17. Történés - Csajszi néni fényképeket nézeget

Bözsink szerént ő is magyar származású

Mútkorába fotókat nézegettem a Bözsinkkel, ami külön élvezet, mer a Bözsink ojjanokat tud mondani, hogy főfordulok eccer a röhögéstő. Nem köll nekem vidámittó gyócer, ölég, ha a Bözsinket haagatom egy félóra hosszat, kivéve, ha a Jóskárul hoz híreket, mer azzal igen elkámpicsorít, de eszt is kiköll bírnom, mint a gombás fertőzést a lábamon, amit a rossebb se tuggya hol szettem össze, nyílvános helyekre nem járok, talán csak a Becsületsüjjesztőbe, de ottan nem megyek a klozettra vagy tojlettra, egyet jelent a kettő. Aztán a barátnéimhez megyek alkalomattán, de eggyikrű se feltételezem, hogy nemileg érintkezett vóna bárkivel is, szerintem a buszon szettem össze, ott asztán a környék színevirága utazik, maj még meséllek arról is, de most a fényképekrű szeretnék, meg a Bözsinkrű. Szóval nésztük a képeket és felse tételesztük vóna, hogy mi már mijjen régi barátnők vagyunk, de itt a bizonyitték, szeméjjesen, a saját kezével lökött a bokorba és pont így fényképezett le az Édesanyám. Akkó lehettem vagy nyóc-kilenc éves és a Bözsi setöbb, sekevesebb tizenkettőné. Én mindig az idősebbekhez vonzóttam, nemtom mér, aszt nem mondhatom, hogy azér, mer sok bőcsességet lehetett tőllük tanúni, mer a Bözsinktő ugyan aszt a sok tudást föl nem szedem, amire fődi létem során eddig szert tettem. Ha hinnék a rejinkarnácijóba, else tunnám képzelni, mi a fene lehetett a Bözsink az előző életibe, mer most véktelenül eccerű személyiségjegyekkel van megáldva. De én kedvellem ütet, mer a legtöbb információt ő bírja házhoz hozni, nem is értem, erre úgy kap az agya és ojjan memórijával rendelkezik e téren, de például se egy verset, se a kéccerkettőt nem bírja megtanúni. Hát, így van teremtve, így köll elfogadni. Meg itt van az a mániája, hogy sok dógot nem ért, de addig csiszógattya a maga szája izire, míg az őszámára tejjesen elfogadottá nem vállik, de ettű meg pont más számára totállisan zagyvaság lesz az egész. Példaként ájjon itt, hogy szerettyük a sztárok fényképeit is nézgetni, a külfődiekét is, nem csak a hazaiakat. Na, van az Uma Tőrmen, akinek az Uma részit nem érti, a Tőrment ízekre szedi, aszt még megtuggya magának magyarázni, de az Uma sehogyse megy. Ezér fiksza idejája vagyis rögeszméje, hogy ez egy rövidittés és születésekor biztos Trauma Tőrmen vót, de persze a Bözsi úgy ejti, hogy Trajuma Tőrmen. Kész idegbaj, hijába magyarázom, hogy ezek nem magyarok. Ő magyarít mindent. Abba mongyuk lehet igassága, hogy a Ricsárd Dzsír magyar ősökkel rendelkezett, mióta magam is ismerem a Gera nevű focistát, a Ricsárdnál az e lehet szimplán elanyakönyvezés, ahogy helybefaluba a Lófinkot Lófinggá nemesítették, hogy asztán átirassák magukat és Lovas legyen a nevük, de hát mink sváb falu vagyunk és a vé az németű továbbá svábul tudvalevölleg efnek ejtendő, az es meg hol esz, hol zé, de szóvégén leginkább esz, szóval csöbörbő vödörbe. Továbbá a Bözsink a Kínau Rívszt meg Kínai Sírrívsznek híjja. Én má ugyan idegbajos vagyok tölle, de egybe jól is mulatok. Persze előkerűnek a Jóskárul is fotók, és akkó mongya Bözsink, ami dűl belölle, hogy mitis csinál most az a mocsok Jóska és kivel. A Jóuram fényképeit már régóta nem nézgetem, de azok is előkérecckednek néhanapján és akkó ezer szerencse, hogy itt a Bözsink, mer csak szónom köll, hogy tegye mán el a Jóuram és a Jóska fotóit alúrra és meséjje el, kit lát azon az újságkivágáson és akkó aszt mongya teszemaszt a Vóren Bítit helyett, hogy Tivornya Tibit és már fölis derülök és megcsókollom mind a két órcáját azér, mer van nekem.