66. Történés - Csajszi néni élőkről és alkoholról

Imruskára kihívták az ájentéeszt

Végre rászántam magam és elmentem a helybefalui tisztánlátó asszonyhoz, hogy nézze meg a jövőmet, mit olvas ki belölle. Hát úgy van, ahogy sejtettem, aszt monta a könyvelőm, hogy tehhnikai okok miatt nagyon jó, hogy veszteséggel zártam az első vállalkozói évemet, bár ez nem sok jót jelez a jövőre nézve, de legyünk bizakodók, érdemes fenntartani a vállalkozást. Neki mindenképp, hisz átalánydíjat fizetek, de megéri, olyan pozitív energiákkal tud feltölteni, mint szinte senki más, ez pedig aranyat ér a mai időkbe. Mint Márja-lány természetesen leginkább az Úrban bízom és hagyom, hogy vezessen és most nem a Jóskára gondolok, aki amúgy is nagyon késélen táncol az urasággal kapcsolatban. Lovag még lehet belőle, de dzsentleman az bizony nem, ahhoz azért több kell és annak ugye születni kell, lovag meg bárkiből lehet. Na de nem is eszt akartam így kitárgyalni, hanem aszt, hogy az Úr újabb csodát tett és ennek a Vilmosunk nagyon örül, mert vele esett meg a csoda, pontosabban a borával, még pontosabban azzal a vízalapú izével, amit ő bornak nevez. Aszt mongya, ő sem érti, de amikor megkóstolta a kreációját, ő csodálkozott a legjobban, hogy bor lett belőle. Nem is tuggya másnak tulajdonítani, csakis csodának, még bronzérmet is nyert a helybefalui borversenyen. Szerinte hihetetlen jó érzés híres embernek lenni, megálittyák az uccán, már a helyi újság is megkereste, hogy nyilatkozzon, de ő csak annyit mondott, hogy ugyanaz az ember akar maradni, mint ezelőtt. Sajnos, tette hozzá a felesége, aki nem Márja-lány ugyan, de vallásos és már régóta imátkozott csodáért, de szerinte az Úr csak félig figyelt rá, pár nap után úgy módosította, hogy eggyáltalába nem figyelt arra, hogy mit kért, de ki ő, hogy ítélkezzen a Jóisten felett? Az Imrust is csak a Jóisten fogja megmenteni az étterme bezárásától, mert találtak nála egy egész karton élőflórás joghurtot, ami nem baj, sőt, jót tesz mindenkinek odabent, a baj, hogy találtak jónéhány élőfaunás ételt is. Nem mondom, önmagában az izgőmozgó kukacok érdekesek lehetnek, de nem az előresütött húsokban és néhány jóltáplált egeret is összeszedtek, bár azok akkor már nem az élő faunát, hanem az elhunyt faunát képviselték. Érdekes egyébként, hogy az Imrus amúgy az élőflórát nem tűri, tele van az étterme műanyag virággal. Aszt mongya, legalább nem szívják el a vendégek elől az okszigént. Némelyiknek mongyuk olyan mindegy lenne, sok pusztítást már nem okozhatnak az agysejtyeikbe, a tekervényeik meg totálisan kisimultak, aszt a kevés információt, amit a világról őrizgetnek, tíz centis darabon bőven elbírják tárolni, még marad is szabad kapacitásuk. Most mindannyian imádkozunk az Imrusért, hogy nehogy legyen felsőbb kapcsolata, aki esetleg kimossa a trutyiból, mert lehet, hogy mumpszunk már nem lesz, de egy jó kis kolera még kinészhet, asztán odalessz a jólfelépített városi imidzsünk, és lecserélhettyük az idei szlogenünket is, miszernt „Jöjjön az ezer flóra és kétezer fauna országába, helybefaluba! Szeretettel várjuk!”. (A számok nem hitelesek, a Helybefalui Környezetbarát Kör – elnök: körzeti Sanyi doktor - ennyit bírt összeszámolni hamarjába.)