2010. szeptember 10., péntek

54. Történés - Csajszi néni kámbekkje vagyis víderkommennye

Csajszi néni babonás

Aszt mongya a Bözsink, hogy most már télleg engeggyem el az Aput és koncentráljak a való világra, ő is úgy akarná. Van ebben valami, de nem könnyű elengedni aszt, aki már sosem fog visszajönni. De hát Anyunál is sikerült, erősnek kell lennem. Na meg aszt is mongya a Bözsink, hogy jönnek a választások és akkor lesz majd atyám apám helyett. Marha rondán nészhettem rá, mert visszakozott kicsit és hagyta kifejteni az álláspontomat, hogy nekem nem cáratyuskára van szükségem, hanem olyan valakire, aki engem képvisel különböző helyeken és ennek megfelelően erkölcsileg feddhetetlen. Az én nevembe akárki ne beszéljen és főként ne atyáskoggyon, hanem érezze megtisztelve magát, hogy a voksomat adom rá. Ilyen fönnhordom én az orrom, nem is könnyű velem ződágra vergődni, de, ha sikerül, kivirágzik a ződág és minden szép és jó. Ahogy eszt így kitárgyaltuk, rá is jöttem, hogy engem még mennyire érdekel az élet és így szépen sikerül is elengedni az apukámat, úgyis találkozunk mi még. Addig meg teszem a dolgomat, teszem aszt, írok, ahogy bírok és annyit, amennyit bírok, mert nekem ez okoz örömet, meg az a mocsok Jóska. Mert nagyon úgy néz ki, hogy egész ragaszkodónak tűnik, aszt kell még kidericcsem, hogy azért-e mert szeret vagy azért, mert másnak nem kell. Ha a végeredményt nézzük, akkor alezánc, ha a büszkeségemet, akkor nagyon nem mindegy. Mostanában nem nagyon értek el a hírek, mert mindenki igyekezett megkímélni helybefalu történéseitől, nehogy még jobban búnak eresszem a fejemet, ami hiba volt, mert én leginkább nevetni szoktam a helyi történéseken, kivéve az árvizet és egyéb katasztrófákat, úgymint óvszerhiányt a boltokba, szóval aszt meg lehet, hogy nem tartották illendőnek, a lényeg az, hogy a mai naptól visszatérek a település körforgásába, újrahasznosítom magam. A tévébe is ment egy reklám, csak félszemmel és félfüllel nésztem, mert kaptam egy kis fertőzést a legyengült immunrendszeremre, ugyanis tudatosult bennem, hogy teljesen árva lettem és hát nem voltak könnyű napok ezek, ugye, de szerencsére megmonták, hogy mi segít nem utánahalni a szüleimnek, azóta ehhez tartom magam:

„Mosópora segít megóvni a kinyúlástól.”

5 megjegyzés:

  1. "- Nem tudom, mit rejt a sorsod,
    mosolyt hoz-e vagy könnyeket.
    Tanuld meg hát feledni a rosszat,
    s őrizd meg a boldog perceket."

    eszt tanácsolom én is, hasonlóan Bözsihez és Hemingvéhez, aki nagyon tutta élvezni az életet.

    VálaszTörlés
  2. Zuzu, köszönöm szépen!
    Kivéve Hemingvéjt. Az ő vége azért nem volt olyan szép... :) Persze, ami előőte volt, azért az tök jó!

    VálaszTörlés
  3. Valahogy tennap nem láttam, pedig benéztem!
    No, csakhogy nem köll má' annak a zebnek vagyminek (téllg, minek?) a hátsó negyedét, azazhogy fertályát néznem, ha idetévedek...

    VálaszTörlés
  4. Mormogi, az egy megnyírt juh. Fiúka a lelkem ráadásul, nem tudom, látszik-e? :)

    VálaszTörlés
  5. Akkor már nincsen rajta a juh-héj? :-)

    VálaszTörlés