2010. január 27., szerda

42. Történés - Csajszi néni a gyüttmenteket védi

Bella fara, aki miatt Ilon kimonta az igent


Csak úgy röpülnek a napok, nemrég volt karácsony, most meg már gondolkozhatok a névnapom méltó megünneplésén, de ezen kívül is rengeteg dolog forgott az eszembe. Most, hogy a Bözsink úton van az évi szokásos zarándokuttyán, ami nem más elfoglalcságot jelent, mint aszt, hogy visszaimádkozza a felesleges ajándékokat a boltokba a szégyellős rokonság helyett. Ezért szokott is kapni hol egy hajszárítót, hol egy kenyérsütőt, persze jól megnézi, hogy ne az a rázós kínai gyártmány legyen, mert a rokonságnak azért lenne pofája olyat adni, ha nincs résen. Szóval most, hogy nélkülözöm a Bözsink mindennapos jelenléttyét és a Jóskának is kielégítő a jelenvalósága, ami őt eléggé kifárasztya, engem viszont feltölt energiával, hát így én ráérek gondolkodni, ami eddig csak jóra vezetett. Amibe én teljesen belemerítkesztem, mint a babtisták az avatásukkor, az a betellepülők kérdésköre. Én személy szerint a tarka világ mellé teszem le a voksomat. Az, hogy ez esetleg problémákkal jár, az egy dolog és a problémákat meg kell oldani. Ezzel mindkét fél tanul. Azért is vagyok befogadó lelkületű, mert annakidején az én szüleim is úgy jöttek ide helybefaluba, nem is volt rokonságunk itten, csak az ország számtalan táján, az, hogy nagynéni, meg ángyom, meg sógor, az nekem csak elvi valóság volt. Anyuékat mégis szépen befogatták, persze szépen is viselkettek, aszt meg kell hagyni, mondhatnám notabilitások lettek, amit ugye sejteni lehet, a Bözsink nótabilinek fordítana le, de szerencsére nincs itt. Az, hogy miért jöttek ide a szüleim, az nagyon érdekes, két külön történet, az egyik ágam szerelmi bánatában futott idáig, a másik pedig az édesannya önkényuralma elől szökött ide, mint ahogy szegény kalapos királyunk tette volna Márja Terézjától, ha móggyába állt volna, de régóta tuggyuk, hogy uralkodónak lenni nehéz. Az Ilon, aki nemrég itt volt nálam, tudom, leginkább körülnézni, hogy hogy vagyunk a Jóskával, mert igen kiváncsi fajta és valljuk be, a Jóska azért még kapós bizonyos körökbe, státuszszimbóleum, ahogy a Márja-lányok egyike-másika mongya. Szóval az Ilon is elmesélte, hogy ő hogyan keveredett ide helybefaluba és micsoda véletlen tartotta itt. Az egész úgy kezdődött, hogy panaszkottam, hogy félóra utazási sugarú körön belül tudok csak mozogni a vízhajtók miatt, akkor valahol lehetőséget kell keresnem. Erre monta, hogy ó, ő már egész fiatal korába szenvedett a kompetenciahiánytól, amit először nem értettem, hogy mi, de asztán rájöttem, hogy az inkontinenciától szenvedett, Bözsink kettő, Istenem! Na de mindegy. Szóval az udvarlója, mert akkoriba még udvaroltak, különösen a Pista, elhoszta a közeli városból ide helybefaluba, de a végcélig, Pista szülei házáig már nem bírta az Ilon, be kellett kéretőzniük egy gazdához, ahol az udvari vécéhez az istállón keresztül vezetett az út, ahol szép lovakat tartott a Jóska. Nem az én Jóskám, hanem a Fuvarosjóska. Ilon szerint ő meg is simogatta a ló farát, tisztára, mint Pepin bácsi a sörgyárban, aki mindig aszt monta, a lófarát. Ekkor döntötte el, nem a Pepin bácsi, hanem az Ilon, hogy igent mond a Pistinek, ha esetleg lánykérés lesz a dologból. Hát lett, de azért a Pisti várt még egy ideig és teljesen méltó körülmények köszt kérte meg az Ilon kezét. Az Ilon meg elmonta, hogy nagyon kellemes benyomásai voltak a mi helybefalunkról, kivéve a kiabálós polgármesterünket, ha őtet előbb láttya, mint a Bella farát, nem bisztos, hogy frigyre lép a Pistivel, mert ki akar olyan helyen lakni, ahol a polgármester és a szakálla balprofilból úgy néz ki mint Jézus, jobbról mint Rumcájsz, szemből meg mint egy ritkaszőrű kungfumester? Ez fogós kérdés, de mit tegyünk, nekünk ilyen jutott akkor, szerencsére ma már nincs szakálla és nem is polgármester, hanem szegény lakatos, még felfelé se tudott bukni, csak lefelé. Nem érdemli meg, de én sajnálom őt, mert egy Márja-lánynak kötelessége szánakozni és könyörületet gyakorolni. Az Ilon meg szépen bebírt illeszkedni közénk, egy cseppet se lóg ki, ugyanolyan pletykafészek lett, mint bármelyikünk. Két gyerekük is született, kiköpött apja mindkettő, úgyhogy legalább aszt tuggyuk, hogy a Pisti nyugottan hagyhattya a vagyont a két gyerekre, mert azok az ő vérei.
Javasolni fogom egyébként, hogy a gyüttmenteket ne gyüttmenteknek hívjuk, hanem bebíróknak, ahogy más helyen is szokták, például a Tapolcai-medencében, ez sokkal szebb, mert aszt jelenti, hogy a gyüttmentek bebírtak illeszkedni, a közösség meg erőt véve magán bebírta fogadni őtet, mégha ehhez olykor egy ló farán vezet is az út.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése