2010. február 10., szerda

45. Történés - Csajszi néni kötelező jelleggel tévét néz

Lajos hosszantartó vírussal a kintibe

Nem akartam hinni a fülemnek, de a Márja-lányok felkérést kaptak egy előadássorozatra az iskolába. A gyerekeknek kéne megmutatnunk néhány fogást vagy házi praktikát. Bözsink mingyárt jelentkezett, hogy megtartya a Testi-lelki tisztaság megőrzése című órát, bemutatva a saját testét, mint metafórát és a saját lelkét, mint valóságot. Sejtettük, hogy erről a demonstrációs eszközről lemondanak a pedagógusok, és persze nekem kellett elmondani a Bözsinek, hogy beszélhet, rajzolhat, de magát nem mutogathattya és névvel ellátott példákat sem hozhat. Szerinte így nem lesz olyan hatásos, amivel egyet kell ércsek, de legalább megrázó sem lesz annyira a gyerekeknek és elhárul egy akadály az egészséges fejlődésük további úttyából. Kicsit bánatos lett a Bözsink, de ígértem neki egy plussz teadélutánt nálunk, ettől egy kicsit megvigasztalódott. Egyébként meg pusztán annyi a dolgunk, hogy cáfolnunk avagy megerősítenünk kell a tévébe leadott reklámok valóságtartalmát. Illetve a Mivel helyettesíccsük az öblitőt? összefoglaló címmel kell mutatnunk olyan fogásokat, amik kiváltyák a sok szemetet, amit ránk akarnak tukmálni. Eszt mongyuk a Szepi igazgató szebb szavakkal monta, de a lényeget megértettük. A Hédi egyből kapcsolt és javasolta, hogy alapíccsunk népfőiskolát, mert az olyan divatos dolog manapság és akkor egy egész helybefalut fogunk nem középiskolás fokon tanítani, ami József Attilának is szivevágya volt valamikor. A Bözsink csodálkozott egy sort, hogy József Attila itt akart helybefaluba tanítani, de mi nem törőttünk vele, teljesen felajzott az a tény bennünket, hogy pénszt is kaphatnánk a tudományunkért, csak akkor csalóttunk egy kicsit, amikor megtuttuk, hogy a népfőiskolán mindenki ingyér aggya a tudása legjavát. De mindegy, unaloműzőnek így is jó, asztán ki tuggya, lehet, hogy hívnak másik faluba vagy pláne városba, ahol még nem olyan felvilágosult a nép a régi praktikákat illetően, csak az a gond, hogy mindenhol vannak öregek, akik azért emlékeznek még errearra, de nem számít, majd megcélozzuk a lakótelepeket, ahol fiatalok laknak, majd ott szervezünk lakógyűlést. Nem is tudom, milyen régen voltam már ilyen kreatív és aktív, asszem mégis sokat köszönhetek a Jóskának, aki megaggya a napi betevőmet kenyérbe és egyebekbe. Azóta szárnyalok csak igazán. Szóval az első feladatunk az lett, hogy rengeteg reklámot kell néznünk, jegyzetelnünk, amit látunk, asztán kiokoskodni, hogy mi mit tudunk ajánlani, ami ugyanolyan jó, csak olcsóbb meg természetesebb is. A gond az, hogy a reklámok között elég sok filmet meg egyéb műsorokat is adnak, komolyan mondom, alig lehet már kivárni, mikor kezdődnek a reklámblokkok, hogy végre munkához lássunk. Ennek azért van némi hozadéka, mert olyan filmeket is megnézünk így mi, Márja-lányok, amiket egyébként eszünkbe se jutna. Itt említhetném például a politikai beszélgetős műsorokat, de nem említem, mert ezekkel tele van a bugyrunk. Viszont nagyon teccet az Embertelen helyeken című folytasásos sorozat a spektrum tévén, persze először aszt hittem, hogy a helybefalui tévé fölvételeit mutattyák be, amit a helybefalui tévés készített, pedig nem, hanem például olyanokat, hogy a sivatagos helyeken, meg az örök hó országa, ebbe pedig az örök hülyeség települése, azaz helybefalu simán belefért volna. Ha már eszt nésztem, hát itt is jegyzeteltem, mert azért tudnék adni tanácsokat egykét forgatócsoportnak is. Innét átnyergeltem a national sanelre, ahogy Bözsink mongya a nesönel dzsiografik csanelt, ez még abból az időből maratt, amikor eredeti sanel parfümöt használt, méghozzá nem magán, hanem a szekrénybe, a ruhái közé tette, hogy vegye át az illatát minden, de minden, a szeplőtelen testét megkímélte a vegyianyagoktól. Most vagy ez vagy az érintetlenség az oka, de Bözsinknek olyan szép, sima, tejfehér bőre van, hogy egy húszéves is megirigyelné. Kéne találnom egy sprét használó aggszüzet és akkor össze tudnám hasonlítani a kettőt és akkor kiderülne, mi a célravezető, látatlanba én asszem inkább a vegyszerekről mondok le. Szóval most ott tartok, hogy rákaptam a természetfilmekre, meg a tanulságos filmekre, nem gond, ezeknél is van reklám, ezeket az adókat se kímélik meg a betétes csinnadrattáktól. Minden másnap összejövünk a Márja-lányokkal és egyeztettyük az álláspontyainkat, meg az ötleteinket és a javaslatainkat, ami alapján elmondhatom, hogy szépen haladunk előre. Már kezd körvonaladzódni a tantervünk, már csak egy jó címet kéne kitalálnunk, meg levédetnünk, mert meggyőződésem, hogy szinte a spanyol viaszt találtuk föl, nem is tudom, talán a Fábrisóba kéne beírni, hogy hívjanak meg és mutassanak be bennünket, mindenképpen olyan műsor kell, aminek nagy a nézeccsége, mert a helybetévé ebbe a viszonylatba lestagnált, mint a Lajos a trónon vírusfertőzés fennállásakor.

2010. február 9., kedd

44. Történés - Csajszi néni és a választások

A partizán meg a forradalmár nagypapák jól kijöttek egymással

Mindenki örömére elindult a kampány. Tele van a postaláda mindenféle szóróanyaggal, az egész az enyészeté meg a Bözsinké, mert ő gyűjti. Aszt mongya, honnan tudná akkor, hogy melyik diétát válassza, ha nem tud összehasonlító elemzést végezni? Mindent elolvas bötűről bötűre, kalóriákat, nyomelemeket, mi hogyan hat a férfiaktól megkímélt szervezetére, asztán hosszú latolgatás után amellett dönt, amelyik a legolcsóbb.
Sajnos így választunk mi is képviselőket, meg polgármestereket, asztán csak utóbb derül ki, hogy milyen gagyik, de kicserélni már nem tuggyuk és a pénzünket sem kapjuk vissza. Annak azért örülök, hogy őket annyira nem viselte meg a válság, ahogy olvasom a vagyonnyilatkozatokat. Nem tudom, máshol miképp van, nálunk szinte alapfeltétel, hogy köztartozása legyen a jelöltnek és homlokegyenest mást csináljon, mint amit ígért a megválasztása előtt. Ez a mi helybefalunk egy roppant mazohhista település. Amíg nem töltik be a fontos vagyis pénzes pozíciókat, addig mindenki a pont megválasztott polgira szavaz, ha meg lemarad a koncról, akkor jönnek a kritikákkal. Mi, a Márja-lányok, egyfelől nagyon nevetünk ezen, másfelől meg hánnyuk a kereszteket, ha már nagyon elszabadulnak az indulatok. Most például a bányászbéka feneke alatt vagyunk és már nagyon örülnénk, ha legalább a mélyművelésű bánya szinytyére felkapaszkodnánk, de ez sem olyan egyszerű. Én eddig eggyetlen elégedett családot ismerek, akik eddig mindig jól jártak, mindenből jól jöttek ki. Ez egy régi, patinás família, ahol az eggyik nagypapa még partizán volt, amiért a múlt rencerbe valami nyugdíjkiegészítést is kapott, bár ahogy mesélte a gyerekeinek, szerencsére inaktív volt és a felszabadulásig nem is aktíválták, úgyhogy valami titkospartizán volt. A másik nagypapa meg résztvett az ötvenhatos forradalomba a forradalom oldalán. Aszt, hogy mit csinált pontosan, aszt senki nem tuggya, fegyver nem volt nála, az tutti. Na, erre a forradalmis dologra kicsit ráfaragott a család, mert, ahogy a nagypapa mesélte az unokáknak, nem vették fel se főiskolára, se egyetemre, az is igaz, hogy nem is jelentkezett, de pont azért nem, mert bisztosan nem is vették volna fel. Ezért asztán inkább elment suszternak, és csak mosolgott, amikor sutyorogva ujjal mutattak rá, hogy az egy forradalmár. Persze ő vallásos is volt, de a hívő suszterokat, még abban az időbe se molesztálták. A partizán nagypapa nem nagyon volt vallásos, de a forradalmas nagypapával jókat kártyáztak a kocsmába a vasárnapi mise után, amire mind a ketten elmentek, mert itt, helybefaluba ez egyszerűen szokás, sőt inkább követelmény volt és még ma is az. A suszter nagypapára persze rámosolygott a szerencse, amikor jött a rencerváltás. Egyszer még az ötvenhatos kopjafánál is mondhatott beszédet és még a szabaccságharcos érzelmű polgármester is kitüntette. Nagyon sajnálom eszt a polginkat, mert annyira buzog benne a forradalmi vér, hogy már-már egy kisebbfajta lázadás kirobbantásán gondolkottunk a Bözsinkkel, hogy hagy tuggyon bátorkodni. A tartozásai megszellőztetésére gondoltunk, de elvetettük az ötletet, mert neki van pénze ügyvédre, nekünk meg nincs. Na, visszatérve a szerencsés családra. A suszterpapi jól járt most, a partizán meg nem, mert most rá mutogattak ujjal, de ez hamar elmaratt, mert a papi kilencvenkilenc éves korába meghalt. Jobb is neki így, mert szerintem hiába lett volna százéves helybefalu díszére, bisztos nem ünnepelték volna hivatalossan a partizánságára való tekintettel, mégha nem is aktíválták sosem.
A két nagymama sokkal békésebb vizeken harcolt, eszük ágába sem volt ellenállni, mint a nők általába, praktikusan gondolkottak és eszerint is cselekettek, ez elmondható a Márja-lányok nyolcvanhét százalékáról és itt most pontos adatot mondok, mert felmértem a helyzetet egy alapos kikérdezéssel. Szóval, ahogy az említett szerencsés család kicsit szégyellős tagja monta: egy öregapám forradalmár, egy öregapám partizán, két öreganyám meg kurtizán volt.
Asztán meg ez mindegy, eggyik sírkövére sincs odaírva, hogy mik voltak, csak élni akartak, mint mindenki más.
Ezért én nem ítélek el senkit, aki jelentkezik politikusnak, valamiből élni kell.