2009. június 30., kedd

29. történés - Csajszi néni és a várossá nyilvánítás

Itt, helybefaluba jó a közbisztonság

Nem tudom, ki hogy van velle, de énnékem tele van a puttonyom má mindennel. Itt rinyál a Bözsi mellettem álló nap, hogy mér nem mentünk el a többiekkel a kúrára, mer a Márja-lányok zömje ojjan kalandokat élt át, hogy ebből élhetnénk halálunkig. Először is, ahogy én a Márja-lányok kúrás csapattyát ismerem, az lehetett a legnagyobb élményük, hogy megbotlottak a szauna küszöbibe, ha eggyátalába elmentek szaunázni. Nem vót valami jó a fölhozatal, nem vót szerencsés az összeállítás csapatilag, bár a Bözsinknek bőven ott lett vóna a helye. A második oka, hogy nem vót kedvem masszérosztatni a lábamtól fölfele a vállamig, mer fordítva nem szabad, mindég a szív felé kell, hogy gyúróggyék az ember. Szóval a második oka annak, hogy most kúrás napok nélkül marattam az, hogy túl sok vót a haláleset a családba mostanába. Ez a Bözsinket allig hattya meg. Őszerinte inkább mi sírjunk, minthogy minket sirassanak. Ölég lelketlen, ha úgy nézzük, de az eccerű voltába mégis nagy igasságot nyilvánított ki, mer azér én is még fölülről szeretném szagúni az ibolyát, ameddig csak leheccséges és amég a Jóisten úgy rendelkezik. Montam a lányomnak is, hogy azér öt éven belül szeretnék már nagymama lenni, még szeretném leéreccségiztetni az unokámat, az se lenne baj, ha akár több is lenne, vagy akár diplomát is szerezhetnek, valami ojjasmit, amivel jó sok pénszt kereshetnének, mer erősen reméllem, hogy lesz még becsülettye a tanultcságnak. Lám, én is mire vittem, ha nem tanútam vóna annyit, tudnék-e írni a számítógépen? Ugye, hogy allig. Mostanába fejesztem be az utolsó tanfolyamomat, pályázatíró-projektmenedzser lettem végülis. Nem tudom, tudom-e hasznosittani valahogy, de megvan. Így már elmondhatom, hogy igazi világpolgár lettem, mer lassan az égvilágon nincs ojjan dolog, amihez én ne értenék, de hozzászólás szintyéig bisztosan eljutok, mint a Terusunk. Szégyenszemre tölle tuttam meg, hogy holnaptól várossá fognak nyilvánítani bennünket. Próbálták titokban tartani, mer aki tud róla, az gurgulázva közlekedik a három főuccán. Hihhetetlen, hogy ijjen dógot megengednek odafönn a minisztériumba. Kiváncsi vagyok, milyen önünneplés keretébe lesz megtartva a városiasodás. Bisztos kapnak néhányan jutalmat vagy vállveregetést, ami jár is nekik, mer szerény, ám mérvadó véleményem szerént ölég nehéz lehetett kiharcúni a polgárosodás eme lépcsőfokját. Persze előremenekvés az egész, mer így több kottát vagy kvottát vagy mit kapunk az iskolára, hogy mindenképp megtarthassuk, mer rezeg a léc rendessen. Na, de mitől város egy város? Tudom, hogy Amerikába, ha már van egy farm meg egy istálló, az már kisváros. Hát ijjen alapon mi is jogosan vagyunk sziti, de ha a londoni szitire gondolok, akkor ugye nehezen ájja ki az összehasonittás tűpróbáját a mi kis helybefalunk, amiről szerintem nehezen feltételezem, hogy letudnám írni aszt, hogy helybeváros. Az is igaz, hogy az egyik faluköszpontban áll a takarékunk, amit ezentúl hífhatunk banknak is meg bankcenternek is. Meg fölvan virágozva a falu, egyéb más nem történt. Csak most a pógink nem egyszerű falusi pógármester lesz, hanem városi, meg a képviselők városatyák lessznek. És nem falu tévé lesz itt, helybefaluba, hanem városi tévé. Kész röhej, na. Én meg ugye szerződött megmondóembere vagyok a GFK-nak, ami ijjen érdeklődő cég. Többek köszt rajtam tesztelték a Turbó Diéta szlogennyét, ami nem gyulladásos területet jelent, hanem frappáns, a termékre utaló mondást, meg más fontos terméket, amiért, ha összegyűjtök száz pontot, akkor kapok egy háromezer forintos ajándékutalványt, amit most nem jut eszembe, hol válthatok be és igen lassan gyűlnek a pontok, de én tudok várni a nemes cél érdekébe. Na, itt van ojjan szeméjjes kérdés, hogy milyen települlésen lakok, falun, városba, tanyán satöbbi. Na, holnaptól már várost ikszelhetek, marha jó. Egyépként meg azon szoktam néha nehesztelni itt, mer van olyan kérdés is, hogy Mennyit keres Ön? És felvannak sorolva az összegek és hát én ojjan nagyon sokat azér nem teszek zsebre és akkor írják, hogy köszönik, de most nem én vagyok a célcsoport, ami egyrészt jó, mer nem mindig jó célcsoportnak lenni. Például akkor nem, amikor néhány elszánt emberszerető segíteni akar, de nekem csak ugye munkahely kéne rendes fizetéssel és akkor mást már nem kéne segíteni, mer ölég jól elvagyok én a munkával. Erre is kiváncsi vagyok, hogy mint város, mi lesz a szociális koncepció meg foglalkoztatottcság terén mi fog változni. Idetelepül néhány gyár meg üzem? Bár, ahogy már említettem, itt helybefaluba vannak, aki űzik az ipart, nem is kevés eredménnyel. Amin mostanába jókat röhögök a sok szomorkodás mellett, mer ugye, ahol árnyék van, ott fény is van, az a mocsok Jóska próbálkozásai. Nem tudom, mi ütött a mostani idősebb nőkbe, de csak a friss husi köll nekik. Még fennen is hangosztattyák, hogy a példaképük a Demimúr. Így a Jóska hoppon maradott nem egy alkalommal. A baj csak az, hogy nagyon büszke és még nem fanyalodott vissza rám, de tallán nem is baj, mer most új mócerhez folyamodok, az újság általi és az internetes párkereséshez. Van néhány ötletem, amivel felhífhatom a figyelmet magamra, bár annyira azér nem szeretném, mint amennyire a mi új papunk, aki a társalkodónőjével eggyüt költözött ide. Még nem csitult el a szóbeszéd, de örvendetesen megnőtt a katolikus templomunk látogatottcsága. Valami ilyesmiben bízok én is, asztán már könyöröghet a Jóska, csak egy fakulló emlék lesz zivataros életem vizén.

4 megjegyzés:

  1. Jó napot kívánok! Illetve, kezeit csókolnám, kedves, de nem bírok hajolni. Nem lumbaho, dehogy, csak tegnap olvastam valami Internetes újságban, hogy az ember legyen gerinces. Gondoltam, rásegítek egy tetőléccel. Betettem a zakómba. Azzal meg nehéz hajolgatni. Zuhanyozni már megtanultam így. Zakóban. Mit is akartam? ja igen! Ha már nagysága városi asszonyka lesz, esetleg megismerkedhetnénk. Falura nem merek elmenni. Ott az asszonynép nagyon nagyszájú, meg pletykás is. Magácska pedig olyan szolidnak, visszafogottnak tűnik. Tudósítása magával ragadott engem, vagyis, én ragadom meg. Mármint az alkalmat, hogy gratuláljak! Tisztelettel: Hapsi-bácsi

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jóóóó :-) Azt is látom, hogy Arthur bácsi (?) megelőzött a tetszésnyilvánításban és az abból fakadó (a tetszésből, nem a nyilvánításból) horogra akadásban :-))

    Üdv, és kalaplengetés a HSZ-tól

    VálaszTörlés
  3. Na akkor mosmár mindent tudok Csajszinéniről, illetve majdnem mindent, mert azt nem is írta meg hányas lába van.

    Évekkel ezelőtt megrendelések hiányában magam kerestem a vásárlókat és kijártam a fehérári piacra a színes cuccaimmal. A sok egyformaság között mindig akadt helyem, mert az egyik elárulta, hogy a cuccaimat már messziől észreveszi a vásárló, de majd őnála vesz, nálam többnyire csak nézelődik.
    Szóval a termetes rózsaszín bugyogók és ruháskosár méretű mellltarrrtók takarásában működtem, csajszi nénéktól és csajszi mammkáktól körülvéve.

    Tetszett az írásod. Jó, hogy Edinadin idekalauzolt, bár mintha már jártam volna erre...
    Remélem mi megmaradunk falunak, nem úgy mint a szomszéd' mely várossá lett, de ott legalább 8000ezren laknak.

    VálaszTörlés
  4. Na, talán most végre meg tudom köszönni a hozzászólásokat.
    Köszönöm! :)

    VálaszTörlés