2009. február 7., szombat

18. Történés - Csajszi néni piacra ment

Az új zőcséggyalluval alkottam: Jóska továbbá én

Éccaka belémnyillalt a valóság ereje, hogy honnan a fenébű szettem téllegesen össze a lábgombámat. Há pijacon vótam sokegyebet nézegetni és vásárúttam is néminemű vásárfiát, többek köszt fölpróbáltam néhány papucsot is. Szerintem itt van a bajnak a forrása elásva. Kituggya mijjen firmák próbálgatnak itt mindenféle árút, tallán vannak ojjanok is, akik nem is mosakszanak, mint helybefaluba is név nélkül említem, hogy kik. Azok, ha eccer buszra szállnak, igen kényelmessen elférnek, mer se előttük, se utánnuk nem ül, de nem is áll senki, sőt, ha tehettyük, a következő járattal megyünk, mégha el is pazarolunk másfél órát a drága időnkbű. Na, eccer fültanúja vótam, ahogy ezek a büdösék, elárulom nőneműek nagyobb szégyenükre és a mázsát is jócskán elhagyták már, arról beszégettek, hogy miképp telnek a napjaik, oszt az egyik mesélli a hugának, hogy a férje ojjan büdös, hogy már allig bírja elviselni. – Montam neki, csinájj má valamit! – amikó ez a mondat megütötte a gyakran mosott füleimet, önkénytelenül felnevettem. Egyrészt, mer mijjen lehet már az az illat, ami az ü orrát is zavarja, másrészt, meg az a burkót tanácstalanság, hogy csináljjon már valamit, de hogy mit, aszt vagy nem tuggya, vagy a férje nem tuggya. Egyépként beszélgettem eccer ennek a nőnek a jóravalló anyósával, aki aszt monta, hogy hét éve kőtösztek hozzájuk kényszerűségbű, azóta se látta még fürödni, de még mosakodni se. Tallán a sapanyol Izabella királynére akar hajazni, mer az fogatta meg, hogy amég a férje a körösztös háborúbó haza nem gyön, nem mozsdik. Szegényke pont hét évig várt reája és az asóneműje gyönyörűen elszineződött. Azóta híjják a piszkosrózsaszínt Izabella-színnek. Ez ám az igazi szerelem! Azér kiváncsi lettem vóna, mit is szót a hites ura, amikó hazatért. Habár nem gondúnám, hogy a történellem tisztelete váltotta ki ezekbű a büdösékbő a nemmozsdást. Szóval ijjenek után próbálgathattam a papucsot vallószínüleg. Mos má aszt is értem, mér híjják a pijacunkat bolhapijacnak. Szerintem még most is lehetne bolhát kapni, de tetűt mindenképp. Oszt égő pofával köllött a gyógyszertárba mennem, még szerencse, hogy ott dógozik egy igen kedves ismerősöm, aki a receptek és nem utósósorban a élőszóbani ténybelli közléseim alapján ismeri az összes kóromat, ami időlegesen támaggya meg a gyenge testemet vagy hosszabb ideig is próbára teszi, mint a magas vérnyomásom. Ez a Rita nevű patikus nemcsak feltérképeszte az egésségügyi állapotomat, de mögötte meglátta az embert is, vagyis enmagamat és úgy tűnik nagyon megkedvelt, mely érzellem kőcsönös, külömben lesűne a pofámró a bűr, hogy gombaölőszert kérjek, bár az Annus aszt monta, „Várj csak, nemcsak lábgomba létezik, az ám csak a kellemetlenség!”. Nem is gondútam vóna, hogy ezt az Annust külsőleg amijjen egésségesnek tűnik, belül rágja vallami. Szóval bátran fordulok én mindenfélle problémával a Ritához, mindég segít rajtam. Elújságótam aszt is neki, hogy a bolhapijacon ojjan új fölfedezéseket is veszek, mint a zőcséggyalú. Ijjeneket eddig én a telesopbú vásárótam, de asztán megláttam, hogy itt harmadannyiba kerül a majnem eredetti, hát akkó minek annyi pénszt kiadni érette? Húsz év alatt fejlesztették ki a német tudósok aszt a pengét, amivel ezentúl a zőcségeket hámozom és aprítom. Egész más szemmel is nézek reájok. Meg itt lehet kapni a platinumos folyadékot, amit kedvenc előadóm a Horszt Fuksz ajángat. Pikkpakk eltünteti a lövésnyomot és a mázsányi galamszart. A Szepi szerint nincs is annyi galamb helybefaluba és igen ritkán lődöznek az autójára. De ez tejjességgel kiszámíthatatlan, úgy romlik a közbisztonság itt minállunk is. Bár a körzeti Robi rendőr igen hattékonyan dógozik, hogy megfélelmlítette a Lujza mamát, pedig ővelle csak nagyon erős és nagyon bátor ember bír elbánni. Jut is eszembe, asszem fölbérelem Lujza mamát, hasson oda a Jóskára. A pozitív kimenetel reményébe én meg nem vesztegetem az időmet, itt, a bolhapijacon veszek egy marék kék Nijagara tablettát féláron, a Jóska testibe valló bevitelle után csak lesnem kő a kedvező hatást. Igen reménykedek a mielőbbi megvalósulásába.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése