Polgink fogadásvesztés közbe
Mindenkinek a lehhető legjobb évet kívánom, személy szerint kilátásom van is reá, mer a lehhető legjobban végződött az év itt, helybefaluba. Ha a fene fenét eszik, akkor se fog a szám ráállani a helybevárosra, na. Szóval nagyon jót mulattam az év utolsó két hetébe, ami szép szépítés volt a megelőző időszak szomorúságaira. Röviden elmesélem, mer várom a Bözsinket újabb pletyik begyűjtésére, mer itten a fagy se gátojja meg az embereket a maguk hülyeségei elkövetésére.
Az úgy volt, nagyba készültünk a karácsonyra, ahogy illik, ünneplőbe öltösztettük a lelkünket, mi Márja-lányok. Sajnos a Berta a külalakját szintén, ha égők is lettek volna rajta, bisztosan kicsapja az összes bisztosítékot. A lelki felkészülésünket Szécsi Pál és Zámbó Dzsimmi számok hallgatásával kesztük, ráhangolódva Jézus megszületésére. A hangolódást a templomba folytattuk, ahol a Tiszi vagyis a Miatyánk bisztosított bennünket arról, hogy ebben az ádventi időszakban ha lehet, még fontosabb a gyónás, a lelki megtisztulás, ezér ő minden mozdíthatatlan hívőt felkeres otthonában, feltéve, ha férfi az illető vagy legalább nyolcvan éven felül van. Ez nem előírás, ez a Miatyánk társalkodónőjének a kitétele volt, amit mi meg is értünk, bár nem helyeslünk, mer az újinfluenza majnem ledöntött minket a lábunkról, de nem ért ide a járvány, úgyhogy Sanyi doktor jól járt a sok oltással, mer mind beadattuk, asztán betegek meg mégse lettünk. Hacsak nem számoljuk ide a Terust, de ő állandóan beteg vagy szerelmes a Sanyi doktorba, eszt néha nehéz eldönteni, tehát iparkottunk talpon maradni és eljárni a templomba, mer a Miatyánknak nagyon kellemesen zengő férfias hangja van. Ha a Franci csak a negyedét örökölte volna a hangmélységének, akkor most nem Kimiskárolt lenne a beceneve vagy ahogy számítógépes berkekbe mongyák, a nikkneve. Azér az az előnye megvan, hogy gyönyörűen szólózik a kórusba, a Hánzi meg aggya az orgona hangját alája, teljes révületbe esünk őket hallgatva.
Asztán meg a kisebbségi önkormányzat szokott minden évben büntetést is szervezni az öregeknek, csak ők eszt karácsonyi műsornak hívják. Fele német nyelvű, fele magyar, de a padok akkor is marha hidegek és két óra múlva törik az öregek fenekét, mégha kispárnákkal fölszerelkezve is érkeznek. A tapasztaltyabbja tenalédit is fölcsapott magának. Ennek ellenére feltehetölleg fellendült a Sanyi doktor praxisa, ha már a járvány elmaratt, legalább a felfázósok serege lepje el a rendellőt, Zsóka asszisztens legnagyobb örömére, aki néha összekeveri a kapott mintákat és például az Imre fatrnak meg kellett ismételni a mintaadást, mert az jött ki ellöször eredménynek, hogy kismama. Ezer szerencse, hogy nem gratuláltak hozzá. Na az idén igazi nagy meglepetéssel szolgált a művház a sok előre elgyötört öregnek, színdarabot hozattak, méghozzá a Kaméliás hölgyet, amin jól lehet sírni, csak aszt nem tudom, hogy mér gondolják, hogy a karácsonynak sírósnak kell lenni. Én kifejezetten örülök, hogy megszületett a Kisjézus, aki felnőve megszabadított a bűneimtől, mer ez egyedül nem sikerülne nekem, meghát nem elég nyomorultak szegény nyugdíjasok, mér kell még direkte megsirattani őket. Habár, ha jobban belegondolok, itt helybefaluba talán egyedül nekik van fiksz jövedelmük, tisztelet a munkahellyel rendelkező kisebbségnek. Na de nem elég, hogy siratós előadást kellett végignézniük, de még át is lettek rázva. Ugyanis a könyvtárba dolgozó közcélú munkás Klamídiás hölgyet nyomtatott Kaméliás hölgy helyett. Ritkán szokok ilyet tenni, de kénytelen vagyok mekkérdőjelezni