10. Történés - Csajszi néni a műveltség erejéről szól

A befalazós kőműves Józsi

Én nagyon szeretem a tévét nézni, igaz, csak olyan háttérbül, mer az előtérbe a Bözsinkkel szoktam megbeszéni a falunk és a nagyvilág eseményeit. Példának okáért, ütűlle értesűtem a híres terrortámadásrul is, szerintem előbb tutta, mint az éppen kormányon lévő kormányunk, mer a Bözsi bérmakeresztjányának az unokahúga kinn tanul az államokba és röktön telefonát, hogy nincs semmi baja, mer ő egész máshun van, mint ahun a támadás lezajlott. A Bözsi bérmakeresztjánya aszt se tutta, mirül beszél a nővére, mire tejjesen föl nem világosútt, eltelt jó sok idő, de még így is hamar hírt adhatott a Bözsinek, a Bözsi meg nekem, mer mi kialakítottunk egy riadóláncot, mint a régi szép régi rencerbe, amikó még úttörők vótunk, bár a szüleink ragaszkottak a templombajáráshó, ami meg se lett bosszúva, ahogy a sok monvacsinát hős mos feszt állittya, ámbár lehet, hogy a falunk kivételezett helyzetbe vót, mint más alkalmakkó is. Naszóval futott a Bözsink, hogy repülők szállnak a tornyokba Amerikába. Mindég montam, hogy veszéjjes ojjan magas épületeket főhúzni! Mikó Pesten jártam, kiváncsiságbul felmentem egy magas házba, már a nevére nem emlékszek, de rettentően féltem. Nem hiszem el, hogy nem dül össze eccer az összes, akármijjen ügyes kőművesek is húzzák föl a falakat. Így járt a mi kőműves Józsink is. Pedig nagyon jó mesterember, a mi házunkat is ü csináta, egy szavunk nem lehet, mégis összedőtt a pár hónapja felhúzott melléképülettye, vesztire. Mer ez a Józsi odafalaszta a Rózsit. Aszt monta illetölleg vallotta, hogy a Kőmíves Kelemen című versbül vette az ötletet. A fene se gondútta, hogy ez a Józsi ijjen művelt. Habár nem lehet annyira az, mer úgy láccik nem óvasta végig a remekművet vagy nem vót tisztába a végkövetkesztetésivel, így járt hát. Emlékszek, mit össze nem kereste a rendőrség, a pógárőrség meg még mink is a Rózsit. És mijjen képmutattóan sírt a Józsi, hogy nem tanájja a drága feleségit. Nekünk vót tippünk, de nem arra gondótunk, hogy a Józsi kötőanyagnak hasznáta. Ez az eset is bekerűtt a tévébe, az országozsba is, meg a megyeibe, csak a helybefaluiba nem, mer oda csak a szép történések kerűhetnek be, legfőképpen a pógink szép cselekedettyei. Meg a testületi ülés is, ami kész művelcségi vetélkedő. Feltesznek maguknak kérdéseket, az előre megbeszétek szerint megválaszóják, asztán valamejjikük váratlanul elbizonytalanyíttya a többieket, akkó újra morfondéroznak, akkó megin szavazásra bocsáttyák magikat és ez így megy legallább három-négy óra hosszat, persze szünetekkel, mer amikó érzik, hogy mos itt elfajúnak a dógok, akkó gyorsan szünet, hogy a veszekedést ne lássuk, mi választópógárok, de tudunk, amit tudunk. Én eccer nésztem végig, de akkó sem akartam hinni a szememnek. De tudok ojjan öntudatos pógárt, aki csipsszel, kukoricáva főszerekezve várja a mápetsót, eképp deffiniájja az összegyüvetelt. Aszt mongya, ő aszt szereti a legjobban, amikó egymás hátát veregetik, meg dicsérgetik egymást, hogy micsoda remek munkát végesztek a falu érdekibe, ami egyrészt nem is mindig felel meg a vallóságnak, másrészrül meg hát kuttya kötelességük, erre eküttek föl. Sokkal szórakosztatóbbak a rendes művelcségi vetélkedők a tévébe. Én személy szerint a betelefonállós vetélkedőket szeretem és föl nem fokhatom, hogy a nagyon eccerű megódásokat, hogyhogy nem tuggyák, például, a löböaé betűkbő mijjen férfinevet lehet kirakni. Még segiccséget is adnak,hogy vót ijjen vak királyunk, meg egy énekest is így híftak, aki futott a pénze után satöbbi. Persze legeslegjobb a mi saját fejlesztésű játékunk. Minden vasárnap máshun jövünk össze, mi barátnők és kávéval, teával üdittővel, egy kis borral, meg pájinkával kínájjuk a többieket, sütünk is és akkó barkóbázunk. Ki kell tanáni a személyt és mindent elmondani rolla, amit csak tudunk. Persze én mindég a Jóskát adom föl és naggyon szomorú vagyok, mer mindég tudnak ujjat mondani, mer vele peregnek az események, de eggyik momentum se arra mutat, hogy őtet nagyon érdekelné, velem mi van. De már naggyon elegem van ebbül és úgy gondulom, mos már a tettek mezejire köll lépnem, a pecsvörkös takaróm is alakul, há takargatnivalló nékül ne maraggyak!