63. Történés - Csajszi néni és a visszamenőleges dolgok

Megannyi MOSZAD-ügynök moszatnak álcázva

Mi, Márja-lányok messziről elkerüljük a helyi nyugdíjas klubot, mert ott asztán van mindenféle népség és még a láccatra se adnak, pedig az nagyon fontos dolog. Nem elég tagadni a bűnt, de ártatlannak is kell láccani, ez a mi filozófiánk és eszt be is tartyuk, hacsak tehettyük. Igen ám, de most vészhelyzet állt elő. Már régóta izgatott bennünket az a tényálladék, hogy minek a regisztrációs jegy a buszokon, meg mindenhol. Most végre értelmet nyertek félelmeink. A Kontyostreszka jött rá a megoldásra. Ő nem Márja-lány, hanem a nyugdíjas klub tagja, muszáj megkülömbösztetni őket ragadványnévvel, mert itt, helybefaluba van egy rakat Treszka, Bözsi, Annus, Mári, Hánzi, Jóska, Szepi satöbbi, hiába, ahogy már írtam, ez nem angolszász vidék. Na, a lényeg, hogy épp zsírosztak, nem kenyeret, hanem aszt a bonyolult kártyajátékot jáccották, amikor a Kontyostreszka az álkontyához kapott és felkiáltott: - Ó, májngott! Te tuttok, mire jöttem rá? – nem tutta senki, de kitudódott, mert elmonta. A Kontyostreszka szerint arra volt jó a regisztrációs rencer, hogy így felmérték a nyugdíjasok utazási szokásait, mennyire fittek még, hova mennek, mekkora távolságra, asztán meg kiszámították, hogy ez az ingyenes utazás mennyibe volt a népgazdaságnak és szépen elosztották, hogy egy nyugdíjasra mennyi kilóméter és összeg esik. És, ami a legszebb, hogy megszoroszták öttel, mert ugye az öt évre visszamenőségen van a hangsúly és most befogják hajtani eszt a pénszt a nyugdíjasokon, becenevükön nyuggereken. Megdermettek a kártyapartnerok, először aszitték, csak a figyelmüket akarja elterelni a lapjukról, de egyre reálisabbnak tűnt az ő számukra is a veszély. Én már régen mondom, hogy semmi sincs ingyen. Az egyik szemem sír, a másik meg nevet, mert megint kik járnak jól? Akik nyakrafőre utasztak, mert jó, hát fizessenek, de aki kise tette a lábát helybefaluból, az ráfaragott rendessen, mert fizethet ő is, hisz köszteherviselés van, vagy mifene. A lényeg, hogy a nyugdíjas klub most fogalmaz egy levelet a megyei szöveccségüknek és tájékosztatást kérnek, hogy most mi van, vane igassága a Kontyostreszkának vagy csak képzellődés. Úgy gondoltuk, hogy érdeklődünk a klubtagoktól, ezért elkültük a Bözsinket tájékozódni, mert ő minden szempontból elfogadott lény bármely közösségben. Azért persze megkérdeszték tőle, hogy „Vász máhszt tu hír? Piszt tu ájn moszat ütynök?” Bözsink meg pislogott, hogy mi az a moszat-ügynök? Ő nem árul se cukorkát, se hőre lágyuló/nemlágyuló gyapjútakarót, se cepteredényt, se negyvenes égővel világittó biolámpát, se moszatot. Se barnát, se zöldet. Miután tisztászták, hogy nem moszat-ügynök, elmonták, hogy milyen levelet írnak és felajánlották, hogy csatlakozhatunk aláírókként, emelve a résztvevők színvonalát magas erkölcsiségünkkel. Holnap lesz a napja, hogy mi, Márja-lányok lemegyünk a muffházba és aláírjuk a kartát. Egyébként meg egyre jobban teccik ez a visszamenőleges fizettetés. Asszem elkapom a Jóskámat, mert akármilyen jófiú mostanába, öt évre visszamenőleg meglehetne szorongatni egy kicsit. Némi kárpótlás rámférne. Majd felbérelek egy MOSZAD-ügynököt, aszt mongyák, ők a legjobbak a szakmába, talán még a Bözsinknél is nagyobb hatékonysággal és eredményességgel dolgoznak, asse bánom, hogy a Jóska multyának fürkészése közbe moszatnak álcázzák magukat.

62. Történés - Csajszi néni és a sok hatás

Kampánytest a szőrtellenittés ellen

Annyi sok hatás ért az elmúlt időszakba, hogy bátran mondhatom, hogy a sok hatás sokkhatásként ért. És minden esemény teljességgel összefüggésbe elegyedett egymással, innen szépen láccott, hogy van a világnak rengye, csak föl kell ismerni aszt. Még mindig a Tájházunkba van a Helybefalui Nonfiguratív Vénuszunk, nem értek rá kijönni a múzeumosok megvizsgálni, hogy mi is az. Mi, a Márja-lányok viszont kutatni kesztünk, hogy milyen régen élhetnek itt emberek. Hogy helybefaluba mióta, aszt nem tuggyuk, de például Szilvásváradon már az előember is itt volt, sőt, az értelmesebbje, a kromanyoni szintén ott időzött, asztán gondolom ment tovább nyugatra, ha esze volt. De azért érdekes, hogy a neandervölgyi is már rajzolgatott, papír híján a barlang falára. Külföldön találtak egy vénuszdombos graffittit is, csak akkor még nem graffittinek hívták és talán nem is vénuszdombnak, mert lehet, hogy beszélni sem tuttak, viszont a kromanyoni már zenélt is, méghozzá medvecsontból készült síppal, amin három lyuk volt, de öt hangot adott ki, remélem a Kodály Zoltán ismerte a leletet és örült ennek a magyar kromanyoni pentatonistának. Szilvásvárad nagyon híres lett ettől a lelettől, lám ilyen kevés kell ahhoz, hogy most nekik olyan jó kis turizmusuk legyen. Nekünk csak egy Törökdombunk van, ami csak félig a miénk, leginkább a szomszéd falué, nekünk marad a mi Vénuszunk vénuszdombja allig kivehetően, de azért megpróbálunk turizmust építeni erre. És, ha már ilyen kényes területen vagyunk, ne kezeljük szőrmentén a dolgokat. Kábé két hónapja olvastam az eggyik újságba, hogy van egy ilyen örökre szőrtelenné tevő cég, nem is kell sokat fizetni, csak félmillió forintot és csupasz lesz az ember, mint az angolna, bár eszt nem tudom, mire jó, mi védi meg akkor a testünket a hideg ellen, mert ruhát már nem fogunk tudni venni magunknak, ahogy elnézem a gazdasági kilátásokat és a remek adótörvényeket, habár törekedni kell arra, hogy gazdagok legyünk, mert akkor még gazdagabbak leszünk, jó is, ha kifog halni a szegény réteg, azzal meglessz oldva a probléma, nem adok két-három évnél többet és csak gazdag emberek lesznek ebbe az országba, előre örülök, hogy milyen jó lesz itt élni. De nem is ez az érdekes, hanem az, hogy a Julist elkültük ehhez a szőrtelenítő céghez előzetes normakontrollra, hogy tényleg igaz-e, amit ígérnek. A Julis persze előbb a férjéhez külte előzetes normakontrollra a dolgot, mert ő a Julis mentora, ő fizeti az önmegvalósítási dolgait. A férjénél átment a tervezet, asszem egy kicsit meglett zsarolva, de ez maraggyon az ő dolguk, bennünket csak a végeredmény érdekelt. Hát kiderült, hogy a Julisnak komoly hormonproblémái vannak, mert sajnos nem sikerült a végleges szőrtelenítés. Most rettegve ül otthon és orvoshoz sem mer menni. Nagyon fél, hogy talán súlyos baja van. Szerintünk meg egy nagy átvágás az egész. Bezzeg, ha ingyán lenne, ott tüzes pengéjű késsel megoldanák a problémáját, valamelyik ingyán-lekszikonba olvastam, már nem emlékszem, hogy a Nagy Indiánkönyvbe vagy az egyik Vinnettúba, hogy ott így oldották meg a problémát. Persze a homószápiensz még bőven szőrös volt, talán nem tutták még összekombinálni a vasat meg a tüzet tüzesvassá, pedig igény biztos lett volna rá. De legalább nem fásztak. Azért így is szerették egymást, ültek szőrösen a tábortűz mellett, fújták a sípjukat, rajzolgattak a falra, ették az elejtett zsákmányt és az összegyűjtött bogyókat, szinte vágyakozik az ember ezután a szép idő után, nem is lesz olyan nagy baj, ha hamarosan visszatérünk ide, ahogy a Bözsink mongya, a szegény ember óriási szerencséje, hogy a történelem meg a hülyeség ismétli önmagát.

61. Történés - Csajszi néni meg a liszt

Rozál segélyes, a liszttől már egész fölfúvódott

Van nekünk ez a helybefalui segélyszervezetünk, a Helybefalui Összefogás, majdnem úgy hangzik, mint régen a téeszek neve, de eszt nem mindenki tuggya, hogy ez mi ez, ezek voltak a termelőszövetkezetek, amik nagyon jól műköttek, ahol mongyuk nem veszteséget termeltek, hanem búzát, kukoricát, egyebeket, meg még állatokat is tenyésztettek. Szóval ez a segélyszervezetünk elnöke a volt főkönyvelő, úgyhogy végülis nem olyan fura a nevük. Közeledik a karácsony, úgyhogy megint akcióznak. Megkerestek mindenféle másik segélyszervezetet, meg az Uniót, melynek mi is részesei vagyunk és minden külföldi összeköttetésüket is felhasználták, így jutottak eredményre. Ezek szerint minden rászoruló kap két kiló lisztet, egy zacskó háztartási kekszet, egy pár 50%-os acryl zoknit, tíz darab ötvenhat literes szemeteszsákot, egy doboz, kicsit nyomott oldalú kávéfiltert, egy műanyag szappantartót és egy összecsukható fogkefét. Remélem, örülni fog mindenki, bár az öreglányok nem tudom, hogy fogják a fogatlan ínyükkel elnyammogni a háztartási kekszet, ami tudvalevő, hogy teába-kakaóba nem, csak sósavba oldódik. Ugyanígy bisztos hasznos lesz az összecsukhat fogkefe is. Már előre hallom, mit fognak mondani a Márja-lányok, nem baj, jó hete lesz a papunknak, megyünk sorba gyónni. Már annyiszor montuk, hogy mi is segítünk a gyűjtésbe és legalább egyszer egy évbe ne ilyeneket kapjanak a rászorulók, hanem mongyuk korosztályra szabottan is nézzük meg, hogy minek örülnének. Egyszer osszunk már kávét, teát, csokoládét, kávé krémport, Vegetát, rizst, befőttet, savanyúságot, gyümölcsöt és legalább egy kiló húst. De ilyet nem szabad, nem tudom, hova van az fölírva. Aszt mongyák, hogy a rászoruló örüljön a lisztnek, ha nem örülül neki, az nem is igazi rászoruló. Énszerintem meg azt a kétszáz forintos lisztet csak kiszorittya valahogy a kicsi pénzéből, de a kávét meg a csokit csak nézegetheti a kirakatba. Nem beszélve arról, hogy ilyenkor minden jószándékú ember meg szervezet segíteni igyekszik. A nyugdíjasok is osztanak egyencsomagot, meg a nagycsaládosok, meg a siketek, a vakok, mozgássérültek egyesülete is, úgyhogy, ahol több generáció él együtt, annyi lisztyük lehet már otthon, hogy egy kisebbfajta malom megirigyelhetné őket. Ráadásul rá van írva a segélylisztre, hogy tovább nem adható, mert, ha megtuggyák, hogy kereskednek vele, akkor legközelebb nem kapnak majd csomagot. Őszintén szólva a saját tulajdonukkal aszt csinálnak, amit akarnak szerintem és a segélyesekről mér gondolják mingyár aszt, hogy a két kiló eladott vagy elcserélt lisztér alkoholt vesznek vagy kérnek. Lehet, hogy pont tojás kell nekik, hogy valamit tuggyanak is készíteni a még tulajdonukban lévő százötven kiló gabonatermékből. Néha nem értem a világot, de bisztos azér, mert balkezes vagyok.

