7. Történés - Csajszi néni nosztalgiázik

Jóska továbbá én az utósó békeévbe

A Bözsinkkel számba vettük, hogy mióta epedek én a Jóskáér, hát ölég régóta, még a múlt rencerbe ismertem meg közelebbrű, akkó még dógozott a bányába, a Jézus Szíve Szocialista Brigád oszlopos tagjaként, ő vót a brigádnapló helyettes vezettője, neki köllött összeszedni az itteni, meg a városi kultúrba az eldobott jegyeket és beragasztani a „…brigádunk teljesítette a kulturális tervét.” című cikk alá. Mink is egy bányásznapon kerűtünk tapintható távolságba egymással, akkor már három éve temettem el az uramat, a Jóskának is aznap járt le a gyászéve. Lőtt is nekem valamit, már nem emlékszem, mit, csak aszt monta, nézd csak, eszt neked lűttem, a két szép szemedér, meg a pihegő mellkasodér. Na, ezzel vett le a lábomról, nem is sokkal később a parkcenterbe. Eszt el is meséltem szigorúan zárt körben, a Márja- lányoknak, mer egymás előtt nem vót titkunk, mindég összegyűltünk, mink Márja-lányok imátkozni a templomba. Ott asztán színt köllött vallani, ojjan vót tejjesen, mintha gyónnánk, meg még annál is jobb, mert a mi Atyánk mit tudott a világ dógairul? Csak az elméletet, a gyakorlat messzi állt tűle, na nem ojjan nagyon messzi, mint mi akkor gondótuk, bár a Kisliszka akkor már sejtette, hogy nem áll tőle távol gyakorlatilag sem a mi Atyánk, de hát ember ő is, és mink vagyunk mi, hogy ítélkezzünk másokon? Nem is ítélkeztünk a Hánzin sem, csak imátkosztunk érte és kicsit nevettünk is, amikor a Mári elmesélte, hogy kinn vótak Bécsbe, a fiuk, a menyük, meg ő hűttőt meg videót vásáróni, bár a Mári videjót mondott. Mindenféle filmeket is hosztak, akkor még tiltottan, nem is tudom, hova rejtették a sok oktatókazettát. Mer ez vót a rejtjeles neve a szerelmeskedős filmeknek. Asztán persze Mári nem mert kérni a fiától, meg a menyétül, kisűtt vóna a szeme szégyenibe, de akkó már terjettek a kazetták itthol is. A Misi, a spórolós Rézinek a fia foglalkozott az árúsítással. Felutazott Pestre és onnan hoszta a kazettákat. Már magyar hangon is lehetett nézni-hallani, igaz, a német beszéd is hallaccott. Na, a Mári aszt monta, hogy szót a Hánzinak: - Tu Hánzi, kukk mál, ik mutatok neked etvász, kommt mit mír.

A Hánzi meg ment vele, leültek a sezlonyra és akkó bekapcsolta a Mári a videót. Sneller, sneller, esz iszt gut, nohájmál! - eszt lehetett hallani németül és mindig egy kicsit később magyarul, hogy: - Gyorsabban, gyorsabban, ez nagyon jó, jajj, de jó vagy! - mesélte a Mári.
- És? – kérdesztük mi. – Mi történt?

- Vász történt, vász? – sírta el magát szegény Mári. – Hát asz történt, hogy Hánzi zágt: - Vász iszt tász? Tász iszt fordítás? Záksón! Tász iszt semmi. Dász fordítás iszt nem pontos. Áper venn ik gé náh Putapest, ik elmennék ti stúdió und ik megmutatnám, vász iszt ti tajcse spráhe. És ennél több nem történt, nem értettük, mi, Márja-lányok, hogy mér pont a magyar fordíttás foglalkosztatta a Hánzit és nem a Mári, aki ennél nyilvánvalóbb jelét nem is athatta vóna a hajlandósságának. Érezni lehetett rajta, hogy kezdi belátni, itt már vége mindennek, de legalábbis a házasságon belüli ágykörüli életnek.
Csak úgy zokogott a Mári. Mer akkó már pár éve csak ímmel-ámmal teljesítette a legszentebb házastársi kötelességit a Hánzi és igazán szép gondulat vót a Mári részirül, hogy próbált rajt segitteni, habár láthatóan nem sok sikerrel. Imádkosztunk hát eggyett a Hánziér, meg a Máriér is, hogy csak tarcson ki, mer akkó már az így-úgy szabad férfiakat felosztottuk magunk közt és nem akartunk konkurenciját, mer a Márinak nem vót ugyan sok esze, de mellkasban bőséggel megáldotta a Teremtő. Meg is állapítottuk, a Bözsi meg én, hogy talán az vót az utósó békeév, mer a következőbe már látható jelei vótak annak, hogy a Jóskán osztoszkodnom kell, csak akkó én aszt még nem vettem észre, de hijába is monták vóna, nem hittem vóna el a nyilvánvalót, bezzeg most, most már aszt is elhiszem róla, ami nem is igaz, mer eemútt a bizalom, csak az a baj, hogy az epekedésem nem, mer a vele tőttött boldog órákat én nem feledem és ijjenkó, mikó csuppa nosztalgia vagyok, bizsergés járja át a testemet és szentül fogadom, ha kell a Márja-lányok előtt is, hogy visszaszerzem én a Jóskát és egyedüli tulajdonossa leszek én, ha még jósnőhöz is kell mennem miatta vagy valami nagytudású tévédoktorhó köll is fordúnom, emeltdíjas telefonálás árán is!