2009. február 7., szombat

19. Történés - Csajszi néninek az indiánok a gyengéi

Idejálom, Májköl Gréjájsz

Ijjen ínységes időbe, amikó az ember társtalanul forgollódik az ágyába, jobb, ha főkapcsojja a vellanyt és olvasásba fog, nekem ez a tapasztallatom. Sajnos ez se mindég vezet jóra, eszt a Márja-lányokkal is megbeszétük, szigorúan a templomon kívül, mer csakha sejtené is a mi Atyánk, hogy a mi korunkba mi jár még a fejünkbe, biztos kitiltana innen bennünket. Ja, hát persze, azér mi sem gyónunk meg mindent. Van, ami még a közvettitőre se tartozik, csak a Jóistenre és reánk. Szóval nagy bajba vót a Bözsink, meg a Treszka is, meg még egy jópáran, akik nem szeretnek óvasni, mer ők asztán egyedül megszenvették a pártallanul tőtött éccakákat rendessen. Én beszeresztem egy csomó gyilkolászós könyvet és aszt óvastam, úgy a múlt század közepe után, asztán elérkesztek azok a rencerváltós idők, amikó mindenféle mást is lehetett kapni meg kikőcsönözni a könyvtárakbul. Még ojjan szerelmes füzeteket is. Telle is vót a könyvespócom szerelmetes románcokkal. Na, nésztem egy jó nagyot. Tejjes vakvágány az, amin itt helybefaluba a férfiak haladnak, de asszem mi is tejjesen rosszul képzeltük az igaz szerelmet. Először is, eszt mongyuk életem elejitő fogva sejtettem, tanúni köllött vóna. Mer az összes szerelmes füzetbe az van, hogy halbijológus, meg tanár, meg bankigazgató, meg régésznő a főszereplő. Meg testépítésre is köllött vóna járni, magyarul badibildingre, abbú a badi a test, a többi meg az építtés, hogy jó erőbe érjen bennünket a megpróbálló szerelem. Az is igaz, hogy ezekkel a művelt szerelmesekkel is kibabrál az élet, mer nekik se megy könnyen a dolog. Rettentő sokminden történik velük, pedig nem is áll rendelkezésükre ojjan sok oldal, mer nagyon vékonyak ezek a füzetecskék. De azér egymásra találnak időbe, még mielőtt elfogy a papír, nagyon szép hajnalon, vagy napnyugtával, homokos parton vagy hajón. Na jó, itt helybefaluba nincs homok, habár nyáron itt is ölég meleg szok lenni, a Hánzi ojjan kényelmes rövidnadrágot hord, hogy kiláccik a himbilimbije, ez nem is lenne akkora baj, mer ölég beszédalapot ad egy-két napra mindég, mer látnivalólag évről-évre örekszik odale is, csak hát eggyátalán nem szép látvány ahogy vakargattya. Én aszt szeretem, ahogy leírja a szerző, hogy miként hajol le a főhős, hogyan csillog a napsugár a vizes testin, hogyan lehet gyönyörködni az izmai játékán és hát a főhősnő gyönyörködik is a főhősön. Én akárhogy is idejalizállom a mocsok Jóskát, ijjen szép kép nem él bennem rolla. Szóval, azér ezek a füzetek igen veszéjjesek is tudnak lenni. Szokom is mondani a Bözsinknek meg a Treszkának, hogy forgológgyanak csak inkább, de ijjet ne óvassanak, mer erős késztetést érzek én is, hogy kevézsbé illedelmessen viselkeggyek, mer őszintén szólva, ha nem kaptam vóna kitűnő nevellést von Haus aus, már a gázos Szepi nyakán lógnék. Azér az övibe, mer a gázos Szepi a dzsollidzsóker, ha má minden férfi elfoglalt hirtelennyibe, ű marad, kitanálhatni mér ű a maradék, mer nem a szakmája miatt nevezik gázos Szepinek. Szóval, ha reája fanyalodnék, az már a női tartásom tejjes egészbeni feladása lenne. Pedig naggyon a határon vagyok, mer ojjan támadás érte az érzékszerveimet a múlt héten, hogy a borogatóvíz egyfolytában az ágyam mellett van. A lányom megtanította ugyanis a jutyub kezellését. Én meg tanátam néhány indiános filmet. Nekem az indiánok mindig a gyengéim vótak. Leánykorom hajnalán naggyon megragadott erős és tiszta jellemük, az, hogy nekijek nem köllött sosem a jók oldalára állniuk, mer maguk vótak a jók. Cseperedvén meg a helybefalui moziba elvarázsolt az arányos testalkatuk, igaz, később megtuttam, hogy emigráns indiánok vótak, Gojkómitics vezetésivel. Ami bámullatos az az, hogy a mái napig hatnak rám, úgy veszem észre. Akit én láttam, ideírom a nevét is: Májköl Gréjájsz, a lehető legszebb példány. Minden ojjan külsőbelső tulajdonságokkal rendelkezik, amikben a Jóska hijányt szenved. Először is rézbőrű, de erről a Jóska nem tehet, asztán meg atléta termetű, ismeri az élővilág ottani honos példányait, jól tűri a hideget és a meleget is, családszerettő, kiválló harcos és szépen hallad az angol nyelv elsajáttitásában is. Mongyuk, fogat mosni nem láttam, ebben azér megeggyeznek a Jóskával. A legfontosabb jellemvonásának mégis aszt tartom, hogy ha köll, elbírja ásni a csatabárdot. Nem tudom, mi módon beszéjjem rá a Jóskát, hogy nézze meg eszt a filmet és okkuljon belülle. Talán fondorlatos úton rá kéne vennem, hogy jöjjön a spórcsarnokba el a jelmezes bálba, oszt őtözzék be indiánnak. Aközben ragadna tán rá vallami, nem fontos, hogy ojjan rendíthetetlenül egyenes jellem legyen, csak a csatabárdot ásná má el, hogy ne kejjen a gázos Szepire fanyalodnom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése