2009. február 5., csütörtök

16. Történés - Csajszi néni tudományos eredményeket támogat

A lábamon a hivatallos egésségügy nem segít


Mint tudvavalló rólam, mindenféle tudományok elkötelezettye, alkalmazója és támogattója vagyok. Az elmúlt rencerben is úttörő vótam, most is az vagyok, csak most máshogy. Nyugott szívvel állíthatom, hogy mindenfajta kezdeményezést kipróbállok, feltéve, ha már eső látásra ígéretesnek tűnik a mócer vagy a termék. Nem eccer vótam vendége bemuttatóknak. Kábé havonta jönnek ide helybefaluba komoly orvoshelyettesek, akik mindég mutatnak vallami újat a tudományos kutatások eredményibű. Abból is láccik, hogy mijjen komojjan gondújják az ismeretterjesztést, hogy példának okáér úgy megtisztelik a részvevőket, hogy vacsorával kínájják őket, vagyis minket a helyi Becsületsüjjesztő különtermébe. Engem már nagyon ismernek, megis bíznak avval, hogy hozzak magammal még nyóc személyt és kapok plusz ajándékot. Má egész kispárnagyűjteményem van, de eccer kaptam vesemellegittőt is. Teszem föl a kérdést, ha nem hinnének ennyire a termékük gyógyerejibe, kőtenének ránk ennyi pénszt? Etetnének, itatnának bennünket? Kis híjja, hogy nem az egész falu jön ezekre a bemutatókra. Oszt még aszt is eemongyák, hogy a gyapjúgarnittúra jó a derékra, a lábra és a fő fájdalmára. Télen melegít, nyáron hűtt. A kételkedők meg azonnal elhallgatnak, ahogy meggyújtyák öngyújtóval a gyapjút és az nem kap lángra. Meg állandóan akcijóznak. Közel félmillió forint helyett majnem háromszázezerbe kerül csak egy paplan egy nagypárna, egy kispárna meg egy szivespárna. Az első három vásárló meg kap plussz egy gyapjúmacskát. A hülyének is megéri. Vett is a Liszka, nem is tudom, hogy tudott annyi pénszt összespórúni reája, meg a Treszka is és muszáj vótt a Fodrászannusnak is érdeklődést mutatnia, mer ő azér nagyra van a sok pénzivel, amit azzal ér el, hogy próbájja követni a hetvenes évek divattyát a mi fejünkön, holott, mi már ebbe a kétezerkilencedik évbe vagyunk. Szóval én nem is tudom, ezek a bemutatósok mibül élnek eggyátalán, bezzeg a Bözsink, van pofája harminc forintot elkérni egy tojásér! Még jó, hogy barátnék vagyunk és tesz egyébb szógálatot nekem, ezér asztán nem beszéllem ki a háta megett. Szóval én kardoskodok ahogy csak tudok az orvostudomány mai állása mellett gyapjúgarnittúra ügyben is, mer sosem vót ingyenes a gyógyittás, csak eddig aszt hittük. Én például a rejumámmal vótam kezelléseken, kaptam mágneses kezellést is, akkor meg hogy a fenébe ne hinném el, hogy a mágneses csuklópánt is hasznos. Csak ezek az úttörők kivannak kerűve a hivatallos egésségügybő, mer ugye konkurencija. Én a kikerüllésest már alapbó támogatom, mióta kikerűttem a Jóska pikszisébű, nagyon megértem az elnyomottakat. Ezér beszétem rá a Bözsit a gyógylámpa vásárlására is, különfélle színek különfélle betegségeket gyógyittanak. Tellik rá a Bözsinek a sok tojásbú, az a százhúszezer forint megse kottyan termékeny tyúkok esetén. Őszintén szólva, ha nem renceres szocijális segélybű élnék, többet fordíttanák ezekre a dógokra, de be kell érjem buksztárcailag a kedvencemmel, az alójévera krémmel. Első hallásra aszittem ez is ojjan Viktória Bekam parfümnév, de kiderűtt, hogy ez nem ojjan vera, hanem ez a latin neve a növénynek. Így még bizallomgerjesztőbb vótt, mer csak komoly gyógyhatással bíró növényeknek van latin nyelvű besorollásuk, eszt monta az orvoshelyettes is a bemuttatón. Ahogy a kiválasztott lábomra kent a krémbű én máris éresztem bizsergést magamba. Tuttam, hogy ez jótfog tenni a Jóskának is. Röktön vettem két tégejjel, csak legyen alkalmam kenyegetni a testrészeit is. Reméllem nem fog fulladozni a röhögéstű, mer legutóbb, amikor még érintkesztünk testileg és társadalmilag eggyarányt, aszt taláta mondani, hogy „Édes rózsám az alóllam krém hatásosabb, mint bármi más”. Ebben mongyuk kis igasság van, de már bebizonyosodott nemegyszer, hogy a Jóska szavahihetetlen, és inkább hiszek a tudományossan alátámasztott krémeknek, mégha a lányom aszt mongya is, hogy ez csak parasztvakittás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése