21. Történés - Csajszi néni példálózik

Háturró a negyedik csippendél a Jóska

Feszt készülünk a jelmezbálba, oszt még nem is tudom, minek őtözzek be. Valami intellektuállis vagyis fönnkőt jelmezre gondútam. Mongyuk lehetnék Zabhegyező, de nemigen értenék itt helybefaluba, mire is akarnék utalni, akárha a Száll a kakukk fészkire című kedvenc regényemet óhajtanám megszemélyesitteni, pedig ez tejjes egészibe jogos lenne a részemrő, mer tiszta bolondokháza van itt néhanapján, és még az ojjan értelmét tisztán megőrző egyén is megzavarodik ókorókor, mint amijjen én magam valék. Reményem lenne, hogy fölismernek, ha Ajrópának őtöznék, de kéne egy bika, aki az elrablásomat imitáná, az meg ugye mos nincs, bikafélékbe hiányt szenvedek. Ha már a hímneműeknél tartunk, föllebbentem a homály fátylát és elárulom, hogy óriási meglepetést keltettem azzal, hogy elmagyarásztam a Márja-lányoknak, mi is az a Kanosszajárás és mit jelent valójába a Kansas. Először persze bizonygatták, hogy itt titkos dógok vannak, mer a Kanosszát Kanosságnak vélték és nem is nagyon csodálkosztak, hogy ez hogy kapcsolódhat az egyházhó, mert már ölég idősek, láttak ők meg eleget. A Kansas meg hangos nevetés tárgya vót, mer a Berci pompázott ijjen feliratú mellegittőfölsőbe. Azon hamar túljutottunk, hogy nem magát akarta eképp reklámozni, a Kansas nem hímsas, hanem Amerika egy szép állama kenszesz kiejtéssel. A Kanosszának elébb szintén a kiejtését tanítottam meg, asztán elmeséltem a hozzátartozó szép történetet, nem vót ojjan nehéz mégse, mer helybefalusiakon körösztül érzékelltettem a történellem eme eseményét. A helybefalui Lajosnak meg a Marinak van egy fölvállaltan furcsa gyereke, a Kislajos. Ez a Kislajos úgy kigyúrta magát, hogy má nem akart az apjának szót fogadni, kitört rajta az uralkodhatnék, tisztára megfélemlítette a szüleit, aszt akarta, hogy az legyen, amit ő mond. Elejibe tartottak is tölle, de véktére megemberelte magát az apja és aszt monta, hogyha továbbra is így viselkedik, kitagaggya mindenibő. A Kislajos erre csak nevetett, de asztán a Nagylajos írt egy papírost az ügyvéddel, hogy kirekeszti minden vagyonábú és takaroggyék a házábul a Kislajos. Na, erre rettentő pánikba esett a Kislajos, hogy oda a hatalma, oda a pénze, így nem élhet tovább, mit tegyen. Aszt tanácsóták neki, hogy kövesse meg az apját, hátha a bűnbocsánat jegyibe megkegyelmez a fiának. Erre a Kislajos három nap és három éjjel, hidegbe ott ordétozott az aptya háza előtt, épp csak hamut nem szórt a fejire, mint a történelmi IV. Henrik. Persze a Mari szive lágyútt meg inkább, a Nagylajos aszt monta, úgy sejti, kutyábú nem lesz szallonna, de a felesége kedvire megbocsátott a Kislajosnak, még másik papírokat is csinátatott az ügyvéddel, hogy mindenük a Kislajosé. Na, csak erre várt a büdös kölke, nyomorgatta a szüleit rendessen, elvette a nyugdíjukat, asztán csak hesszelt egész nap. Volt megbánás, nincs megbánás. A Mari egésszen belebetegedett, de a Nagylajos is odavót tejjesen. Oszt egy szép napon összeszorította a szájjaszéllit és újra elment az ügyvédhő és véglegessen meghoszta utósó akarattyát. Esztán végiglátogatta az összes italbótokat és kocsmákat és közőte, hogy ezentúl semmilyen számlájját sem fizeti ki a Kislajosnak. Ezek után persze senki sem adott semmit a Kislajosnak. Ráadásul az atya fokta a fiát és kipenderítette, egy önkéntes polgárőrrel meg is félemlítette, hogy többet a házatájára se mennyen, pedig nem vót mindegy se a Lajosnak, se a Marinak, ez vót az eggyetlen gyerekük. Szinte szórul szóra ez történt IV. Henrik németrómai császárral, kivéve a kocsmákat és a szüllőket. Ü a hetedik Gergely pápát akarta átejteni a pallánkon, hogy ü az erősebb, nem a pápa. Képes vót a lakhelyitől egészen Canossáig elzarándokóni mesztélláb, szőringbe a pápához óbégatni, hogy vonnya vissza a kiátkozását. A pápa meg jót akart tenni és visszavonta. De nagyon hálátlan vót a Henrik, akár mint Kislajos, megint csak nekiment a pápának, na nem szó szerént, csak a hatalmának. A vége az lett, igaz, kicsit később, hogy a pápaság győzött és azontúl ők koronáznak meg minden királyt, akit jónak látnak és még a papság tiszvisellőit is ők nevezik ki.
Lajosék példáján okulva, itt helybefaluba is naggyon odafigyelnek a szülők mosmá, hogy a gyerekiknek üéltükbe semmit ne aggyanak, mer előfordúhat, hogy könnyen az otthonba találják magukat. Ami nem egy rossz hely, már nézegetem én is, odabe kőtözök, ha má nem fogom bírni ellátni magamat, de eggyellőre jó egésségnek örvendek, kívánom eszt mindenkinek, főlleg egy személynek, aki reméllem eljön a jelmezbálba és elássa a tomahókot. Tavaly csippendélbe vót levetkőzve, ez lett a vesztem, mer itt látta meg a Katica és itt határoszta el, hogy megszerzi magának, ami tanálkozott a Jóska akarattyával is, de azóta sok víz lefolyott a Dunán, rengeteg inkognitóbetétet elhasznát a Bözsink, ahogy mongya, pedig az inkontinencija, de nem érdekes, ezen mos nem hergellem föl magam, mos csak a Jóska a fontos, elakarja-e rabolni újra a skalpomat vagy sem. Attó tartok, ez mihamarabb kiderül.