Róza nemcsak az időbe fér bele
Nagyon lassan haladok a tananyaggal, aminek az lesz a címe, hogy „Amit tudni akartál a házimunkákról, de sosem merted megkérdezni”. Alcíme: „A Márja-lányok tudják, mi a praktikum vagy nem félnek megkérdezni”. Annyi jó ötlet van a tarsolyunkban, hogy győzzem írni, pedig igen sürgetnek, hogy legalább az ősszel indulló népfőiskolára legyen kész, addig talán elkészülök vele. Rengeteg valós élethelyzetet kell átírnom ehhez. Itt van mingyár a reklámokból jólismert mosógél esete, amit hol buszon kapnak elő, hol egy balettelőadáson. Na, ez utóbbi helybefalu kisvárosi polgárait nem fenyegeti, emberemlékezet óta nem voltak itt balettosok vagy nem vettük észre őket legallábbis. Asztán meg a buszon is menő előkapni a flakont, itt, a kistérségi ritkajáratokon ez elő is fordulhat, ha van olyan holdkóros, aki aszt mutogattya, hogy mit vett a hiperszupermárketekbe, mert abból messzemenő követkesztetéseket lebírnak vonni a rablók és tolvajok, meg még az apehh is, elis magyarászta nekünk szépen egy szép száll körzeti megbízott, hogy mire ügyeljünk, talán az apehhet kivéve. Legyen elég annyi, hogy rengeteget vacakollok a forgatókönyvvel, ebbe kell belevenni aszt, hogy a modern öblítők helyett bőven jó az ecetes víz, aminek kicsit szúrós az illattya, de kiteregetéskor hamar elillan és nemcsak lágyabbak, de rugalmasabbak is lessznek a teksztilek, meg fényesek is és közbe meg véggyük a mosógépet a vízkőlerakódástól, mert az ecet olgya a vízkövet. Dugullás előfordul máshol is, például a mosogatóba, meg ott vannak rossz szagok is, eszt a Róza állittya, nem tudom, mi a fészkes fenét tartogat a mosogatójába, nálam sosincs rossz szag, de esetleg, ha mégis még valakinél van, az öncsön a lefolyójába bőven szódabikarbónát, rá húszszázalékos ecetet, még nézni is szép, ahogy bugyog, onnan tudom, hogy magam is kipróbáltam, mert kipróbállás nélkül én nem ajánlok semmit, csak így tudok hiteltérdemlő lenni, eszt már a helybefalui bankba is megmonták. Vagy itt van a puffadás elleni szer. Eszt hogyan fogom illusztrálni, még nem tudom, nem akarnék én senkit léggömbként kikötni. Talán lefényképezem a Jóskát, ahogy eszi a köménymaglevest, asztán kisatírozom a szemit a képen, kész tininindzsa teknőst csinálok belölle vagy előzetesen elitéltet vagy reklámhordozót, mert asziszem ezek az esetek azok, amikor ki kell takarni az arcot, bár a Jóskának már nem sok személyiségi joga maratt, ismeri itt mindenki helybefaluba meg még távolabb is, a csúfos dolgaival egyetembe, amit velem szembe elkövetett, nem is tudom, mért vagyok ilyen lágyszívű, hogy mindig megbocsátok neki és még köménymaglevest is főzök, de hányszor, mert sűrűn puffad, amit megérdemel, csak én nem a távozó gázokat. Ha már a gyógyittó ételeknél tartunk, meg kell jegyeznem a tejbegríszt, amit mi tejbepapinak hívunk, ez visszafogja a hányingert, hacsak nem pont ettől van valakinek hányingerenciája. És a csuda az almáskompót, ami meg megfogja a székletet. Ezek mind jólbevált receptek, főleg az almakompót, mert a Francit például bélcsavarodással vitték a kórházba, mert a kedves neje egy hétig ezzel etette, asztán meg úgy kellett kirobbantani belölle az összeállt béltartalmat, tíz napig nem is tudott a ziccflejsére ülni. Csak a háta mögött merte mindenki kinevetni, mert erős a Franci, hentes és mészáros volt valamikor. Mi, Márja-lányok nem vagyunk se hentesek, se mészárosok, de van kösztünk egy-két antiönuralmista és hát a Kisrézi is aszt hitte, hogy még az ántivilágban él, amikor még szabad volt gyereket testi fenyítéssel nevelni és az iskolai előadásunk alatt némely kamasz nem a helyzethez megfelellően viselkedett a köménymagleves áldásos hatásának ismertetése alatt és a Kisrézinél elszakatt a cérna és pofon találta ütni a delikvenst. Lett nagy ribillió. Ezer szerencse, hogy a Treszka unokájáról volt szó, így szépen megtuttak egyezni, különben könnyen lehet, hogy a Kisrézit már a börtönbe látogathatnánk. Az viszont eggyáltalán nem volt szép a Treszkától, hogy még aszt is kérte, sőt egy kicsit szinte követellés íze volt a dolognak, hogy a könyvbe ne kerüljön be a Kisrézi fényképe. Nem mondom, a Kisréziből apszolút hiányzik a fotó gén, ezért nem is vallami fotogén, de hát ki az a Hejdi Klummon és a Szindi Krófordon kívül, a mi sorainkból azért annyira nem lóg ki, és ahogy már említettem, ismerem én a fotósoppot. Mindent el lehet rendezni, csak praktikusan kell gondolkodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése