2009. augusztus 7., péntek

33. Történés - Csajszi néni felköszönt


Teri, a Fántásztise Fráu, Ámri oma megmentője

Ebbe a nagy mellegbe egyenlőre nem megyünk a városba, a rossebb se fog nyomorogni a ritkajáratokon, mer mi így hívjuk a gyorsjáratokat itt, helybefaluba. Hiába lettünk város, a közlekedésünk akkor se lett jobb. A ritkajáratok meg ugye tömve vannak, mer mindenki akkor akar utazni, amikor jön a busz, ezen én nem is csodálkozom. Azon inkább, hogy még mindig, ebbe a modern korba is vannak emberek, akik nem mozsdanak. Ha nem, hát nem, szagollják csak magukat otthon, ahogy akarják, de legallább utazások alkalmával legyen annyi tisztelet bennük, hogy átöblítik magukat. Ebbe a mellegbe meg a kipárolgásuk, hát az gusztustalan, mit ne mongyak és ez értendő nőre, férfira eggyaránt. Kivéve ugye minket a Bözsivel, mer mi amúgy is szokunk fürdeni, ha más közelünkbe se jön, mer önmagunkra is igényesek vagyunk, csak a Bözsi választhatna már végre valami más parfümöt, mer megőrülök attól az édeskés pacsulitól, amit használ. Én nem sajnállom a pénszt, még négy vagy ötezer forintot is áldozok valami jó illatra. Szeretem a Prisszilla Presztlit, márcsak az Elviszre valló tekintet miatt is. De jöhet az ekszklamésön, eszt így tanította a lányom, hogy így kell kiejteni. Persze a Márja-lányok köszt is van kimondottan pisiszagú, nem árulom el a nevét, de szegény már nem is tud mit tenni ellene, mer szerintem ez már egyenest a bőrébe ivódott belle, elkell viselnünk, nincs mese, imátkozok is minden alkalommal, hogy a Jóisten tompiccsa a szaglásomat a Márja-lány-testvérem közelében, de ez nemigazán történik meg, kivéve, ha a Terus ül a másik oldalamon, mer ő meg masszív pörkölt meg húsleves szagú, meg mindenféle más ételszagot áraszt, legfőképp a hajából, mer főz az egész családra és látta a tévébe, hogy egy modellfiú évekig nem mosott hajat és be is bizonyosodott, hogy minek, mert öntisztító a hajunk, mint a hüttőm, ami önolvasztó, de mégis rá köll segíteni egy picit, na a Terusunkra is rákéne, mer lehet, hogy tiszta, de nem szagtalan.
Az a lényeg, hogy ebbe a nagy mellegbe nem tudok vebkamerát venni, így az Abdullal maradunk a képzelet mezejin, de aszt mongya, jó neki így is, tud várni. Azér ez az Abdul nagy csibész, néha olyanokat tud kérdezni, meg mondani, hogy belepirullok. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog menni az angol. Sajnos csak ez van, meg egy kis német, úgyhogy csalódást okoztam az Abdulnak, hogy franciául nem tudok, de én csak ilyen eccerű falusi gyermeke vagyok a Teremtőnek, ahogy szinte mindannyian itt, helybefaluba. Világot se sokat láttam, Londonba voltam átszállással Fokvárosba menet meg a régi NDK-ba úttörőtáborba, ahol igen jól éresztem magam, a végén haza se akartam jönni, ahogy most a Klári, aki vetésforgóba van az Anival, odaki Németországba. Asszem a volt endékás területhez tartozik Stuttgart, meg Fulda, meg Reichelsheim, meg Teunz. Nem vagyok olyan bisztos benne, de ezekre a környékekre járnak innen helybefaluból leginkább a lányok-asszonyok. Mink csak Golyómosóknak hívjuk őket, mer leginkább ágyhoz kötött betegeket, jobbára férfiakat kell ápolniuk, a test teljes lemozsdatásával együtt. Vannak olyan helyek, ahol eszt nem kell csinálni, csak takarítani, meg főzni. Ha nem kényesztetik el a munkaadókat, akkor a főzés kimerül a mikróban melegíthető ételek melegítésébe. Asztán vannak olyan helyek, ahol semmit sem kell csinálni, csak társalkodni az öregekkel. Ezek a legjobb helyek és ide kell a legjobb nyelvtudás. Ide csak protekcióval vagy kihalásos alapon lehet bejutni, mer ezek a szívós volt endékások mindenkit túlélnek. Vagy ha meghalnak, akkor a gyerekük lesz már olyan korba, hogy őtet is lehet ápolni vagy beszélgetni vele.
Most az egyik ilyen helyen épp egy vendégművész van, mer a váltakozó állandó hármasból pont eggyik se ér rá. Nagyon irigyeljük a Terit, mer egy hónap alatt megkeres ezer ajrót, ami kilenc hónapi renceres szociális segélynek felel meg idehaza. A Teri nem ellöször van kinn, vágyódik is mindig vissza, mer tavaly példul az óktóberfeszt idején időzött odaki. Kicsit félreértelmeszte az óktóberfeszt célját, aszt hitte, ez valami jelmezbálos buli, hát fölöltözött szupervumennek, vagyis Fántásztise Fráunak vagyis nagy efnek, mint az Ámri oma megmentője, így hívják aszt a nénit, akivel társalkodnia kell, bár halványlila fogalmunk sincs, miről beszélgethetnek ezek ketten. A Teri amúgy nagy sikert aratott a jelmezébe, ő volt az est fénypontya, ha jól keveri a kártyákat, a végén még megkéri a kezét egy nyugalmazott folkszvágengyári segédmunkás. Emelletes háza van, két nagy gyereke, meg két folkszvágen autója, egy terepjáró, meg egy rendes a nyugalmazott Kárlnak, ez a magyar Károly megfelelője. Lehet, hogy a terepjáró nem folkszvágen, de mindenesetre ezüst színű. Ilyenkor sajnállom, hogy nekem igaziból csak a Bözsink a legjobb barátnőm, mer, ha a Terinek beáll a szerencse a házához, akkor talán az évi rendes kinti lomtalanításkor rám is gondolna. Rengeteg bútort, ruhát, műszaki cikket hosztak már így be helybefaluba és hoznak most is. Van, aki kereskedik is vele, van, aki csak a fuvarkőcséget kéri el. De ezen már nem tudok váltosztatni, már azon, hogy egy legjobb barátnőm van az életben. Viszont ez a világháló, ahova eredetileg a lányom küldött föl úgy két éve, arra is jó volt, hogy itten azér szert bírtam tenni ismerősökre és talán barátokra is. Na, itten van egy hozzám hasonló korú fiatalasszony, aki azér mégis négy évvel fiatalabb nállam, de a gondolkodásmóggya hasonlóan érett, mint az enyém és művészlélek ő is, csak ő nem gyöngyöt fűz, meg nem pöcsvörközik, hanem fadobozokat mázol be, de nagyon szépen. Én mondom, legalább olyan ügyes a maga nemébe, mint én az enyémbe. Na, ez a virtuális barátnőm sokat vigasztalt a bajomba, meg kihúzott a gödörből, ha a mocsok Jóska miatt benne voltam, de együtt is örült velem, ha sikerélményem volt véletlenül valami miatt. Egész megkedveltem őtet. Holnap lesz a születésnapja. Rendeznék neki meglepetéspartit, de messze lakunk egymástól, ezér csak írni tudok neki, hogy milyen jó, hogy van és sokat jelent a számomra. Kívánni fogom neki, hogy legyen egésséges, boldog és gazdag. Pont, amikre én is vágyok. Nagyon reméllem, hogy Abdullal is ilyen belsőséges lesz a viszonyunk. Meg aszt is igen erőssen reméllem, hogy a kalandozásból kifolyólag folytatott társkeresésem után mégiscsak kikötünk egymás mellett újra, a Jóska meg én.

2 megjegyzés: