2010. november 29., hétfő

63. Történés - Csajszi néni és a visszamenőleges dolgok

Megannyi MOSZAD-ügynök moszatnak álcázva

Mi, Márja-lányok messziről elkerüljük a helyi nyugdíjas klubot, mert ott asztán van mindenféle népség és még a láccatra se adnak, pedig az nagyon fontos dolog. Nem elég tagadni a bűnt, de ártatlannak is kell láccani, ez a mi filozófiánk és eszt be is tartyuk, hacsak tehettyük. Igen ám, de most vészhelyzet állt elő. Már régóta izgatott bennünket az a tényálladék, hogy minek a regisztrációs jegy a buszokon, meg mindenhol. Most végre értelmet nyertek félelmeink. A Kontyostreszka jött rá a megoldásra. Ő nem Márja-lány, hanem a nyugdíjas klub tagja, muszáj megkülömbösztetni őket ragadványnévvel, mert itt, helybefaluba van egy rakat Treszka, Bözsi, Annus, Mári, Hánzi, Jóska, Szepi satöbbi, hiába, ahogy már írtam, ez nem angolszász vidék. Na, a lényeg, hogy épp zsírosztak, nem kenyeret, hanem aszt a bonyolult kártyajátékot jáccották, amikor a Kontyostreszka az álkontyához kapott és felkiáltott: - Ó, májngott! Te tuttok, mire jöttem rá? – nem tutta senki, de kitudódott, mert elmonta. A Kontyostreszka szerint arra volt jó a regisztrációs rencer, hogy így felmérték a nyugdíjasok utazási szokásait, mennyire fittek még, hova mennek, mekkora távolságra, asztán meg kiszámították, hogy ez az ingyenes utazás mennyibe volt a népgazdaságnak és szépen elosztották, hogy egy nyugdíjasra mennyi kilóméter és összeg esik. És, ami a legszebb, hogy megszoroszták öttel, mert ugye az öt évre visszamenőségen van a hangsúly és most befogják hajtani eszt a pénszt a nyugdíjasokon, becenevükön nyuggereken. Megdermettek a kártyapartnerok, először aszitték, csak a figyelmüket akarja elterelni a lapjukról, de egyre reálisabbnak tűnt az ő számukra is a veszély. Én már régen mondom, hogy semmi sincs ingyen. Az egyik szemem sír, a másik meg nevet, mert megint kik járnak jól? Akik nyakrafőre utasztak, mert jó, hát fizessenek, de aki kise tette a lábát helybefaluból, az ráfaragott rendessen, mert fizethet ő is, hisz köszteherviselés van, vagy mifene. A lényeg, hogy a nyugdíjas klub most fogalmaz egy levelet a megyei szöveccségüknek és tájékosztatást kérnek, hogy most mi van, vane igassága a Kontyostreszkának vagy csak képzellődés. Úgy gondoltuk, hogy érdeklődünk a klubtagoktól, ezért elkültük a Bözsinket tájékozódni, mert ő minden szempontból elfogadott lény bármely közösségben. Azért persze megkérdeszték tőle, hogy „Vász máhszt tu hír? Piszt tu ájn moszat ütynök?” Bözsink meg pislogott, hogy mi az a moszat-ügynök? Ő nem árul se cukorkát, se hőre lágyuló/nemlágyuló gyapjútakarót, se cepteredényt, se negyvenes égővel világittó biolámpát, se moszatot. Se barnát, se zöldet. Miután tisztászták, hogy nem moszat-ügynök, elmonták, hogy milyen levelet írnak és felajánlották, hogy csatlakozhatunk aláírókként, emelve a résztvevők színvonalát magas erkölcsiségünkkel. Holnap lesz a napja, hogy mi, Márja-lányok lemegyünk a muffházba és aláírjuk a kartát. Egyébként meg egyre jobban teccik ez a visszamenőleges fizettetés. Asszem elkapom a Jóskámat, mert akármilyen jófiú mostanába, öt évre visszamenőleg meglehetne szorongatni egy kicsit. Némi kárpótlás rámférne. Majd felbérelek egy MOSZAD-ügynököt, aszt mongyák, ők a legjobbak a szakmába, talán még a Bözsinknél is nagyobb hatékonysággal és eredményességgel dolgoznak, asse bánom, hogy a Jóska multyának fürkészése közbe moszatnak álcázzák magukat.

9 megjegyzés:

  1. Ezek a kartalájírásos tünetek már zinernetten is terjednek.
    Lyó lesz vigyászni!

    VálaszTörlés
  2. Eszembe: A Terriblefarce-i dzsungel tele van különös állatokkal: itt élnek a ruhatok és a mohatok is. A felfedezőknek óvatosaknak kell lenniük: ezek egyike az emberre veszélyes. Kérdés, melyik?
    Hát a mohat! mert, mint mind tudjuk: nem a ruhat eszi az embert!

    VálaszTörlés
  3. Eszembe: Maga moszat? Nem, nekem mosógépem van!

    VálaszTörlés
  4. Boldog karácsonyt!

    VálaszTörlés
  5. Kedves Bea!
    …Nagyon köszönöm a Nevameszánál jegyzett, és nekem ajánlott kommentedet! Meghatódtam…
    Bocsáss meg, hogy korábban nem „reagáltam”, de mindenféle lelki és testi nyavalyáim elvették a figyelmemet a blogokról. Mára rendeződni látszanak „soraim”… :))
    „Sokáig azért nem mertem azokról az ételekről írni amiket én főztem, mert semmi különös nincs bennük” Ejjj, ejjj!, Bea! Mi ez a pesszimizmusba hajló kishitűség?! Én látatlan, pontosabban „kóstolatlan” merem határozottan állítani, minden általad készített ételed „különleges”, még a fokhagymás pirítósod is!... Hiszen azt TE készíted, valakinek, valakiknek, figyelemmel, rájuk gondolva… Ettől máris különleges!...
    … Sok-sok szeretet és humor van a múltad (édesanyád, édesapád) konyháját idéző kommentedben… Jó volna többet olvasni ilyeneket is Tőled, persze nem nekem „ajánlva”, hanem mindenkinek…
    Elérzékenyülve, most én is felidéznék egy „jelenetsort” a gyermekkoromból:
    (A 60-as évek vasárnap délelőttjeit idéző emléktöredékek)…
    kismiséről hazaérve nagyapám a kamrapolcról leemelte a tekerős húsdarálót, szétszedte és a négyágú kés éleit finoman átdörzsölte egy korábban odakészített és vízbemártott, csorba fenőkő darabbal…… a cementlapos gangra kihozta a konyhából a viaszosvászonnal fedett hokedlit és rásrófolta a már összeszerelt szerkezetet, majd egy -a konyha kredencből elővett- vahankát tolt a tárcsa alá…… indigókék gangát akasztott a nyakába, maga elé kötötte és elindult a kertbe……menetközben a nyitott fészer egyik gerendájáról leakasztotta a filkót, a kovácsoltvas, csavart nyelű kocér bőrszíjon lógó fafityegőjét a farzsebébe tűzte és az ásót is magához vette…… a kert végében lévő tormásban a legdúsabb levelűeket kezdte kiásni……miután a 3-4 (nem több!) dundi torma belekerült a filkóba, az ásót a kocér segítségével akkurátusan megtisztogatta…… az udvari kerekes kútnál vizet húzott, a tormák zöldjét lecsavarta, a még kicsit földes gyökereket pedig megtisztogatta egy bekennyel, majd a vízben átsikálta azokat a gyükerkefével…… már a gangon a megtörölgetett tormahengereket meghámozta a dikicsével –ami egy öreg oltóbicska volt…… és elkezdődött a darálás…(Vasárnap nem múlhatott el húsleves és leveshús nélkül, no meg leveshús sem kerülhetett az asztalra frissen darált torma nélkül! Nagyapám nem figurázott vele, csak így, a maga önvalójában szerette, talán ha egyszer-egyszer néhány csepp ecettel ízesítette. A maradékot -az akkor járatos, műanyagtetős, vastag falú- mustáros pohárba zárta…
    Az öcsém manapság is hasonlóan adja fel nekünk a tormát -mikor ott vagyunk náluk ebédelős vendégségben-, előttünk reszeli a főtthúsos tányérunkra!...)
    Kedves Bea! Áldott, Békés Karácsonyt kívánok Neked és Szeretteidnek!...

    VálaszTörlés
  6. Kedves Névtelen!

    Köszönöm szépen! Neked is boldog, meghitt karácsonyt kívánok!

    Kedves Spájzcetli!

    Köszönöm a látogatásodat. Olyan életképet írtál le, ami már letűnt, sajnos. Nagyon jó volt olvasni, kérek még :)
    Amit még kérek, az az e-mail címed.
    Áldott karácsonyt kívánok Neked és családodnak. Szeretetteljes, nyugodt napokat.

    VálaszTörlés
  7. Boldog Új Évet Kívánok - holnaptól!

    VálaszTörlés
  8. Puhára főtt marhahús, ecetes torma...
    Mmmmmm...

    VálaszTörlés