60. Történés - Csajszi néni pozitívan gondolkodik

Balázs, a négykeresztes lovag, amint pozitívkodva nézi a világot

Nincs hátra, csak előre. Eszt a Bözsink monta és fenemód igaza van, eddig is az orrom után mentem, nem szagilag, hanem irányilag. Mostanában meg mi újság? Hát az, hogy a Balázs bepozitívozott. Aszt monta, hogy ő a megtestesült jóra való törekvés. Ez leheccséges, csak kicsit későn kezdett törekedni a jóra, már a második felesége hagyta el, mert annyit ivott, most meg szerintem csak fél, hogy egyedül fog meghalni. Feladott egy hirdetést az Extrába, meg a helybefalui tévébe, hogy késői ötvenes korai harmincast keres élettársul, lakás, kocsi van, kalandorok kíméljenek. Hát én elnézném aszt a kalandos harmincast, akinek egy késői ötvenes kell. Na de legyen ez a Balázs baja. A Bözsink még aszt is kiderítette, hogy gyűjti maga mellé a bizonyítékokat, hogy miben pozitív ő. Először is elmesélte, hogy járt az esztékába, vizeletet és vért is vettek tőle. Nem a Bözsinktől, hanem a Balázstól. Eltette az eredményeket, aszt monta a Bözsinknek, hogy kérésre megmutattya, sőt a leendő arától is elvár legalább ilyen pozitív eredményeket. Aszt monta a Balázs, hogy ki mondhassa el magáról még helybefaluba, hogy ennyire tele legyen vízzel bor helyett, mert a Wassermann tesztye pozitívan zárult, méghozzá négy kereszttel, ami miatt a Márja-lányokkal mi keresztes lovagnak hívjuk a Balázst, mert még a rencerváltás tájékán megjelentek a pártok mellett a lovagi rendek is és eleinte lasszóval fogtak tagokat maguknak, nemigen nézték, hogy kiféle-miféle az ember, aki jelentkezett, fölvették, most már próbálnának néhánytól szabadulni, de nem megy, no meg ugye ki maradna, ha az egyik feltétel a becsületes életmód lenne, olyan ember égenföldön nincs, csak helybefaluba akad néhány, de azok semmiféle rendbe, pártba egyebekbe nem akarnak belépni, ahogy én se. Szóval a Balázsunk így lett keresztes lovag, méghozzá négykeresztes lovag, de ez az életszemléletén mitse módosít, pláne, hogy nem is tud róla. Amúgy meg szinte minden eredménye pozitívval zárult és nem nagyon lehet elmagyarázni neki, hogy ez most nem túl jó hír, mert most a negatív lenne jó, de nem szabad szegényt összekeverni, aszt monta a körzeti Sanyi doktor, hogy szegénynek már úgysincs sok ideje vissza, addig meg hagy örüljön. Ez persze orvosi titok, de kiszivárog a mi rendellönkből minden, mint a vörösiszap, legalább annyira hasznos is. A Balázsból megint sokat lehetett tanulni, például aszt, hogy időben kell elkezdeni pozitívkodni, mert lehet, hogy késő lesz és akkor nézhetünk. Másrészt meg nagyon jó tudományos igazolása a relativitás elméletének, örült volna Einstein, ha ismerte volna, mert nem minden pozitív, ami pozitívnak látszik, van, amikor a negatív a pozitív. Eszt a szép elméletet nem merem még megvitatni a Márja-lányokkal, mert még nem értenék meg, először el kell magyaráznom a laboreredmények értelmét és meg kell várnom, hogy szegény Balázs elhunnyon és akkor talán maguktól is rájönnek, hogy minden viszonylagos, szerintem menni fog nekik, én eléggé pozitívan állok ehhez a kérdéshez.