56. Történés - Csajszi néni pálinkát kóstolt

Az illegallitásba ilyen helyekre is rejtettek el pálinkát

Fellendült a százforintos bolt csillaga, akkora a forgalom, minden nő sodrófát vásárol itt, helybefaluba és sziggya a kormányt kegyetlenül. Eddig valahogy kordába lehetett tartani a férfiakat, mert mindenki be volt tojva, hogy rajtakapják a pálinkafőzésen. Helybefalu színe-java illegallitásba vonult, ami mongyuk a Hánzinak és körének nem volt furcsa, mert ők egyszer illegallitásba vonultak, mint kommunisták, partizánok csak azért nem voltak, mert a bicskán kívül más fegyverük nem volt, aztán illegallitásba vonultak, mint maszek suszterek és kovácsok, meg asztalosok, és permanensen, mint tiltott pálinkafőzök. Ha jól belegondolok, szegények mást se csináltak, csak rejtőzköttek, jó okuk volt a feleségük elől is bújdokolni, de ez más történet, majd egyszer eszt is elmesélem, ha lessz rá időm. Szóval én nem tudom, hogy mithitt a felsővezetés, hogy mért van annyi szilvafa itt, helybefaluba? Annyi lekvárt meg szilvásgombócot az egész megye nem tud megenni, amennyit itt lehetett volna készíteni az érett gyümölcsökből. Igaz, tavaly nagyon rossz volt a termés, az én Jóskám is szívta a fogát rendesen, de idén, mintha még a méhecskék is éreszték volna, hogy népünk üdvére mit talál ki a kormányunk, mint legfontosabb gazdasági és hangulatjavittó intézkedést, még a nap is kisütött és rogyadosztak a szilvafák a szilváktól. Megmondom őszintén a többi nő nevébe is, hogy eszt nem kellett volna csinálni. Ha egy férfinak aszt mongyák, hogy valamit lehet, az hétszencség, hogy az ő agyába úgy ér el, hogy kell vagy muszáj. Úgy vagyunk mi ezzel a Bözsinkkel, hogy ha láttunk egy brazil szappanoperát, akkor már mindet láttuk, bár lehet, hogy a Bözsire ez nem igaz, mert ő folyamatosan nézi őket és észre se veszi, hogy ugyanaz a történet, igaz más szereplőkkel és lehet, hogy neki újdonság, ha Eszmeralda helyett Huaníta néz merett szemmel a messzeségbe szerelme kifejezéséül és vaksága előrevetítéséül, de én nem dőlök már be az ilyen trükköknek vagyis, ha láttunk már egy részeget, akkor a többit is láttuk és egy cseppet se vagyunk kíváncsiak rájuk. Hát, ahogy montam, felszerelkesztünk sodrófákkal, amit csak arra az eggyetlen célra fogunk felhasználni, hogy a párunkat kicsit megsimogassuk vele, amikor épp hazatántorog a pálinkakóstolásból, és nagyon szívesen vennénk, ha erre jönnének a miniszteri urak, akik remélhetőleg nem fognak siránkozni azon, hogy nőni fog az alkoholisták száma hazánkban, és megint mi leszünk az élmezőny és már lassan hungarikummá lehetne levédetni a magyar alkeszt. Mi, a Mária-lányok imátkozunk egész nap, hogy legyen jobb dolga a helybefalui férfiaknak, mint az ivás, és hogy legalább tuggyuk, mitől féltyük őket, elmentünk mi is pálinkát kóstolni, szó mi szó, van, akinek nagyon ízlett, de nem kell félni, attól ő még nem fogja megengedni az urának, hogy igyon, annyira nincsenek olyan jóba, hogy eszt az örömöt megengeggye neki.