a művelcségét, pedig még a Kiszel Tünci, aki a mi példaképünk, is hallott már az írójáról, Dümáról, Tünci úgy ejti, hogy Duma, de ennyi celebszabaccság jár neki. Aszitték a népek, hogy végre vígjáték, de nagyot kellett csalódniuk. A kis nyomorultak csak ülték, törték a feneküket, fásztak és bőgtek héthatárra, hogy az est végén hazavihessék a batyut, benne némi teafilterrel, szaloncukorral és háztartási keksszel, amit persze nem tudnak elrágni, de mindegy is, mert mindent odaadnak úgyis az unokáknak. Én csak aszt nem értem, hogy senki nem vette észre az elírást a plakátokon? Ilyenkor bezzeg nem működik a jól bejáratott demokratikus cenzúra kisvárosunkba. A másik lehetőségre inkább nem gondolok. És ez a történet még mindig nem az évvége poénnya volt, az a szilveszteri tüzijátékot megelőzően, délután következett be. A polgármesterünk ugyanis elvesztett egy fogadást, még nem tuggyuk pontosan mit, csak a szereplők körvonalazóttak eddig, azok se konkrétan, csak úgy, hogy nő, ló, palást és egy fogalom, a becsület. Szép munka lesz az új évben kibogozni a dolgokat és összerakni a puzlét. Egyelőre beértük annyival, hogy a polgink erősen bízott magába, de mégse nyerte meg a fogadást és pucér kisangyalnak kellett öltöznie, helybefalu legnagyobb örömére. Mivel kösszereplő az illető és nyilvános helyen lapátolta a havat, ezér nem volt tilos lefényképezni, sőt az se tilos, hogy ide föltegyem. A Márja-lányok véleménye az, hogy ahhoz képest nem is olyan ráncos a feneke. Kérdés, hogy eszt a jövő évi választásokon hogyan tuggya majd a javára fordítani? De az még relatíve messze van.
Még aszt dióhéjba elmondom, hogy nem egyedül köszöntöttem ám az új évet! Az a mocsok Jóska megjelent karácsony másnapján egy tisztázó beszélgetésre, de a beszédig eggyelőre nem jutottunk, túl sok más bepótolnivalónk volt, azér pezsgőkoccintáskor annyit még elrebegtünk, hogy minden jót, egészséget, boldogságot és legfőképp gazdagságot kívánunk egymásnak és mivel mi nem a smucigabb svábokhoz tartozunk, hát egész helybefalunak, sőt, az egész világnak eszt kívánnyuk!
Az úgy volt, nagyba készültünk a karácsonyra, ahogy illik, ünneplőbe öltösztettük a lelkünket, mi Márja-lányok. Sajnos a Berta a külalakját szintén, ha égők is lettek volna rajta, bisztosan kicsapja az összes bisztosítékot. A lelki felkészülésünket Szécsi Pál és Zámbó Dzsimmi számok hallgatásával kesztük, ráhangolódva Jézus megszületésére. A hangolódást a templomba folytattuk, ahol a Tiszi vagyis a Miatyánk bisztosított bennünket arról, hogy ebben az ádventi időszakban ha lehet, még fontosabb a gyónás, a lelki megtisztulás, ezér ő minden mozdíthatatlan hívőt felkeres otthonában, feltéve, ha férfi az illető vagy legalább nyolcvan éven felül van. Ez nem előírás, ez a Miatyánk társalkodónőjének a kitétele volt, amit mi meg is értünk, bár nem helyeslünk, mer az újinfluenza majnem ledöntött minket a lábunkról, de nem ért ide a járvány, úgyhogy Sanyi doktor jól járt a sok oltással, mer mind beadattuk, asztán betegek meg mégse lettünk. Hacsak nem számoljuk ide a Terust, de ő állandóan beteg vagy szerelmes a Sanyi doktorba, eszt néha nehéz eldönteni, tehát iparkottunk talpon maradni és eljárni a templomba, mer a Miatyánknak nagyon kellemesen zengő férfias hangja van. Ha a Franci csak a negyedét örökölte volna a hangmélységének, akkor most nem Kimiskárolt lenne a beceneve vagy ahogy számítógépes berkekbe mongyák, a nikkneve. Azér az az előnye megvan, hogy gyönyörűen szólózik a kórusba, a Hánzi meg aggya az orgona hangját alája, teljes révületbe esünk őket hallgatva.
