2015. december 15., kedd

80. Történés - Csajszi néni és az önmegvalósítás legmagasabb minősége

Sokak példaképe helybefaluba a csikóhal: a hím hordja magában a petéket a farka tövén található zacskóban

 Jaj, hát nagyon kellett nevetnem, amikor meghallottam a házelnök úr legutóbbi felszólalásáról érkezett híreket. Épp a Sanyi doktor rendelőjébe ültem, na nem magamnak kellett gyócer, hanem a Jóskának, mert ő nem egy svarceneggeri alkat, aki a széles vállára csapja a gerendákat és kommandóst jáccik odahaza és nemkülömben az egész világon. Mert a Jóskának kialakulatlan még a válla és a világnézete, pedig lassan hat évtizede fejleszdgeti, mint helybefalut a kormányprogram, de semmi nagyszerűt nem sikerült még kihozni az adotcságaiból. Iparkodtam haza, hogy bekapcsoljam a tévét és megmutassam a Jóskának, hogy nézze meg, hogy ki az értékesebb: ő vagy én? Márpedig én, mert az én méhem ki volt használva, prezentáltam egy gyereket, igaz, hogy csak egy lány, és az is igaz, hogy kicsit elszúrtuk a nevellését, mert nemigazán arra apportírosztuk, hogy az első adandó alkalommal essen teherbe és szüljön állampolgárkákat, de az is igaz, hogy mindjárt unoka lett belőlle, mert még éltek a szüleink, akiknek megszültük őtet. Szóval akárhogy is nézzük, én már eljutottam az önmegvalósítás legmagasabb szintjére, bár eddig erről nem tuttam, de jobb később, mint soha ilyenekről tudomást szerezni, nem igaz, különösen, ha ilyen magasztos és szent dologról van szó, mint sváb fajtánk továbbszaporítása.  Abba végül is nem akarok belemenni, hogy a Jóska himbilimbije mit ér, mert ugye mindig kéccséges volt, hogy ki az apja a szüleim unokájának, de az is igaz, hogy a Jóska direkt maratt kéccségek köszt, mert aszt monta, neki jobb, ha aszt hiheti, hogy őtőlle van a gyerek, mégha csak lány is. Hát ebből kifolyólag mondom, hogy én értékesebb vagyok, mert az bisztos, hogy én vagyok az annya. Jóska másba sem üti meg a mércét, például méretbe, gyakoriságba, továbbá hűségbe. Tudom, hogy voltak kalangyai, hát hiszen azért is hívom néha mocsok Jóskának, meg hívja más is és elég nagy perpitvart szoktam rendezni a hűtlensége miatt, de aszt bisztosan tudom, hogy utódott másnak nem nemzett. Ez mongyuk aszt az érdekes kérdést is felveti, hogy a gyerektelen nőkhöz hasonlóan az akaratlagosan vagy akaratlanul meddő férfiak is ugyanúgy a selejtek közé kerülnek-e a házelnök véleménye szerint? Lesz-e ennek következménye? A termékeny férfiakat megjutalmazzák, a terméketleneket megbüntetik? Ha jól sejtem, most asztán tényleg fontos lesz apasági tesztet csináltatni! Megint jó biznisz lessz valakinek. Na, de ne kanyaroggyunk el a fővonaltól. A Márja-lányok orvoshoz járó frakciójának véleménye szerint is a legszentebb dolog anyának lenni. Mindig is gyanúsnak tartották azokat, akik másra is vágytak, mint otthon kevergetni a levest és rántást készíteni a babfőzelékhez, már eleve gyanúsak voltak azok, akik habartak és nem rántottak. Mongyuk a hatgyerekes Sárit az Isten is anyának teremtette, az olyan, mint egy Madonna, olyan tiszta és szűzies, az ember gondolkodóba esik, hogy talán tényleg igaz a szeplőtellen fogantatás, az olyan boldog és ragyogó kismama minden eggyes áldott állapotában és olyan rajongva és szeretettel nevelli a gyermekeit, hogy mindenki kedvet kap a másállapothoz és a sok gyerekhez. Ő tényleg ebbe teljesedett ki, jó látni. Csak hát a Sári egy unikum. A többi szent anya kényszerszent. Egyrészt, mert nincs más választása, munkanélküliség van, nincs hova dolgozni menni. Másrészt meg eleve nem engedik, hogy kipróbálhassa magát valamibe. Itt helybefaluba az idősek közül is rengetegen mesélték nekem, hogy mire vágytak fiatallon, asztán az apjuk nem engette tanulni őket. Asztán meg a férjük nem engette dolgozni őket. Bár most már szűkölnek a férfiak, mert egy kereső nem bírja eltartani a családot, mégiscsak emincapálni kell a nőket, mert nagy baj lessz. Nem tudom, hogyan csinálják, de a fiatal nők már született feministák, lehet, hogy módosult géneket örököltek. Mindig kérdezik tőllem, amikor rájuk kérdezek, hogy na, férjhez mikor mentek, mikor lesz unokája az apátoknak, anyátoknak, hogy hogyan is gondolom, hát a fizujukból nem jönnek ki, ha dolgoznak eggyáltalán, még mindig otthon élnek a szüleiknél. Se lakás, se pénz. Valakinek meg kéne mondani a házelnök úrnak, hogy elhisszük, hogy tiszteli a nők méhét, de megtisztelhetné az egész embert mongyuk megfelelő feltételekkel ahhoz, hogy azok a méhek örömmel termékenyüljenek meg. Tudom, hogy gyermekéhezés csak a gyakorlatban van, elméletileg nincsen idehaza, de a sok megtévesztett méhtulajdonos mégis retteg attól, hogy milyen sorsba kényszerítené gyermekeit, ha megszülné őket. A Bözsink aszt is felvetette, hogy mi van, ha a férj otthaggya az asszonyt és eltűnik, mint a nyugdíjvagyon a ködben, vagyon-e segítcség akkor az otthagyott gyerekeknek és a méhhordozónak dolgozók és herék nélkül? Eggyáltalán, mi a kívánatos? Lehet lányanya? Éljen élettársi kapcsolatban? Hálásabb-e házasságba gyereket szentségelni? Ha igen, mi az értékesebb: a keresztény házasság vagy örömmel veszik a más vallású magzattulajdonosokat is? Milyen nemű gyermek a kívánatos? Az értékesebb férfiak vagy az egyfunkciójú nők? Nyilván kell ez is, az is, amíg a férfiak nem tudnak szülni és hajlandóak csakis eszt az életfeladatot minden más dolog elé állítani, mondhatni csakis ez a szent cél élteti őket: gyermeket világra hozni és utána eleget velük lenni. Aszt hiszem, hetedikes tananyag volt a csikóhalak párzása, ahol a hímnemű csikóhal hordoszta a kicsiket - egyszerre többet!!! ez ám a tökéletesség csomborasszója! -, asztán felböfökte őket és idegbajosan rohangált a vízben ide-oda, óvva a picinyeit. Se ideje, se energiája, se ambíciója nem volt se házelnöknek, se pártelnöknek, se velszi bárdnak lennie. Asztán, mint minden igazi férfi, végül sorsára hagyta a kicsiket, igaz, az annyuk nemkülönben. Szóval akár angol, akár magyar, akár bármilyen nemzetiségű tudósnak jó lenne már feltalálni a humán csikóhalat, hogy a férfiaknak is legyen szent lehetőségük, oppárdon: szent kötelességük egy egész életre. Akkor is, ha már a gyerekek kiröpültek a csikóhal-fészekből és kétévente egyszer hívják fel őket telefonon a világ másik tájáról és a humán hím csikóhal nem tud mit kezdeni magával. A Bözsi amúgy szintén úgy gondolja, hogy tényleg az anyaság a legszentebb dolog a világon. de ő azért gondolja így, mert neki nincsen, pedig mindig akart. És most még magába fordultabb lett, mert százszorosan úgy érzi, hogy értéktelen. Hiába említem egylapon Teréz anyával, aki szintén méhtulajdonos volt, de nem szült gyereket (vagy nem tudunk róla), mert ez Bözsinket nem hattya meg. Hiába mondom, hogy ő nem értéktelen, hisz egy kapcsolathoz két fél kell, ő azzal vág vissza, hogy még arra is képtelen volt, hogy megszerezze a másik felét. Hiába mondom aszt is, hogy ő így, ki nem használt méhhel is értékes tagja, ha nem is a társadalomnak, de például helybefalunak, mint önkéntes hírhordozó és nekem, az én szívemnek különösen kedves, mint barátném és olyan megmondó asszony, aki sok butaságot mond, de ha eccer nem, akkor meg hátratántorodik az ember az igasságain vagy legalábbis a kérdésfeltevésein. És ráadásul szeretnivaló, segítőkész ember, csak a menthetetlen házasságokat teszi tönkre, amelyiket meg lehet menteni, aszt megmenti. Élőben látom a kormánypropaganda hatásosságát: máris oszlik összetartó közösségünk, sőt, az érzékenyebbje önmagát osztya be az értéktelenek közé. Vajon hosszútávon mit lehet azokkal kezdeni, akik értéktelennek tartyák magukat? Semmit? Vagy épp bármit?
Végül Bözsinket azzal sikerült úgy-ahogy megnyuktatnom, hogy elmontam, hogy helybefalu férfitársadalmának 98,98%-a fél a feleségétől vagy a mutterjától vagy a nővérétől vagy a szeretőjétől, vállmérettől függetlenül, pláne az olyan nőktől fél, akik nem függnek senkitől, akik a maguk urai, még önnön méhüket is uralják, mint például Bözsink maga. Nincs annál félelmetesebb, mint egy önjáró nő, legyen a csípeje széles avagy keskeny, omoljék a keblei halma térgyére avagy tömje ki a pusapp mellytartóját zoknival avagy sem.
Én meg legmagasabb minőségemben hátradőlök, az égegyatta világon semmi más dolgom nincs mára, mert már önmegvalósítottam magam egy életre, csak a Jóska lenne jobb társam, mást nem is kívánnék az élettől. Esetleg kereshetne többet, hogy ne vággyak, csak otthon vezető pozícióra.

(fotó: hir.ma)

2 megjegyzés:

  1. Namostan így jár az, aki sok hónapig nem ír a blogjába, az olvasó népség elszokik tülle, oszt' most amikó éppen ki akartam törülni a csajszinéne-könyvjelzőt a böngészőmbű, hát látom ám, hogy csajszinéne megint föléledt. Most akkó meg alig győzöm visszaóvasni a sok történést, hogy megtuggyam, mi van a Márja-lányokkal meg helybefalu népével. :)))

    VálaszTörlés
  2. Kedves Ági!

    Csajszi nénivel nagyot fordult a világ.
    Nem ígérhetek semmi rendszerességet a blogon, így csak remélem, hogy néha-néha idenézel - és lesz mit olvasnod.
    Az eddigi megtisztelő figyelmedet köszönöm, minden jót kívánok!

    Üdvözlettel,
    Bea

    VálaszTörlés