55. Történés - Csajszi néni és az öngyilkosok

Az eggyik, ideológiailag kevert felfogású polgármester-jelöltünk

Nézegetem a tévéműsorokat és megdöbbenve látom, hogy mind másolja a mi helybefalui tévéadásunkat. Mi is elindítottunk itt helybe egy Ki tud többet a másiknál? című teheccségkutató műsort és eggyáltalán nem határosztuk meg a műfajokat. Ez szinte havonta változik és kábé havonta is hirdetünk eredményt. Most ugye, hogy aktualitásunkat ne vesziccsük, a Ki lesz az új polgármester? című verseny megy. Öt jelöltünk van és eggyik jobb, mint a másik. A pártszimpátiáját senki se árulja el, mert azzal itt nem lehet nyerni. Ezért függetlennek hívják magukat és ez amúgy igaz is, mert egy-kettő a realitásoktól teljesen független, másik egy-kettő a tisztességtől és becsülettől és a maradék egy meg hát a józan észtől. Nem baj, én mindegyiket pártolom, mert helybefalui lókálpatrióta mind, bár ebből néhány csak a lokál értelmét érti, de nem számít. A Bözsinket is kifaggattam, hogy mit prédikál a papunk, kire kell szavazni, mert ugye mostanában én nem fordultam meg középületben, hát aszt mongya a Bözsink, hogy már nem olyan kirekesztő, lehet csak azért, mert elvesztette a templomajtó kulcsát, de végülis mit tehet szegény, az összes jelölt puncsol neki, keresztet feszíttet, templomkert-kerítést mázoltat, villámhárítót szerel föl, beindult a hitbéli élet rendesen, nem baj, majd a választások után alábbhagy, asztán aki nem oda való, az nem is fog ott mutatkozni. Egyéb jelei is vannak most a teheccségkutató versenynek. Az öt jelölt mindenkivel kezet fog, mi több, meg is rázza azokat a kezeket, szélesen mosolyognak és érdeklődnek aziránt, mit is szeretne a nép. Hát a nép aszt szeretné, ha máskor is megkérdeznék a véleményét, sőt, ha úgy naggyából mindig tisztába lennének azzal, de ha ez nem megoldható, akkor viszont hagynák ilyenkor is békibe. Hát most itt tartunk, nem értünk még a finisbe, eggyellőre fejfej mellett haladnak, de még az iskolába nem jártak ígérgetni, kivárjuk aszt is. Bözsinknek meg nagyon igaza van abba, hogy minek egy ilyen hülye világnapot állítani, hogy aszt mongya az öngyilkosság megelőzésének világnapja. Kivagyunk a vízből, ha csak egy nap figyelünk oda egymásra, a másik meg az, hogyha valaki nagyon meg akar halni, úgyis végez magával, nézzünk csak a bálnákra. Bezzeg a Júlia, nem a sekszpíré, hanem a miénk, túl van már a kétszáz kilón és vergődik, mint a bálna a sivatagba, de esze ágába sincs öngyilkosnak lenni, ha a féktelen zabálását nem tekintyük arra való kísérletnek. Ez a Bözsi újabban teljesen antiszociális lett. Figyelmesztettem is erre, de aszt monta, hogy rosszul látom a dolgokat, és lehet, hogy igaza van, csak azért olyan ingerült, mert vízhajtót szed és szegényből árad a folyadék, mint tévétáltosból a szeretet.

54. Történés - Csajszi néni kámbekkje vagyis víderkommennye

Csajszi néni babonás

Aszt mongya a Bözsink, hogy most már télleg engeggyem el az Aput és koncentráljak a való világra, ő is úgy akarná. Van ebben valami, de nem könnyű elengedni aszt, aki már sosem fog visszajönni. De hát Anyunál is sikerült, erősnek kell lennem. Na meg aszt is mongya a Bözsink, hogy jönnek a választások és akkor lesz majd atyám apám helyett. Marha rondán nészhettem rá, mert visszakozott kicsit és hagyta kifejteni az álláspontomat, hogy nekem nem cáratyuskára van szükségem, hanem olyan valakire, aki engem képvisel különböző helyeken és ennek megfelelően erkölcsileg feddhetetlen. Az én nevembe akárki ne beszéljen és főként ne atyáskoggyon, hanem érezze megtisztelve magát, hogy a voksomat adom rá. Ilyen fönnhordom én az orrom, nem is könnyű velem ződágra vergődni, de, ha sikerül, kivirágzik a ződág és minden szép és jó. Ahogy eszt így kitárgyaltuk, rá is jöttem, hogy engem még mennyire érdekel az élet és így szépen sikerül is elengedni az apukámat, úgyis találkozunk mi még. Addig meg teszem a dolgomat, teszem aszt, írok, ahogy bírok és annyit, amennyit bírok, mert nekem ez okoz örömet, meg az a mocsok Jóska. Mert nagyon úgy néz ki, hogy egész ragaszkodónak tűnik, aszt kell még kidericcsem, hogy azért-e mert szeret vagy azért, mert másnak nem kell. Ha a végeredményt nézzük, akkor alezánc, ha a büszkeségemet, akkor nagyon nem mindegy. Mostanában nem nagyon értek el a hírek, mert mindenki igyekezett megkímélni helybefalu történéseitől, nehogy még jobban búnak eresszem a fejemet, ami hiba volt, mert én leginkább nevetni szoktam a helyi történéseken, kivéve az árvizet és egyéb katasztrófákat, úgymint óvszerhiányt a boltokba, szóval aszt meg lehet, hogy nem tartották illendőnek, a lényeg az, hogy a mai naptól visszatérek a település körforgásába, újrahasznosítom magam. A tévébe is ment egy reklám, csak félszemmel és félfüllel nésztem, mert kaptam egy kis fertőzést a legyengült immunrendszeremre, ugyanis tudatosult bennem, hogy teljesen árva lettem és hát nem voltak könnyű napok ezek, ugye, de szerencsére megmonták, hogy mi segít nem utánahalni a szüleimnek, azóta ehhez tartom magam:

„Mosópora segít megóvni a kinyúlástól.”