A Hánzi azér nem ilyen szőrös
Világéletembe hiánygazdaság volt idehaza, hol egy kis liszt hiányzott, hol a tojás, hol a pénz, hol a szeretet, olyan sose volt, hogy minden meglett volna eccerre, még a nyakláncomból is hiányzott néhány láncszem, de nem erről akarok most beszélni, pedig érdekes lenne az is, mer az a mocsok Jóska rántotta le a nyakamról az aranyláncot, mer még szegény uram fotóját tartalmazó amulett lógott rajta, igaz később kiengesztelt, de sokkal fontosabb láncszemről elmélkedtem. Egy ismerősöm szerint jól ismerem az emberek lelkivilágát, pedig véleményem szerint pocsék emberismerő vagyok, mindenkiről csak a jót föltételezem egy-két kivétellel, de azok még nekem is szemet szúrnak, mint például a körzeti Sanyi doktor, ezér most figyelmesztetek minden olvasót, úgy olvasson most, hogy Bözsink egyrészt nem értette aszt, amit fejtegettem neki, másrészt meg mégis elkapta a lényeget, ahogy szokta, ilyen ellentmondásos alapon, akár rolla is vehetnének mintát mongyuk a britt tudósok, azok úgyis annyi marhaságot tanulmányoznak, jobb dolguk nincs, láccik, hogy jóléti államba élnek, ha nem is kösztársaságba. Szóval engem már gyerekkoromba teljesen levett a lábamról az evolúció, meg persze a mumpsz, a kanyaró, a bárányhimlő és a gennyes mandulagyulladás, ki is vették hatéves koromba, na, az nagy trauma volt. Szerencsére a ragályos betegségek elmúltak, az evolúció vagy ahogy itt helybefaluba a fölvilágosultabb pedagógusok mongyák, az egyedfejlődés maratt. Nekem teljesen logikusnak tűnik a folyamat, mintahogy az Ádáméva is, a Márja-lányoknak persze ez az utóbbi jön be, rengeteg festményt nésztek az első emberpárról és csak eggyet nem értenek, hogy a falevél hogyan maradhatott a kényes testtájukon, mer láthatóan nincs odarögzítve eggyikhez se, jó közelről megnészték, a Bözsi még nagyittóval is az eggyik könyvbe, akkor járt életébe ellöszőr könyvtárba, asztán egész jól odaszokott, nagyon jókat bír beszélgetni a Jolánka öreglány könyvtárossal, bár ő jobb szereti az aggszűz megnevezést, mer szerinte ez többet elárul őrolla. Kerüli is mindenki rendessen. Én viszont nem kerülgetem tovább aszt a tényt, hogy nemcsak írogatásra használom az internetet, hanem tudásszerzésre is, rengeteg receptet olvastam már és a tyúkszememet is kituttam kúrálni ilyen kompúterorvos segíccségével. Meg az ember köti a baráccságokat meg az ismereccségeket és így van egy férfi, aki hasonló érdeklődési körű, mint én, ő is mindig elvan foglalva a saját témáival, rengeteget ír ő is és szerencsére olvas is és mindig elküldi nekem az érdekesebb híreket a világról, a minap is például valami olyasmi hírrel lepett meg, nem emlékszek rá teljessen pontossan, de valami olyasmi volt, hogy találtak megint egy többezer éves leletet, egy gyerekét, akinek a fogairól megállapították, hogy ez az ártatlan tetem a hiányzó láncszem és ebből kifolyólag tovább tartott az evolúció, mint gondolták régebben. Na, erre kár volt ennyi pénszt áldozni, ölég lett volna, ha eljönnek helybefaluba, itt sírásás nélkül is megállapithattyák, hogy van, akinél még bese fejeződött. Én neveket most nem mondanék, mer tisztába vagyok a személyiségi jogokkal, de szerintem nem is kellenek nevek, elég, ha az ember simán ránéz a Hánzira, a Franciról ugye nem gondolnánk a külalak alapján, de elég két percet beszélni vele és tejjes a bizonyosság. Van néhány nőnemű egyed is, akik nem bírtak lépést tartani a fejlődéssel, de a leszármazottaik már igen és így úgy hülyitik szegényeket, ahogy csak akarják. Arra azér kiváncsi lennék, hogyha majd a Bözsink fogsorát tanulmányozzák kétezer év múlva, milyen követkesztetést fognak levonni a tudósok a mi helybefalui életünkről? Aszt bisztos, hogy a két számmal nagyobb protkó lehetett a divat, mer a Bözsink, ha beszél, mindig attól félek, hogy kiesik a fogsora, de a nyelvével mindig a helyére löki, nem szép látvány, de mégse bírja levenni az ember a szemét a látványról, mer igen érdekes. És hát, ahogy montam, érdemes meghallgatni a Bözsinket, mer az egyedfejlődésre monta, hogy lehet benne igasság, mer most nészte a tévét, hogy az eggyik állatkertbe született egy gorillabébi, de nem tuggyák, ki az apja és ez szóról szóra így van Piroséknál is, a Kispiros se tuggya, kitől van a magzattya. Úgy láccik, van, ami az evolúció során se változik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése