Tavalyi kép, a Márja-lányokkal vagyunk kúránBármilyen hihetetlen még a saját magam számára is, az élet megy tovább annak ellenére, hogy még mindég nem tudom fikszre, hogy a Jóska lapogatta-e a farhátamat a jelmezbál jeles napján. Nem érek rá hosszan búsúlni, mer itt helybefaluba állandóan pörögnek az események, legutóbb is például megin bál volt a spórcsarnokba. Egy napon tartották az országos operabállal, ezzel is hangsúlyozva, hogy ez a mijenk is mijjen jelentős esemény. Ez már a harmadik ilyen bál volt, hivatalos nevén a Kozmodiszket Használók Bálja. Itt is csak az elit jelent meg, volt nyitótánc is, meg elsőbálozók. Ők azok, akik kevesebb, mint egy éve hasznájják a kozmodiszket, de már mozgásképesek. Igaz, a belépő valamivel olcsóbb volt, mint Pesten, pedig itten is voltak finom falatok, például a Treszka vitt grízestésztát babfőzelékkel. Nagyon sajnálom, hogy a nagy bánatom miatt nem látogattam el és nem emeltem az est fényét, így csak a Bözsinktő értesűtem a fontosabb történésekrő, például, hogy a Kitti kiköpött Angyalina Joli vót, már csak az annya miatt is, akit Jolinak hívnak, de entül több hasonlósága nincs is a filmsztárral és szerintem a Kitti is csak szürkületkó, erős sminkkel kiköpött olyan. Én soha nem akartam senkire se hasonlítani, jó vót az én saját ábrázatom magamnak, meg még az udvarlóimnak is, sőt, még férjhez is tuttam menni, igaz, nem vótam túl válogatós. Mos se lennék, de úgy láccik a férfiak tejjesen meg vannak bolondúva, állítólag több van belöllük, mint lányokbó és hirtelen kifinomult lett az ízlésük, mint nálunk a Márinak, aki most vett épp új franciaágyat. Szerinte ez már kitart élete végéig, bár ki tuggya, még csak hetvenöt lesz júliusba, de hetente többször ingázik a két gyereke meg az unokái köszt. Aszt van még energijája a szerelemre is, ki a fene tuggya, mit szed, állítólag van valami titkos receptye és majd valamikor meg is osztya velünk, de félek, én aszt már nem érem meg. Ő a mi repüllő nagykövetünk. Hogy mi hírt össze nem szed útközbe! A héten azzal a kűdetéssel indítottuk úttyára, hogy nézgelőggyön körbe, ebbe a nehéz gazdasági helyzetbe mégis hova tudnánk elmenni nyaralni vagy legalább hova kéne beutallót kérni. Valami ojjan fürdőhelyre, ahol koedukált medencék vannak. Eszt a koedukáltat lefordítottam vegyesre, mer nem bísztam a Bözsit a saját eszire, ki tuggya, minek értette volna egyébként. Jött is egy ajánlattal, hogy a közös nevezőnk mentén tudakozódott, márpedig ez a reuma, mikösztünk a Márja-lányok között. Tuti tippje is van, úgyhogy valószínüleg főkeressük a reumaorvosunkat és kérünk mindannyian egy beutallót. Ide még viszonylag ép betegek járnak, csak kicsit rokkantak, semmi súlyos, reméllem talállunk párt mindannyian, ha tovább nem, hát arra a három hétre, míg ott vagyunk, így igazán felüdülhetünk testileg-szellemileg eggyaránt. Ahogy a Hánzi szokta mondani, csak jól el kell találni a kúrát és aszt életünk végéig betartani. Ja, könnyű a Hánzinak, neki már semmi gongya a nőkkel, mer már régen nem férfi, csak a maga móggyán. Szegény felesége persze eszt nem nészte jó szemmel, de asztán megeggyesztek, hogy nyitott házasságban élnek, úgyhogy kész átjáróház lett a családi fészek. A Hánzi meg aszt mongya, az ő fennmaradó bajaira gyógyír a Rigó Jancsi nevű sütemény. Állíttya, hogy a Mártáék, a helybefalui cukrászék valami titkos hozzátevőt tesznek hozzá, amitő egybő rendbejön, bármi baja is vót előtte, szinte csodaként emlegeti a Rigó Jancsit. A felesége se panaszkodhat, neki is sokat segítenek a Jancsik, igaz, nem mindegyik Rigó. Ha már csodánál tartunk, mit vett fejébe a pógink!? Illetve nem is őtőlle indult az ötlet. Felkereste őtet egy nagyon vallásos család, hogy az eggyik útkanyarba, itt helybefalu közepén emelnének egy karját áldást osztón széttáró Jézus szobrot. A pógink csak rábólintott, mer semmi jónak nem elrontója, csak olykor úgy sikerül. Egy kicsi föltétele vót, amit könnyen lehetett vóna tejjesíteni, ez pedig nevezetesen az, hogy a Jézus arca kicsit hasonliccson az övére. Nem is lett vóna rossz ötlet, de amellett, hogy mindegyikőnk vidámságát kiváltotta, balesetveszéjjesnek is bizonyult. Ojjan nagyon sajnáltuk, hogy nem lettünk mini Rijódezsanéjró. Már nagyon kéne valami jó megvalósítható ötlet, amivel bekerülhetnénk az országos hírekbe, de főleg, ami pénszt is hozna ide, helybefaluba, mer igen levan rongyolódva a kőcségvetésünk, úriassan büdzsénk. Aszittem, hogy a sok lököttagyúval világcsuccsot dönthetünk, aki itt él helybefaluba, de úgy láccik máshun sincs kevesebb a nemszázasokbó vagy nagyon rossz a píártevékenységünk. Ezen mindenképpen váltosztatni kell. El is kezdek rajta iparkodni. De előbb alapossan ki kell pihennem magam, oldanom kell az idei évben történt szörnyűségek során fölszedegetett stresszt. Ha máshova nem jutnánk el nyaralni, hát ide a srégen szomszédba, a Piriék elé elmegyünk, mer épp a napokba alakít itt ki az önkormányzat Jézus Szíve Szocialista Brigággya egy szigetet. Ha már a Kanári vagy Papagáj vagy milyen szigetekre nem jutunk el, legalább itt van a Szelektív Hulladékgyűjtő sziget. Kiváncsi vagyok, jönnek-e a népek a szemettyükkel, az ablakunkból pont odalátni, még este is jó, mer épp közvilágittás alatt áll, röktön észreveszem aszt a mocsok Jóskát, ha a pillepalackját akarja itt elhelyezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése