37. Történés - Csajszi néni megújul

Késztetésem allanya, igen szerelmes fajta

Teljesen beszűkültem mind helyileg, mind emberileg, most, hogy a megújulás úttyára léptem, szinte csak a Bözsinkkel tartom a kapcsolatot, így a külvilág eseményeiről csak az ő szemüvegén át értesüllök, ami ugyebár egyrészt rózsaszín, másrészt torz, nem győzöm kiegyensúlyozni a belső világommal, de azér szerintem elég jól sikerül. Méregtelenítek is, ezér nem is nagyon vagyok kiváncsi a külvilág híreire, mert csak mérgelődnék rajtuk, így meg nem fog a kellő mennyiségű méreg távozni a testemből, más megközellités szerint a természet szent templomából. Én ezekkel a kifejezésekkel mélységesen eggyetértek, csak olyan hosszúak, hogy én példul biztos nem fogok így beszélni, de megnézném aszt az elrugaszkodottat, aki ilyen beszédekkel tölti a saját és a mások idejét. Mink a Bözsinkkel allig vártuk már agusztus huszadikát, mer igaz, hogy helybefalu az idén eszt nem ünnepelte se méltóképp, se méltóképtelenül, mer ugye a várossáavatásra gyűjtötték az energiájukat, meg az sokkal fontosabb is, mint az államalapításunk és István is csak egy szent volt, nem lovag, de azér utólag ez megbocsátható neki, szóval vártuk az ország mínusz helybefalu ünnepét, szépen letelepettünk a kanapéra, vagyis rekaméra, amit egy francia kétes nőről neveztek el, csak akkor aszt még rekamiénak hívták, nem is tuggyuk, minek oda egy plussz i, bekapcsoltuk a tévét, ölünkbe vettük a helybefalui csipszet, ami olcsó töpörtyű, amit a helyi hentes rak nekünk félre, nem is igazi töpörtyű, inkább csak a kisebb-nagyobb morzsaléka, de ízre jó és egy kis hagymával meg sóval meg tejföllel nekünk a Bözsivel pont megfelelő és elalélva nésztük a tűzijátékot. Az emlegetett méregtelenítést némiképp a kényszer szülte, mer én a megújulásomat kívülről befellé terveztem, vagyis hogy elmegyek a Fodrászannushoz, vágatok, festetek, ha kell új fazont is kipróbállok, de ez a rövid hajnál nem annyira lényeges, szóval az Annus után teljes bizodalmamat a manikűrbe meg a pedikűrbe fektettem volna, utána meg új ruhákat vettem volna, a lányom szerint már épp itt volt az ideje, habár ő még nem tuggya, hogy mi adott késztetést nekem ehhez a nagy megújuláshoz, mikor épp nem a tavasz közelít, hanem a tél, előtte gondolom egy rövid ősz lessz, ahogy ez az utóbbi években már megszokott. A külső megújulás után jött volna a belső, már beszereztem néhány jógakönyvet, végtelenül szimpatikus, hogy a legtöbb gyakorlatot ülve is ellehet végezni, bár még halvány fogalmam sincs, hogy fogja a bal lábam a jobb vállamat átölelni és nem is a sonkáimról van itt szó, de elég rövidek a lábaim, behajlítva méginkább, úgyhogy asszem eszt a gyakorlatot kihagyom, meg még néhány mást is, de a medittálást minden további nélkül a magamévá tudom tenni, ahogy valamikor aszt a mocsok Jóskát is. Meg egésségesen táplálkoztam volna, különösen ügyelve a megfelellő mennyiségű folyadékbevitelre, talán még répalét is ittam volna, de őszintén szólva a zablé meg a szénalé eccerűen taszít, lehet, hogy ez az elvárosiasodás első jele, de megnem bírnám inni. Eszt a szép tervet húszta át néhány vírus és kesztem a megújulást belülről, teljesen kipucolóttam, jól is érzem magam, hosszú ideje ellöször. Mindegy, legalább ezen túlvagyok, ha jól beosztom az időmet, holnaptól kezdhetek medittálni, bár aszt mindig szoktam, csak nem direktbe vonulok el füstölővel, hanem csak úgy, házimunka közbe filózok dolgokon. Meg persze a Bözsink lát el állandó gondolkodnivallóval. Most is, ahogy nésztük a tűzijátékot, mongya a műsorvezető, hogy eszt a műholdról is lehet látni. Erre aszt mongya a Bözsink, hogy jajj, de jó, akkor a műholdon lakó magyarok is láthattyák. Eccerűen nem bírom kiverni a fejéből eszt a gyerekes gondolkodásmódot, hogy ne képezze le eggyazegybe, amit mondanak neki. Mint egy gyerek, komolyan. Ezér is nem montam még el neki, hogy föliratkosztam itt a hálón párkereső oldalakra és már volt is érdeklődés a személyem iránt, pedig aszt elhatároztam, hogy őszinte leszek, ami a koromat illeti, úgy szeressenek belém, amilyen vagyok, ne egy képzelletbeli valakibe. Nem mondhatnám, hogy minden válasz nagyon ígéretes volt, de akatt egy, aki küldött képett magáról és hát látni, hogy igen szerelmes fajta és őszintén szólva nekem most erre van a legnagyobb szükségem, egy kis udvarlásra, dédelgetésre, szép szavakra és virágszedésre a tettek mezején. Érzem már, hogy talán ez az utolsó esélyem, megtalálni a Jóskát vagy egy másik igazit, ajtóbecsukási pánik lett úrrá rajtam, asziszem. Hogy megfelelő hangulatba jöjjek a párválasztáshoz egész nap a jutyubot néztem-hallgattam, amit youtube-nak kell írni, csak ejteni ejtyük jutyubnak, bár a Bözsink eszt juhtubusnak mongya, az állandó magyarittás mániája meg a fura logikája miatt, hogy megtuggyon érteni mindent és hát a juh meg a tubus értelmezhető a számára, a jutyub nem. Jó régi számokat találtam, amire még fiatal korunkba roptuk vagy andalogtunk reája, mi a nagy és korai diszkós nemzedék vagyunk, amibe a rokk is belefért, meg klóggya berri bugivugidenszingsúza eggyaránt, no és a régebbiek közül Neil Sedaka meg Neil Young, a fonetikusokat most nem írom ide, azér felhívom a figyelmet, hogy a fonetikusok nem a filharmónikusok akarnak lenni, szóval mégis inkább leírom, hogy níl szedeka meg níl jáng. Széles a paletta. Ahogy meg a Kissztől, nem a kommunista szervezettől, hanem az eggyüttestől hallgattam a menekülő rókát, hát mégeccer akkorát méregtelenittettem, hogy úgy érzem, többre már nincs is szükségem. Ha meg elmúlik az az ordénáré pattanás az orromról, ahol szintén a mérgek távoznak láthatóan és kissé fájdalmasan, hát készen állok a külső megújulásra is.