53. Történés - Csajszi néni meg a vízözön

Bözsink szerént Gizuséknál még az állatok is franciáznak



Ha tovább tart az essözés, asszem nálam is gátszakadás fog történni. Eddig, jó honleányhoz méltón, megkíméltem a Jóskát minden itthoni teendőtől, hogy minden erejét az árvízelhárításra tuggya fordítani, de ez már több a soknál!
Mit követelhet még a haza egy vén trottyostól, aki itthon a kilós cukrot is csak nyögve tuggya felemelni, nem beszélve rólam, akit már kituggya mióta nem emelt át a küszöbön és a nirvánába se röpített, ki emlékszik már mikor? Helybefalu patakpartyán meg sürgölődikforgollódik, szerintem valami kitüntetésre pályázik, de adok én neki plecsnit a homlokára, csak jöjjön eccer időbe haza!
Ahogy látom, másse törődik azzal, hogy szegény legényeknek a gáton köszönetet mongyon, majd talán valami nagy ünnep alkalmából, anblokk, az is egy program legalább.
És akkor ez mind nem elég, jön a Bözsink, hogy hallottame, a Gizusék tejjesen elfranciásodtak. Jézusom, már megint mi van, kérdesztem. Hát, aszt mongya, tudome, hogy a Gizusék vettek először franciaágyat helybefaluba. Nem tuttam és nem is sejtettem, hogy a helytörténészek eszt ilyen szépen följegyeszték és megjegyeszték. De bizony, mongya Bözsink, neki már akkor is gyanúsak voltak, hát még azóta! Csak nincs valami gyanúsítotti listád, kérdesztem a barátnőmet. De van listája, méghozzá nem is egy, mert osztályozza az embereket itt, helybefaluba és egy ember több osztályba is tartozhat. Hát belőlük se lenne jó indiai vagy Bözsink még a kasztrendszert is megreformálná, csak ne tévessze össze a karsztrendszerrel. Továbbá a Gizus majdnem minden héten süt franciakrémest, leste ki Bözsink és imággyák a hagymalevest, ami elég franciás ízlésre vall, pedig a sváboknak inkább sok krumplit kéne enni, megis lehet állapittani egyébként, mert akinek nagyon izzad, meg büdös a lába, csak az az igazi sváb. Gondoltam, hogy ez csak felvezető szövege a Bözsinknek és én sosem szeretek egyből a csúcsra jutni, ezért hagytam, hadd hablatyoljon tovább, sőt, megkérdesztem, hogy hallottae, hogy két fekvőrendőrt kap helybefalu. Erre elkezdett sipákolni, hogy elment a faluvezetés esze, hát nem volt elég a fekvőrendőrből helybefaluba? Montam neki, hogy élénk tévedés, itt még sose volt fekvőrendőr, erre aszt mongya a Bözsink, hogy talán elfelejtettem a Döncit, aki három évig tejjesített itt szolgálatot és legtöppször csak elvágólag lehetett vele találkozni, szerencsés esetbe a kocsmából kijövet dőlt hanyatt, szerencsétlenbe meg egy-egy fiatalasszonynál. Sose volt még akkora a hatóság elleni erőszak itt, helybefaluba, mint akkor. Fölvilágosítottam a Bözsinket, hogy ezek nem olyan igazi rendőrök, hanem sebességlassító buckák. Így már szinte mindent értett, egybe sajnálta is, hogy ez már akkor nem is olyan izgalmas. Nem is gondoltam, hogy a Bözsink az izgalmakra hajt, igaz, ha már férfi nnincs a közellébe, mire hajcson?
Eddigre már én is majd meghaltam a kíváncsiságtól, mit fogok még megtudni a Gizusékról, amikor végre a Bözsink előállt a farbával: aszt kérdeszte tőle a Gizus, hogy az ő disznajuk is Sárlott-e. Bözsink szerint a Gizusék valami rekarnálódott népség, hétszent, hogy kakasos ősük lehet, hogy ennyire vonzódnak a franciákhoz, ha még a kocájukat is francia névvel illetik, kiis kérte magának, az ő egyik disznaja Kucu, a másik pedig Malpilt, mert olyan szép, mint egy festmény. Én nem tudom, hogy lehet valaki állatok közelébe hivatásszerűen, ha még asse tuggya, hogy mi a különbség Charlotte és sárlott, jelen időbe sárlik között, nem beszélve a reinkarnációról. Kénytelen voltam kiselőadást tartani a tüzelésről és nem a téliről, meg az újjászületésről, de ahogy Bözsinket elnésztem közbe, süket füleket döngettem, bár a sárlás némiképp felvillanyoszta, de korántsem annyira, mint vártam, nem is tudom elképzelni a szekszuális életét, hál' Istennek nem is akarom.
Inkább fogtam, asztán kiraktam, montam mennyen az árvízsújtotta területekre, láttára talán még a víz is visszahúzódk a medrébe és végre visszakaphatom a Jóskámat, nehogy a végén tényleg gátszakadásom legyen nekem is.

52. Történés - Csajszi néni és a szolárium

Mári mingyárt dévitaminfeltöltést kap

A Fodrászannusnál hallottam még két hete, hogy a Gizus kozmetikát nyit itt helybefaluba, aminek az Annus nem örül, mert ugye konkurencia. Verte a fejét a falba, hogy neki is eszébe kellett volna jusson, akkor bővült volna a vendégköre. Én szerintem meg nem tudom, a vendégköre elég szűkös, csak a harmincötön túliak járnak hozzá kábé ötvenig bezárólag, aminek az az oka, hogy a Fodrászannusunk a dajeron kívül más fizurát nem ismer, nem is csinál. Az, hogy nem ismer, aszt aljas rágallomnak tartya, mint mongya, ő a divatra nem ad, az úgyis örökké változik, inkább stílusa legyen az embernek, a dajer sose megy ki a divatból és mindenhez pásszol továbbá mindenkinek jól áll. Eszt a jelzett korosztájjal bírja csak elhitetni, a fiatalabbakkal nem, meg hát ugye kicsi a világ, a volt osztálytársak, meg a barátnők, meg a szomszédok, meg a volt kollegák, meg a rokonok nem mernek máshová menni. Kész röhej egy-egy közösségi összejövetel vagy bál, hátulról a férjek megse ismerik a párjukat, mert mind egyenletesen vannak elhízva, a fejük ugyanúgy bedajerolva, a ruhájukat meg sose tutták megkülömbösztetni, pedig nagy külömbség van turkálló és turkálló köszt, eszt mi nők, mingyár kiszúrjuk, de a férfiaknak nincs erre látásuk. A mocsok Jóska is erre az egyformaságra hivatkozott, amikor sorbaölelte a nőket, mire eljutott hozzám. De anyus, monta, hidd el, senkinek se ojjan puha a húsa, mint a tijed. Asztán csodálkozott, hogy kapott egy pofont, pedig én utálom az erőszakot, főleg csalládon belül, mert kit szeressen az ember a barátai után a legjobban, ha nem a csalággyát, nemigaz? Meg a botrányt se kedvellem, kerülöm, ahogy tudom, komolyan mondom, eggyáltalába nem tehetek róla, ha olykor mégis belefutok egykettőbe.
Az ötven fölötti öregekről aszittük, hogy ők már végképp nem adnak ijjen cifraságra, asztán mit kellett látnunk? Na mit? Egymásután járultak a kozmetikushoz. Én gyanakottam, hogy mi lehet az oka, a Márja-lányokkal kiis derítettük, de ellőször kaptunk néhány fényképet a helybefalui paparazzitól, aki a hónap szépe lányt készíti, persze nem magát a lányt, hanem a fényképeket róla, amit szép könyvbe rendez, amit portfóliónak hív és ez egészen megzavarta a Tóninkat, a helybefalui pénzügyi tanácsadót, aki szintén portfóliókat ajánlgat és nem érti, hogy hogyan lehet a fényképésznek is portfóliója. Én egy eccerű dologgal világítottam meg a többjelentésű szavak értelmét, montam neki, hogy szerinte a nyúl mit jelent, erre monta, hogy állat, mire montam, hogy ja, meg valami után nyúl, meg még a pulóver is nyúlik, az egy kicsit hosszabb és hát ahogy a Terka fölakasztya a szárítóra, tényleg nagyon megnyúlik. Na, így végre leesett a Tóninak, hogy másnak is lehet portfóliója, nem irígylem helybefalu háromszáz lakosát, akiknek ő ad pénzügyi tanácsokat, de sosem lehet tudni, lehet, hogy ők lesznek helybefalu arisztokratái, attól mongyuk nem félek, hogy a kultúrára is fognak áldozni, eszt a tanácsot nem nézem ki Tóniból. De ez most szinte mellékes is, inkább az állandóan zsémbeskedő Pálról írnék, a fényképészünkről, akinek csupa beállított művészképei vannak, leszámittva egykét természetes rögtönzést. Nem tudom, mit morog állandóan, mikor mindenki a kegyét lesi és minden úgy van, ahogy akarja, titokban a háta mögött elnevesztük a Pált mormogi paparazzinak és papardzinak ejtyük a paparazzit, ami olasz eredetű szó. A Pálnak sikerült bejutnia a kozmetikába, mert ott kompromittálló felvételeket akart készíteni, hogy azokat jó pénzért elaggya a helybfalui ingyenes újságnak, de legnagyobb megdöbbenésére a szolláriumba nem csinicsajokat, hanem éltesebb hölgyeket kapott lencsevégre. Azokat is felöltözve, ami azért kész szerencse egyfelől, másfelől meg teljességgel érthetetlen. Az meg asztán még érthetetlenebb, hogy minek kell parasztasszonynak szolláriumozni, amikor süti őket egész nap a nap. A Pál erre is magyarázatot kapott, aszt monta a Mári, hogy így jobban hasznosul a dévitamin, látta a tévébe. Nem gondoltam volna, hogy a média beférkőzik helybefaluba, de mit is gondoltam, ha itt már rendezett bált a kozmódiszket használók helybefalui köre? Nagyot csalóttam, mert aszittem gyantásztatni megy a sok öreglány, nem gondoltam volna, hogy az egésségüket védik, de az is lehet, hogy hetvenen fellül hullik magától az, amitől mi csak nagy nehésségek árán bírunk megszabadulni és most nem a Bözsink lányságára gondolok.
Ahogy elnézem a képet, Mári dévitaminnyai a térgyekalácsa és a bokája köszt fog koncentrálódni, masszírozhattya a Hánzi, mire a teste többi tájékára is jut bellölle valami.

51. Történés - Csajszi néni cirkuszol

Bözsink fiatalon, szerelemittassan

Az ember lányának olyan kevés az öröme ezen a földi helyen, kivált itt helybefaluba, hogy muszáj magát időközönként felvidítania, ezért hívtam a Bözsinket, hogy jöjjön át egy kis nosztalgiázásra és hozza át a kedvenc tárgyait. Persze tuttam én, hogy darázsfészekbe nyúlok, mert a Bözsinknek a kedvenc időszaka a hetvenes-nyolcvanas évek és nem szép szó rá, de mindig röhögök azon, miket nem őrizgetett meg és ápojja az emlékeit rendessen, szerintem azért szeret azokra az évekre gondolni, mert akkor még volt egy halovány reménye arra, hogy valakit boldogtalanná tehet vagyis férjhez mehet. Több szekrénysora is van a Bözsinknek, a legmodernebb a Barba típusú, amit fél évig tartott összeszerelni, ez volt talán a lego előggye, nem tudom, de lapra szereltnek, lapra szerelt volt rendesen. Érdekes, hogy a hazai bútoripar sosem atta föl a reményt, hogy a vásárlók olvasnak is, mindég hagyott helyet polc formájába könyveknek. Ez óriási szerencse, mert a tapasztalataim alapján a legtöbb nipp épp befér ide. Bözsinknek is van ezekből rengeteg, amit régen giccsnek tituláltak vagyis hívtak, de most már sok esztéta átgondolta a dolgot és tejjesen a relatív tartományba helyeszte a giccs fogalmát. Ez így nagyon helyes. Csak aszt nem tudom, hogy a Bözsinket a kínai vagy vietnámi vízhordó lány mire emlékeszteti, mert még aszt se mondhattya, hogy arra, akitől kapta, mert a legtöbb izét maga vette magának. Asztán, amit még imádok, az a közszemlére tett szappanok, Bözsink persze szappanyt mond, meg sprék, újabban golyós dezodorok halmaza. Mintha dicsekedne, hogy szokott tisztálkodni. Mongyuk nem tudni mivel, ha az összes tisztító- és szaggosittóanyag ott pompázik a könyvek helyén. Szóval a Bözsink áthoszta az ezer éves hajsütővasát, amivel csinos loknikat készített magának, meg legényfogót, de az inkább légyfogó volt a sok lakk miatt, amivel rögzítette a fürtöket. Az egy gyilkos márka volt, emlékszem, az a mocsok Jóska is befújta a hónaalját vele, fél napig nem bírta fölemelni a karját, csak úgy csípőből integetett az akkori polgármesternek, aki ezen persze megsértődött, de később tisztászták a férreértést. Kész cirkusz egy ilyen hajlakk, egy óvatlan fújás, asztán kész a harag. Áthozott még a Bözsink egy szagos radírt is. Engem ki lehetett kergetni a világból a szagos radírral, de a Bözsinket nem. Persze ő még az almaszappant, meg a faszappant is őrizgeti, amit a német rokonoktól kapott. És van még egy eredeti vriglisz rágója is, biztos sok pénszt adnának érte, feltéve, ha a Bözsink nemcsak ilyen helybefalui celeb lenne, hanem világraszóló vagy legalább országos. Így viszont csak neki van érzelmi értéke. Ezért őrizgeti az édesannya kacsáját is, nem az állatot, hanem az ágytálat, ámbár a kacsa az az édesapjáé volt. Meg megvan a fogsoruk is. Kicsit morbid, de hát a Bözsink is az, a cirkuszba kéne mutogatni, pláne, mióta nem borotválkozik, tiszta bajusz meg szakáll. Tudom is hogy mitől, és ettől én a falnak mentem rendesen. Szette a biszekurint meg az ovidont, pedig partner nem volt a láthatáron, de ő aszt monta, jobb félni, mint megijedni és első a bisztonság. Hát most a semmiért cserébe pödörheti a bajuszkáját, így már biztos is, hogy nem kívánnyák meg, bár mit lehet tudni, van néhány özvegyember itt helybefaluba, akinek nem olyan kényes az ízlése és hát az angol teheccségkutatón is feltűnt a Szüzen Bojler, ahogy Bözsink nevezi Susan Boyle-t és láss csodát, milyen szépen kikkupálták. Hja, ha lenne olyan hangja a Bözsinek vagy legalább az asszonykórusunknak! Na mindegy. Az a lényeg, hogy jól elbeszélgettünk a hozott tárgyak felett és arra jutottunk, hogy kéne rendezni egy árverést vagy aukciót itt helybefaluba és egy teheccségkutató verseny is jól jönne, legalább meglátnánk, ki mire képes.
És körvonalazódott egy cirkusz ötlete is, ahol Bözsink mint szakállas nő lépne fel. Aszt monta, én választhatok, mi lennék. Ezen gondolkodnom kell, aszt hiszem porondmester, már, ha lehet egy ilyen kérésem a születésem napján.