72. Történés - Csajszi néni és a mértékadó személyiség

Csiccsolina itt vagy egy nappal Dubáj előtt vagy egy nappal utána

Na ugye, hogy megint előre láttam mindent?! A múlt hét valahogy olyan szépen összesimult, minden illeszkedett mindenhez és ez a harmónia áthúzódott erre a hétre is. A dubájozással kapcsolatba sajnos mi, Márja-lányok nem vagyunk közös plattformon. Illetve az közös, hogy a megbocsátás jegyébe nem ítélkezünk senki felett, mert ma téged egy kővel, holnap engem eggyel, nem mintha nekem bármi bűnöm lenne, pláne a Jóskával már legalább három hónapja nem bűnösztem, más bocsánatos bűnt meg asztán nem olyan könnyű itt, helybefaluba elkövetni egy tisztességes asszonynak. Szóval az irigység jegyébe nagyon megosztott a társaságunk. Mióta végighallgattuk a szakértőnket, aki akkor még nem Dubájba ment, hanem csak a közeli fürdőhelyekre, meg a Balatonra. Bözsink is megvilágosodott, aszt monta, már érti, miért is mongyák az Idára, hogy fürdős örömlány. Hát mongyuk, nem egészen eszt mongyák rá, de a Bözsink igen jó nevelést kapott még az apácáktól fon hausz ausz. Szóval a mi szakértőnk is megszólalt és elmesélte, hogy a parasztdubajozás azért nem volt olyan rossz dolog, kivéve az eneszkás öreg nagyapókat, ők egy kicsit fehérek és kövérek voltak, de legalább márkába fizettek. Ez ugye a mai generációnak nem mond semmit, nem is tudom, hol ragaggyam meg a lényeget. Talán ott, hogy még most is jobban fizet egy rothadó kapitalista, mint egy volt szocialista és most is inkább nyugatabbra vágyakozunk, kivéve az országvezetőinket, el is kéne engedni mindenkit a saját úttyára, de eszt most ne keverjük más élvezetekkel. Végülis néhány betegségtől eltekintve jó üzlet volt hajdanán a parasztdubájozás, fel lehetett építeni belölle egy házat, rendesen férjhez is lehetett menni, lehetett kék szemű, szőke gyereket szülni, ki emlékszik már arra, ki volt PD-s, ki nem? Talán egyedül a Bori néni, aki helybefalu erősen tematizált helytörténésze, ő mindent följegyzett a naplójába. Most abból él, hogy időnként meglebegteti, hogy kiaggya a memoárjait, névvel-címmel-telefonszámmal, s elég szép pénzeket kap a hallgatásért, elis nevesztük Omertaborinak, ami duplán találó, mert az omerta az olasz maffiánál a hallgatás törvénye, egyenértékű a magyar kuss legyen márral, a másik értelme szintén magyar: ó, mert a Bori mindent tud. A lényeg, hogy eggyes Márja-lányok irigysége a minap szökkent az egekbe, amikor a még mértékadóbb személyiség, Csiccsolina aszt nyilatkoszta, hogy ő is dubájozott és három napi keresetéből évekig is eléldegélhetett volna itthon, ha nem ment volna ki Olaszországba. De azér jószívűségből itthagyta a Dubájba kapott ékszereit az anyukájának, aki el-eladogatott néhány darabot és most decens, makulátlan úrihölgyek horgyák azokat valószínűleg és hát én a szívembe zártam mingyár a Husikát az őszintesége miatt, és azér, mer fél napig nyerítve röhögtem, ami nem szép töllem, de őszinte vagyok én is, bevallhatom. Amúgy Csiccsolina munkásságát nem pártolom, amiből következik, hogy ismerem valamelyest, a nyolcvanas évekbe nagy divat volt nézni, engem is kényszerített az a mocsok Jóska, ha már Bécsből hűtő helyett videót hozott, csak sajnos ugráltak mind a kazetták. De a lényeget és a mondanivalót azért többször is kivettük belőlük. Mindent összevetve nagyon úgy tűnik, hogy a Márja-lányok háromnegyede irigyli a parasztdubájozókat, de Isten őrizzen, hogy helyet cserélnének velük. Egyébként meg itt, helybefaluba nekik volt is egy diszkószámuk, Ribancindulónak hívták, így nagybetűvel és el is hitték, hogy a Boniemm száma a ribancokról szól líraian, egyben ütemesen. Hogy honnan tuttak volna magyarul a boniemmék, aszt ki sejtheti, amúgy meg helybefaluból sokan disszidáltak, mai szóval emigráltak az akkori eneszkába, lehet, hogy a bonniemmesek közül valaki rokon és onnan tud magyarul. Lényeg, hogy a Ribanc ofblúról van szó, a jutyubon bárki meghallgathattya és nosztalgiázhat érinteccségből vagy sóhajtozhat irigységből, most már olyan mindegy, nem igaz?

Kép innen