Asztán meg a kisebbségi önkormányzat szokott minden évben büntetést is szervezni az öregeknek, csak ők eszt karácsonyi műsornak hívják. Fele német nyelvű, fele magyar, de a padok akkor is marha hidegek és két óra múlva törik az öregek fenekét, mégha kispárnákkal fölszerelkezve is érkeznek. A tapasztaltyabbja tenalédit is fölcsapott magának. Ennek ellenére feltehetölleg fellendült a Sanyi doktor praxisa, ha már a járvány elmaratt, legalább a felfázósok serege lepje el a rendellőt, Zsóka asszisztens legnagyobb örömére, aki néha összekeveri a kapott mintákat és például az Imre fatrnak meg kellett ismételni a mintaadást, mert az jött ki ellöször eredménynek, hogy kismama. Ezer szerencse, hogy nem gratuláltak hozzá. Na az idén igazi nagy meglepetéssel szolgált a művház a sok előre elgyötört öregnek, színdarabot hozattak, méghozzá a Kaméliás hölgyet, amin jól lehet sírni, csak aszt nem tudom, hogy mér gondolják, hogy a karácsonynak sírósnak kell lenni. Én kifejezetten örülök, hogy megszületett a Kisjézus, aki felnőve megszabadított a bűneimtől, mer ez egyedül nem sikerülne nekem, meghát nem elég nyomorultak szegény nyugdíjasok, mér kell még direkte megsirattani őket. Habár, ha jobban belegondolok, itt helybefaluba talán egyedül nekik van fiksz jövedelmük, tisztelet a munkahellyel rendelkező kisebbségnek. Na de nem elég, hogy siratós előadást kellett végignézniük, de még át is lettek rázva. Ugyanis a könyvtárba dolgozó közcélú munkás Klamídiás hölgyet nyomtatott Kaméliás hölgy helyett. Ritkán szokok ilyet tenni, de kénytelen vagyok mekkérdőjelezni a művelcségét, pedig még a Kiszel Tünci, aki a mi példaképünk, is hallott már az írójáról, Dümáról, Tünci úgy ejti, hogy Duma, de ennyi celebszabaccság jár neki. Aszitték a népek, hogy végre vígjáték, de nagyot kellett csalódniuk. A kis nyomorultak csak ülték, törték a feneküket, fásztak és bőgtek héthatárra, hogy az est végén hazavihessék a batyut, benne némi teafilterrel, szaloncukorral és háztartási keksszel, amit persze nem tudnak elrágni, de mindegy is, mert mindent odaadnak úgyis az unokáknak. Én csak aszt nem értem, hogy senki nem vette észre az elírást a plakátokon? Ilyenkor bezzeg nem működik a jól bejáratott demokratikus cenzúra kisvárosunkba. A másik lehetőségre inkább nem gondolok. És ez a történet még mindig nem az évvége poénnya volt, az a szilveszteri tüzijátékot megelőzően, délután következett be. A polgármesterünk ugyanis elvesztett egy fogadást, még nem tuggyuk pontosan mit, csak a szereplők körvonalazóttak eddig, azok se konkrétan, csak úgy, hogy nő, ló, palást és egy fogalom, a becsület. Szép munka lesz az új évben kibogozni a dolgokat és összerakni a puzlét. Egyelőre beértük annyival, hogy a polgink erősen bízott magába, de mégse nyerte meg a fogadást és pucér kisangyalnak kellett öltöznie, helybefalu legnagyobb örömére. Mivel kösszereplő az illető és nyilvános helyen lapátolta a havat, ezér nem volt tilos lefényképezni, sőt az se tilos, hogy ide föltegyem. A Márja-lányok véleménye az, hogy ahhoz képest nem is olyan ráncos a feneke. Kérdés, hogy eszt a jövő évi választásokon hogyan tuggya majd a javára fordítani? De az még relatíve messze van.
Még aszt dióhéjba elmondom, hogy nem egyedül köszöntöttem ám az új évet! Az a mocsok Jóska megjelent karácsony másnapján egy tisztázó beszélgetésre, de a beszédig eggyelőre nem jutottunk, túl sok más bepótolnivalónk volt, azér pezsgőkoccintáskor annyit még elrebegtünk, hogy minden jót, egészséget, boldogságot és legfőképp gazdagságot kívánunk egymásnak és mivel mi nem a smucigabb svábokhoz tartozunk, hát egész helybefalunak, sőt, az egész világnak eszt kívánnyuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése