2010. október 16., szombat

59. Történés - Csajszi néni és a japán módszer

Béci jappán mócere eksztra tejhozamot eredményez

Nálunk is megtörtént a szavazás. Mióta nincs presszónk, azóta lagymatag az érdeklődés minden megmozdulás iránt, jórészt csak a férfiak indulnak a jogaikat érvényesíteni, mert nekik legalább a kocsma útba esik. A várható eredmény lett egyébként itt, helybefaluba, reméljük a sűrűn köszönetet rebegő polgink nem felejti el, hogy nem ő emelte helybefalut tiszcségbe, hanem helybefalu őtet. Tizenkét képvisellönk lett, ahogy mi, Márja-lányok kiszámoltuk, ha mindegyik csak egyet tartat be e Tízparancsolatból, kettő még felügyellöbizoccsági tag is lehet és ellenőrizheti is az eredményeket. Persze ehhez azért az kell, hogy maguk a képvisellök is tarcsák be a Tízparancsolatot, jó lesz vigyázni, ki mit vállal, mert nem paráználkodni, nem lopni és szeretni felebarátainkat illetve a választókat az ugye nem is olyan könnyű dolog, a ne ölj a legjobb, mert azért aszt könnyű betartani, persze attól függ, hogy esztán mennyire lesznek jólneveltek helybefalu polgárai. Innen is sikeres munkát kívánok nekik, figyelni fogom, mit csinálnak, eszt ígérhetem, mást nem. Figyeltem én erősen a Bözsinkre is, de eltartott egy darabig, mire leesett, hogy mit is akar mondani, hiába magyarászta, hogy muszlimok érkesztek az állatsimogatóba, eleinte nem hittem neki. Később se, mert hiába magyarászta, hogy a muszlimok miatt egész át kellett alakítani a karámokat, nem hitte el, hogy nem létezik, hogy muszlimok jöttek volna a Béci magán termelőszövetkezetébe, ő csak egyre hajtogatta, hogy de. Még a Julis is rákontrázott, hogy de, jöttek, csak ő úgy tuggya, hogy nem moszlimok vagy muszlimok, hanem muszlinok. Márihoz fordultam segiccségért, de ő meg aszt monta, hogy muffinok jöttek vagy muffok, de nem ér rá ezzel foglalkozni, mert most az ősöket kutattya. Egész messze tuggya vezetni a családfájukat, egészen a szomszéd faluig, nagy szó volt régen, ha ekkora távolságot megtettek az emberek és ide-oda házasottak, ez helybefalu szerencséje, nem lettünk olyan nagyon belterjesek, történt egy kis vérfrissítés. Asztán mégis úgy döntöttem, hogy személyesen nézem meg az új munkatársakat a téeszbe, mert mégse tartottam kizártnak a muszlimokat, mert ez a Béci átállt a jappán marhatartásra, vagyis sörrel itattya őket és minden nap masszérozza a testüket, a felesége elég féltékeny is a marhákra, mert bezzeg ő hiába mongya, hogy Béci masszérozd meg már a csülkeimet, mert leszakadnak, úgy fáj, a Bécinek csak a marhák a fontosak. Aszt mongya, ilyen mócerrel sokkal jobb húst adnak és akkor drágábban tuggya eladni őket és ezen az öreg Hánzi jót nevetett, mert szerinte ők, amikor moslékot attak még az állatoknak, attak leforrázott árpát is, ami majdnem ugyanaz, mint a sör és persze mindig jól meg is dögönyöszték az állatokat, amikor tisztogatták őket, vagyis ez nem csak jappán szokás, hanem magyar is, de sváb mindenképp. Egy kicsit már gyanús volt, hogy mégse muszlimok, hanem buddhisták, ha már jappán mócer. A Bécinek marha jó az üzleti érzéke, mert a folyamatos simogatást úgy olgya meg, hogy állatsimogatóvá alakította a karám egy részét és lehet jönni gyerek- meg nyugdíjas csoportoknak simogatni. A gyerekeknek azért jó, mert látnak élő teheneket, a nyugdíjasoknak meg azért, mert régi szép emlékeket idéznek fel magukba, amiről hónapokig tudnak beszélni és ha már az unokák nem érnek rá, legalább a tehenek engedik magukat dédelgetni. Ez a Béci annyiba rendes, hogy a helybefalui csoportoktól nem fogad el pénszt, csak a többiektől kér valamennyit, de biztos megéri nekik, mert elég sokan nyüzsögnek nálla. Szóval elmentem megnézni hozzá a moszlimokat és ott szembesültem azzal, hogy két muflonnal gyarapodott a Béci, aki szerint ezek az ő titkos fegyverei, de egyelőre elsütni még nem láttuk őket, reméljük, majd nagyot szólnak, mert így, a lezajlott választások után kezd uborkaszezon kialakulni és nagyon kell valami esemény itt, helybefalu tesztoszteronnal és ösztrogénnel felajzott közösségének.

2010. október 5., kedd

58. Történés - Csajszi néni és az esélyegyenlőség


Dorottya Dizőz lába

Az is jó itt, helybefaluba, hogy a hagyományos dolgokat nagyon kreatívan beépítik az újba és esélyegyenlőséget biztosítanak mindenkinek. Például a Dorottya, aki eddig Féllábú Macaként kareokézott a sarki kocsmába, persze némi alkohol elfogyasztása után, és még ki is osont néhány vendéggel a gangra, az mostantól Dorottya Dizőz néven tartya nagysikerű estyeit a South Pole Vinotékába, amit száuszpul vinotékának kell ejteni. És most már a Vinotékának van egy elkülönített szobája, amit Wellness Roomnak hívnak, oda mehet szobára a kuncsaftokkal, de még mindig választhattyák a gangot, ahova elhelyeztek néhány parasztmuskátlit és amit erre fel már Garden Oázisnak hívnak, szóval ott is fekszik a kedves vendégek rendelkezésére, illetve ahogy most nevezik a tevékenységét: mélyrelaxációs masszázst nyújt és őt úgy kell hívni, hogy masszőz menedzser. Van, aki Őzikének hívja, mert ugye dizőz, masszőz, a lényeg az, hogy az újítás szembeötlő, a hagyomány meg abban gyökeredzik, hogy ugyanaz ugyanazt csinálja, ahogy a Maca mongya, ebben a kegyetlen világba többlábon kell állni, ami kicsit fura, mert szegénynek csak fél lába van, az egyiket egy sportbalesetben vesztette el - leesett a lelátóról a focicsapat kapitányával együtt és még a Maca járt jól. Ahogy említettem, helybefalu abszolút nem kirekesztő, Macát azóta is igénybe veszik elég sokan, nemcsak énekesként. Mi, Márja-lányok kicsit iszonyodunk tőle, nem a fél lába miatt, hanem a tevékenysége okán. Próbáltunk már a lelkére beszélni, de mindhiába. Aszt monta, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy ne élvezzük, ő már csak tuggya. Elis gondolkottunk mi, Márja-lányok és a Rézi aszt monta, hogy lehet, hogy igaza van a Dorottya Dizőznek, eszt az új nevét a Macának a tisztelete jeléül használta a Rézi, szóval aszt monta, hogy lehet, hogy ki kéne próbálnia a Hánzijával eszt a lelátós mócert, hátha másként látná a világot, de lebeszéltük, mert szerintünk nem másként látná a világot, hanem a másvilágot látná. Még aszt azért elkell mondanom, hogy mi Márja-lányok még ennél is torelánsabbak vagyunk, mert megbeszéltük, hogy megtanulunk csipkét verni, ez itt helybefaluba nem volt szokás, csak horgolni, meg kötni meg egyébfajta kézimunkázni tudunk. Elkültük a Bözsinket a Sárközbe, hogy hozzon nekünk egy csipkeverőt, egy kikötésünk volt, hogy katolikus legyen, ami nagy feladat, mert a Sárközbe több a református, de nem akarunk mi már a hitünkbe megújulni. Bözsink talált is eggyet, megkötötte a szerződést, minden alkalommal kap a Julika kétezer forintot plussz útikölcséget, ahányszor eljön, hetente egyszer két órára, mindig más Márja-lányhoz. Már a harmadik alkalmon vagyunk túl, nagyon jól érezzük magunkat, most már túlléptünk azon, hogy szegény Julikának hiányzik a bal karja, letépte egy gép, amikor még a textilgyárba dolgozott. Kicsit meglepőttünk, amikor először megláttuk és kérdőre is vontuk a Bözsinket, de ő megvonta a vállát és aszt monta, hogy a Julika volt csak katolikus. Hát nem is polipot akartunk hozatni, de a minimum két kar azért jól jött volna, de sebaj, nagyon megszerettük Julikát. Így asztán most elméleti oktatást tartunk egész végig, aszt nagyon is jól csinálja a Julika, mert ő ismeri a csipkeverés csinnyátbinnyát, csak gyakorolni nem tuggya már. Meg asztán sokat mesél arról, hogy a sárközi asszonyok nem kezelik olyan szigorúan a házastársi hűségesküt, persze csak a reformátusok, sokkal praktikusabban gondolkoznak. Nem tuggyuk mi igaz ebből, mi nem, de nagyon érdekes történetei vannak, úgyhogy végülis megéri a pénzét, mégha azóta a Márit nagyon nehéz lebeszélnünk arról, hogy hitehagyott legyen.

2010. október 1., péntek

57. Történés - Csajszi néni hümmög

Helybefalui megélhetési börtönőr


Éppen Vico Torriani énekelt álmomba, amikor Jóska ordított az arcomba, de korán örültem, abszolút nem úgy volt begerjedve, ahogy reméltem, hanem szólt, hogy itt a Bözsink és valami fontosat akar mondani. Ezen csak bosszankottam, meg nem lepőttem, mert a Bözsink mindent fontosnak tart, amit mond, szerintem így van ezzel mindenki, mert vegyük aszt, hogy ha én nem venném fontosnak, ami foglalkosztat, akkor biztos nem írnék internetes naplót a nagyközönségnek. Ezért megértőleg állok minden közlésvágyas elé, de a Bözsinkkel kapcsolatban elszakad azért néha a cérnám, de új közlés, új remény. Azért volt ez a hosszú bevezetés, mert tejjessen döntetlenre állok magamban, nem tudom eldönteni, hogy jó ötlet-e vagy sem, amivel előállt. Aszt monta a mi Bözsink, hogy az éjjel álmot látott. Reméltem, hogy nem megint a Szűz Márja jelent meg előtte a szekszuális felvilágosító tanfolyamon, mert erre különösen allergiás vagyok, de nem hál’ Istennek. Mint már máskor is, most is megoldást talált helybefalu megélhetési gongyaira. Ő kitörési pontot mond, mert ez így hagyományőrző és modern is egybe, mikor kérdesztem, mi ebbe a hagyományőrző, hát aszt monta, hogy a Zrínyi Miklós is kitörési pontot keresett Szigetvárnak és meg is találta, modern is, mert például Szigetvár a jelenbe még ennél is jobb turizmust építhetne a kirohanásra. Elképzelni sem tuttam, ezek után mi lehet a mi kitörési pontunk, de azonnal elmonta, hogy olvasta az újságba, hogy az aktuális belügyminiszterünk szerint jövőre nőni fog a bűnözés, mert szegényebbek lesznek az emberek és többen fognak lopni, meg rabolni és ennek a problémának az eggyetlen megoldási móggya az, ha jó sok rendőrt alkalmaznak, akik majd jól lefülelik az éhségtől kóválygó kismamákat, meg munkanélküli apukákat, oszt börtönbe csukják őket. Ez már magába is nagyon jó, mert egyrészt munkahelyet teremt kábé négyezer rendőrnek, ugyanakkor csökkenti a munkanélküliséget, mert becsukják a munkanélkülieket, más néven közveszélyes éhezőket. És még a gyerekek sem látnak rossz példát. Aszt egy kicsit nem értettük, hogy ha lecsukják a megélhetési lopókat, akkor attól több pénze lesz az otthon maradó anyukáknak mongyuk? De lehet, hogy aszt akarják, hogy a szegények mind kerüjjenek börtönbe, monta a Bözsi. És ez kész szerencse, mert itt jön a mi kitörési pontunk, mert aszt is olvasta a Bözsink, hogy nincs elég börtön, hát helybefalu épiccsen, mingyárt kettőt, egy nőit és egy férfit. Lenne kereslet börtönigazgatóra, helyettesre, adminisztratív dolgozókra és börtönőrökre, meg konyhásokra és még sok mindenkire. És ráadásul a rabok dolgozhatnak majd helybefalu széppé tételén és ha kell, gladiátorokat is képezünk majd és akkor berendezünk mi is egy látványparkot vagy élményfalut, mindegy és ömleni fognak a turisták megnézni, ahogy a sok Szpartakusz vív egymással és felvirágzik helybefalu. Igen, csak előbb az éhező, lopós népséget föl kéne hízlalni, mert azok nem olyan nagyon erőtejjesek, vetettem közbe, de ez se akadály, a helybefalui termelők majd elláttyák a börtönt zölcséggel-gyümölccsel és hússal. Szóval most nagyon gondolkodóba estem, hogy ez a Bözsink végtelenül egyszerű egy teremtés, de az álmai azért, hát, nem is tudom. Eszt alaposan át kell rágnom. Lehet, hogy igaza van, ennek azért annyira nem örülök, mert micsoda távlat az, ha így oldunk meg gondokat és micsoda tragédia, hogy vannak, akik törekszenek is a börtönbe, mert ott jobb az ellátás, mint idekint?