2009. július 31., péntek

31. Történés - Csajszi néni nagyot ugrik


Ede, amint Bözsinket hallgattya

Múltkorába, amikor átlátogattam Bözsinkhez, nehogy csak ő jöjjön mindég, egállba legyünk, látom ám, hogy kinn ül a gangon, városiassan folyosón és nézi a holdat. Gondoltam, megint romantikus hangulatba van, mer akkor mereszti a szemit föl az égre, bár leginkább eszt nappal szokja, mer imággya a felhőket, mindenféle alagzatokat képzel beléjük és megvan győződve róla, hogy a Jóisten őtet különleges képességekkel vérteszte föl és minden nap számtalan csodát lát meg a felhőkbe. Én személy szerint meghagyom ebbe a hitébe, mer az igaz, hogy a Jóisten rendessen fölvérteszte, a kemény buksiján nehezen hatol be a tudomány vagyha mégis, akkor annak valami fura átirata vagy képződménye vagy mije, lényeg az, hogy Bözsink állandóan magyarázza magának a világot, hogy az hogyan van összerakva és a Jóisten tulajdonképpen mit is akart azzal a valamivel, amin épp ő, a kis porszem morfondérozik. Először aszt hittem, hogy Bözsinknek így kerek a világ, de aszt monta, legfeljebb elliptikus. Na persze, fogalma se volt arról, mi az az elliptikus és a paralellogrammát is két hétig memoárizálta, mire megjegyeszte, persze ezeket már az álltalánosba meg kellett volna tanulnia geometriából, de már írtam eccer, hogy a Bözsink egészen másra használta az iskolát, nem ismeretszerzésre.
Ezért teljessen meglepett, amikor közölte, hogy aszt próbájja elképzelni, ahogy az Amsztrog a holdra lépett. Nem is gondoltam volna, hogy tud a világűr meghódittásáról a Bözsink, arról nem beszélve, hogy ijjen szépen akar megemlékezni a holdséta negyvenedik évfrdullójáról és pláne, hogy teccik neki a kislépésnekemnagyugrásazemberiségnek szöveg, habár legelőször aszt monta, hogy kisugrás nekem, nagylépés neked. Biztos összekeverte a hosszúlépéssel, mer még az özönvíz előtt volt neki egy udvarlója, aki rendes gyerek volt a maga nemében, csak szegény aszt nem tutta eldönteni, hogy kinek a nemében van, ilyen identitásos zavaros volt szegény, de eszt a Bözsink nem bánta, mert azon az állásponton volt, hogy ijjennek is köll lenni. Egyrészből liberális a Bözsink, de másrészről meg módfelett konzervatív. Aszt mongya, hogy őtet még férfi ruha nélkül nem látta és nem is fogja, beleértve az orvosokat is, hacsak nem érnek valami fejlettebb szintre. Szóval ezzel az Edével elejibe egész jól elvoltak, nincs is több Ede nevű helybefaluba, ebből is láccik, hogy Ede egy unikum, nem az ital, mer az túl drága neki, hanem az egyedi jelentéstartalmára vonatkozóan. Szóval elejibe nem ivott az Ede, mer az még jobban összezavarta volna a gondolattyait, asztán mégis a pohár fenekére nézett és nem azér, mer nem nézhetett a Bözsink fenekére, hanem azér, mer úgy örültek egymásnak, az Ede és a Bözsi, hogy kiteregették egymásnak a lelküket. Eszt nem kellett volna, mer a Bözsink, ha fogalmaszhatok így, talán túlságosan is letisztult gondolkodású, ebben a minimalizmus a kedvenc stílusa, de a lelke az barokk, sci-fi elemekkel vegyítve. És eszt az egész katyvaszt napokon át ömlesztette megszakítás nélkül az Ede fülibe, még véletlenül se volt benne rencer, gondolom, menet közbe nem ojjan eccerű ez a művelet, talán még nekem sem, eccer meg kellene próbálnom beszéd közben gondolkodni, szerintem sikerülne, de Bözsink valami hihetetlen káoszt bír teremteni még az aránylag rendezettnek indult gondolatai köszt is. Eszt nem bírta szegény Ede elviselni. Bözsi neki eccerűen túl sok volt. Így az italhoz menekült, bízva abba, hogy ittasan a Bözsink már nem fogja szeretni és így is lett. Most elvonón van Ede, önként jelentkezett, máshogy már nem is lehet, Bözsink meg itt maratt egyedül, bambulva a holdat. Azér van ebben valami megható, hogy egy ennyire eccerű lélek, ennyire érdeklődik a tudomány iránt. Aszt kérdeszte a Bözsi, hogy tudom-e mi lenne igazán nagy ugrás az emberiségnek? Hogy eccer férjhez mész, montam viccesen. Nem, az nekem lenne nagy ugrás - monta a Bözsi és így folytatta: - Az lenne nagy ugrás az emberiségnek, ha eccer sikerülne elgondolkodnia és kitalálnia, hogy mit is akar itt a Földön és a Földdel, mer ez nekem még nem tiszta.
Ez a Bözsi, komolyan mondom, a falhoz támasztott egyből. A kínai bölcsek csak tanulók lehetnének mellette. Ahogy így álltunk a gangon, Bözsi nézvést a holdat én nézvést Bözsinket, az jutott az eszembe, hogy télleg, mit akarok én még az élettől, pláne, hogy már szegény Májköl Dzsekkszön sincs velünk. Egyből az a mocsok Jóska jutott az eszembe és az, hogy én is nagyot fogok ugrani nemcsak a Bözsi és az emberiség és kerek perec megkérdezem tőlle, remélhetek-e még, vagy felejcsem el örökre.
De előbb, a már rég feltett szándékom szerint ismerkedni fogok itten a világhálón, mer az nem leheccséges, hogy a sokmillió ember közül nekem pont a Jóskát kellett megtanálnom és pont őérette sírri még mindig a lelkem és legfőképp a testem is.
Nagyon kiváncsi vagyok, megtalállom-e a társam, és itt nem elsősorban a lelkire gondolok, abből bőven sok nekem a Bözsim.

3 megjegyzés:

  1. juj de csúnya ez az Ede, remélem az elvonón kikupáűlódik egy cseppet:)))
    zuzu

    VálaszTörlés
  2. A Nagyugrás, az indián főnök. A kisugrás pedig a fia. Ebből is látszik, hogy Helybefalu a világ minden tájára ad hírességeket. Sőt, most már a Holdra is. Állítólag ezen a planétán az első híd kilenclyukú lesz, mert mielőtt az amerikaiak leszálltak volna rá, előtte a Kódor Pista bácsi söpörte tisztára a terepet. Még a krátert is kitakarította. Pista bácsi pedig egyértelműen Helybefalu szülötte. Bea! Gratulálok eme újabb remek történetedhez. Igazán jól szórakoztam, míg olvastalak.

    VálaszTörlés
  3. Zuzuka, megörvendeztetsz jelenléteddel!!!

    Art-úr! Igazán hízelgő, hogy csak Csajszi nénit olvasva szórakozol jól. Próbáld meg máskor és máshogy is :)))

    VálaszTörlés