2010. január 29., péntek

43. Történés – Csajszi néni és a szüzesség kérdésköre


Gyantaszűztestvér

Olyan hideg van mostanába mifelénk, hogy eszembe jutott, milyen jó, hogy ha esetleg olykorolykor szerelmeskedni támad kedve a Jóskának legkiváltképp velem, nem kell megallázó helyre mennünk, mint fiatalságunkba, bár én személy szerint semmi megalázót nem találtam a helyzetünkbe a szegény Urammal sem, mentes volt minden perverzitástól, bezzeg a Jóska hála Istennek nem. Fel is dobtam témának a Márja-lányok körébe, hogy kihogyan szabadult meg a testi érintetlenségitől, persze gyónás után, mer még képesek és nyomba meggyonnyák a Miatyánknak, hogy miről beszéltünk és ki javasolta a témát, jövő hétig meg legalább elfelejtik. Volt irulás-pirulás, de persze mindenki monta a magáét, mert nálunk kötelező mindenkinek színt vallani, ha valaki elkeszte már. Én annyit montam, hogy csillagos ég alatt történt meg a dolog szegény Urammal és csak azért voltam boldog, mert eccer olyat csináltam, amit tiltottak, de mégis megtettem.
Nem hittem volna, hogy ilyen lavinát indítok el, feszengtek persze először, de asztán egymást túlkiabálva mesélte mindenki az élményeit. A Nusira nagyon meg is haraguttam, mert ő is nagyon szereti az ingyánokat, meg az ingyános történeteket, pont úgy, ahogy én, és ő sokáig arról fantáziált, hogy egyszer elrabolja őtet egy ingyán és a prérin, bölénybőrön becézgeti Vinetú, de készült másik változattal is, jó sok rokonuk élt Németországba és mindig hosztak nekik olyan szerelmes lányregényeket, amiket nálunk a rencerváltás után lehetett kapni. Szóval a Nusi tudott németül, mint a fél falu, csak inkább mégis svábul, de azért kisilabizálta a lényeget és ez alapján arra gondolt, hogy ha nem jön ingyán, akkor még van esélye arra, hogy kastélyban, kandalló mellett, medvebőrön szabaduljon meg féltett kincsétől. Nem tudom, mi ez az állatbőrimádat nála, de hát mindenkinek megvan a maga hóbortya. Kérdesztük, hogy ehhez képest hogy történt. Aszt monta, nem kevésbé romantikusan. A Vili elvitte a Mautner-szállóba, vagyis a helybefalui csillagos ég alá, a parkba, ami akkor még tele volt fával, fűvel, bokorral és paddal és a Vili kabáttya imitálta az állatbőrt, legalább tehénszar szagos volt, mert a Viliék hét tehenet tartottak, meg rengeteg birkát, úgyhogy bölény meg medve helyett szarvasmarhaszag atta a hangulatot és préri helyett közönséges fű volt alattuk, de az is remekül szolgált arra a pár másodpercre. Nusi aszt monta, ő végig nevetett, mert arra gondolt, hogy milyen furcsa kifejezés az, hogy valaki elveszti a szüzességét, mert aszt nem lehet. Vagy aggya valaki vagy elveszik, de elveszteni!? Persze erre Bözsink rögtön kontrázott, hogy de, ő elvesztette. Erre elhallgattunk mi, Márja-lányok és akkor a Bözsink aszt monta, hogy neki hétfőn még megvolt, de kedd reggel úgy ébrett, hogy nincs meg. Még, ha szerdát mondott volna, lehet, hogy elhiszem, de így erősen kételkedem. A gyanúm meg egyre erősödött, amikor nem akarta elárulni, hogy legalább férfi volt-e mellette vagy sem. Gyorsan túlléptünk Bözsin, mert, ha nem így teszünk, sose emésztyük meg a hallottakat. Majd eccer még kifaggatom négyszemköszt.
Komolyan mondom, ezek után olyan történetek jöttek, hogy elállt még a szavam is. Már nem is az volt a kérdés, hogy hol és hogyan vesztették el a szüzességüket, hanem hányszor.
Aszt tudni kell, hogy itt helybefaluba életerős, tenyerestalpas parasztlányok voltak többségébe, a szüleik állatokat is tartottak, könnyen kifigyelték a szerelmeskedés csinnyátbinnyát, megszokták, nem szégyellték. Bezzeg az én szüleim nem gazdálkottak, állatokat se tartottak, de még egy rühes macskánk vagy kutyánk se volt, akiktől tanulhattam volna. Amikor ilyen bujaságos dolgokat meséltek néha a Márja-lányok, akik akkor még nem voltak Márja-lányok és most nem is értem, hogy hogyan is lehetnek azok, szóval fogalmam sem volt, miről beszélnek. Elárulták aszt is, hogy mér informálták le később a gyerekeik párját, nem ám csak a vagyon miatt, hanem azért is, hogy ki fiaborja, nehogy a féltestvérével essen szerelembe a szerencsétlen. Szodoma és Gonorrea! Hát így állunk! Szóljon bárki egy rossz szót a mai fiatalokra! Megmondom őszintén, hogy megrendültem egy kicsit. Azt hittem, aszt mesélik majd el, hogy milyen sokáig óvták, ápolták, féltették a legdrágább kincsüket, amit először és mindenkorra a férjüknek tartogatnak és adnak oda. A rossebb egye meg, hogy engem meg olvastattak, meg a művészek szeretetére neveltek, kivéve a mesztelen szobrokat, csak lopva nézegethettem a Dávidot, az élet meg elment mellettem.Ez olyan jellemző és elkeserítő, hogy a legszentebb előimádkozónak is mozgalmasabb élete volt, mint nekem, ők viháncolva mindenüket odatták, bezzeg a Bözsinkkel van olyan, amit a mai napig tartogatunk, ráadásul meg még gyantaszüzek is vagyunk.

2 megjegyzés:

  1. "...még egy rühes macskánk vagy kutyánk se volt, akiktől tanulhattam volna"

    :-)))))

    Még tiszta szerencse - a "rühesre" gondolok :-)

    VálaszTörlés
  2. Köszi, hogy olvasol! Örülök, hogy nevetsz! :)))

    VálaszTörlés