2. Történés - Csajszi néni és a végzetek

A Terus

Aszmongya a Bözsink, hogy ölég jól sikerűt a szüreti bál a spórcsarnokba. Mindég így mongya, hogy spórcsarnok, nem engedi kijavittani, mer szerinte tú sokat köllött spórúni a falunak, hogy illen flancos spórcsarnoka legyen. Meg, hogy én se sportcsarnokot mondok, hanem spórcsarnokot. Jobban áll így a számra. Mint ahogy a Terusnak a Géza majmegmontam mije. Aszt monta a Bözsi, hogy nyívánvaló vót má a bálba, hogy a Terusnak áldott lett a méhe. Eszt csak mi mongyuk így, a sok öreg vénasszony aszt monta, jófővan csinyáva. Ráadásul lányanya, bár az mostan már nem számitt. Csak a Géza nemakarja eevenni a Terust. Hijába sírrí a Terus annya, az egyik legjobb barátném, a Nagyterus. Micsinyálok, micsinyálok? Így sírrí. Montam neki, hogy előbb köllött vóna jól megneveeni. Mosmá mindegy. Aszmonta a Nagyterus, hogy hát harminc mút a Terus. Nem ellenőrizgedheti, nagykorú mán. Az lehet, hogy a törvény felül nagykorú, de az esze felű!? És még aszt is monta a Bözsink, hogy a Gráf Lujza is otvót a báába. Rajta vót az összes fuksza. Csak úgy húszta le a nyakát. Szeretném, ha az én gazdaságom is úgy áána, mint Lichtensteinnéé. Nem az országra gondulok, hanem a Gráf Lujzára, férjezett Lichtensteinné. Mekfokta az istenlábát a Lichtenstein Józsival! Habár tán mégse a lábát. Abbú gondújjuk, mer háromszor is kiszámótuk a kis Ádika születése pillanatát az esküvőtű, de minimállisan két hónap hibádzik, a Lujza javára. De még talány a Józsi járt jobban, mer legalább nemzőképes, nem úgy, mint a Kis István, gyermeki nevén Kis Isti, felnőtt nevén meg Kis Üsti, mer már annyit iszik és főként csak pájinkát. A Rozál meg odavan tejjesen, mer a doktor aszmonta, hogy nem elég virgoncak az Üsti magjai. A Rozál szerint az Üsti nem elég virgonc, há a magjai mitű lennének? És otvót az én Józsim is az ő Katicájáva. De a Bözsi szerint nyívánvalló jegyeit mutatta a Katica a Józsitú valló fokozatos eeszakadásnak, mer kéccer is mással táncút.Há, akárhogy is van, én még egy kissé a Terus, a Lujza és az Üsti esetin gondúkodom. Hijába, kinek a neviben, kinek a méhiben, kinek a magjaiban van a végzete. Meg há nékem a Józsiba. Mer azé bevallom, mintha hájjal kenyegettek vóna, ojjan jó vót hallani a Bözsinktül a legújabb, szívderíttő híreket.Végzetesen tévedött a Józsim. Nem sok hijányzik, hogy reáébreggyen és akkó visszagyönne. De én nem adom könnyen magam má harmaccorra!