13. Történés - Csajszi néni levelet kapott

A sajáccságos illatú Virág

Annyi minden csodállatos dolog van a világon, hogy csak ámullok-bámullok. Most is, hogy levellet kaptam egy nagyon kedves ismerősömtül, csak itten a neten, emilbe. Aszt írja, hogy tudomást szerzett egy fölöttébb érdekes esseményrű odaki Amerikába. Népszerűsítenni akarjuk, nem mi, a hivatallos szervek, a magyar kultúrát és mielőtt még bárki amerikai bármit is megtanúna az országunkró, egy kérdéssel indítottak a népszerűsittő munkatársak, hogy aszt mongya: Mi a közös Rákóczi Ferencbe, Deák Ferencbe, Széchenyi Istvánba, Andrássy Gyulába továbbá Kossuth Lajozsba? Én eesőre aszt montam, hogy mind elvát ember vót, de legalábbis mindnek vót kedvesse, az egyiknek még Szisszi is megvót, gondolat úttyán bisztossan. A második feltevésem az vót, hogy mindre aszt mongyuk, amit itt helybefaluba az elitre, nem arra a csoportra gondúlok, aki elitta az eszit, hanem a nagyformátúmú személyiségekre, aszt, hogy nagyformátúmú, csak kevésbé gúnyossan értyük Kossuthra és a fentebb felsorótakra. De asztán kiderűtt, hogy nem is ez a közös bennük, hanemhogy mindnek bajsza vót. Ijjen erővel közéjük soróhattyuk a Józsitó a Franciig a településünk színevirágát, mer a mi falunkba is a hímneműek minimális ötven százaléka ebbe a csoportba tartozik, ugyanijjen arányba a nőneműek is, kivéve a személyemet, mer én renceressen bajusztalanítok, muszáj, mer mi vótunk a kísérleti stádiumba a korai fogamzásgátlókkal egyetembe, amik hatásosak vótak, csak sajnos mellékhatásosak is. Többen azon az álláponton vannak, hogy horgyák mindaszt a külső jeleket, mejjekkel a Jóisten megáldotta üket, említettem is erre a legkiemelkedőbb példát, a Katit. Nemhiába hozakodom elő asszonytársaimmal, mer a kulturálismissziós munkát úgy akarják kezdeni odaát az itteni szakemberek, hogy bajusznövesztő versenyt hírdettek többféle kategórijába, ami tejjesen jogos, mer rengetegféle bajusz létezik, erről én is tunnék beszéni hosszasan, hogy mennyire zavaró tud lenni egy tömött bajusz és mijjen gusztustallan, amikó ott billeg rajt a főtt tészta, de mos nem a szeméjjes élményeimről van szó, hanem arról, hogy nőknek is készítettek egy küllön kategóriját. Hát föl nem fokhatom, mejjik amerikai nő akar bajszot növeszteni, bár Amerika egy küllön fődrész, ott minden és mindennek az ellenkezője is megtörténhetik. Nem hiszem, hogy a díj vonzana bárkit is, mely egy budapesti út két személyre, de tegyük föl, hogy valaki elepedik egy budapesti útér, bár fogalma sincs hol vagyunk és lehet asziszi valami egzótikus szép hely és ezér növeszti a bajszát az áprilisi eredményhirdetésig. Akkó már csak aszt nem tudom eképzelni és itt tudom, hogy velem van a baj, hogy miképp fog megérkezni a bajszos nő a repülőtérre és mit fognak írni az újságok rolla és ráadásul a külfődi újságok, meg tévék és a többi médejja. Büszke lesz magára a bajszos nő? Meg ami még izgat, hogy mejjik vendéglátó szerv fogja megállni röhögés nélkül a kísérgetését, mongyuk komolyzenei koncertekre, mer oda bisztos elviszik a szerencsétlent, meg gyermekklinikákra adakozni. Én amondó vagyok, gyüjjék ide hozzánk, itt nem fog kitűnni közülünk. Itt elvinném én őtet a helyi Becsületsüjjesztőbe, ismerkeggyék a valósággal és ne csak a szép dolgokat lássa, hanem például a Virágot is, akinek a kultúrkettő, vagyis a Becsületsüjjesztő a törzshelye, továbbá, aki a neve ellenére inkább szagos, ám legyen nagyadag jóindúlattal sajáccságos illatú, de hát nincsen rózsa tövis nélkül, eszt tudomásul köll venni. Ő hormonzavarosnak mongya magát, de ezzel könnyű takarózni, szerintem. Igaz, hogy egyéb férfias tüneteggyüttesei is vannak, de én még szeméjjesen csak a külsődleges jegyeket tapasztaltam, habár nekem ennyi is úntig ölég. Itt asztán megkérdezném tölle, vagyis az amerikai bajszostól, hogy télleg ojjan szépejóe Amerika és hogy tuggya-e, hogy kitántorgott hárommillió emberünk oda és sejtik-e, hogy nemsokára érkezik megen ugyanannyi. Lehet, hogy még én is kösztük leszek, ha a Jóska továbbra sem értékelli a csupasz arcomat. Assem véletlen, hogy nem szótam egy szót se a tómácsrul, mer nem is kéne tómács nekem, mer jártam én angol nyelftanfolyamra, de nemcsak jártam, de tudok is. Vót egy csoporttársam, magunk köszt csak csopitárs, aki igen érdekesen állt az idegen nyelfhez, ami mindvégig az is maratt a számára, csak példaként hozom föl, hogy a girl neki girl vót és nem görl, a cséjndzs az csáng, a bjutifull meg butifül maratt és rögzűtt már mindörökre. Aszt a móccert vetette be, hogy ahogy írjuk úgy ejtyük. Állítom, az írázsbeli vizsgája még sikerűhetett is vóna, ha valamit is megért az adott feladatokbú. Tudom, hogy nem szép dolog fitoktatni a tudásomat, de szeretném, ha összvevetést tenne a Jóska kösztem és a többi, kevézsbé kitanút asszonytársam köszt az én javamra. Ennyit megteszek a kultúra ápolásáér, ha szükséges, s ha kell, még többet is, bár bajuszt semmiféle verseny kedvéér se növesztenék, örülök, ha ami magátul nől, legyön valahogy.