Fodrászannus ajánlattya a nyárra
Nemrégibe fodrásznál voltam, igazán ráférne a falunkra már egy rendes fodrász, nem azért mondom, de néha rémisztő, amit ez a Fodrászannus kihoz magából, elég fura frizurákat, aszt mongya, neki impresszionista a stílusa, úgy dolgozik, amilyen benyomás éri, hát látszik némely fejen, hogy bevolt nyomva, az bisztos. Mit lehet tenni, mégis muszáj odajárni, információs köszpontunk.
Én mostanába távol tartom magam a közügyektől, a külügyek se érdekelnek, belügyekkel foglalkozom, de még mindig nem tuttam kikezelni a kóros hasmenésemet, talán bélgyulladásom van, de orvos engem ne lásson arról az oldalamról, ez nálam elvi kérdés, majd figyelem a Szulák Andrea videóit, hogy micsinál vele az a joghurt, lehet, hogy átállok arra. Szóval amikor úgy éresztem, hogy eltávolodhatok itthonról egy kicsit, szalattam az Annushoz, hogy rakja be a hajamat. Épp aszt a két témát boncolgatták, ami helybefalut a legjobban érdekli: a királyi esküvőt és a rokkantnyugdíjak megsemmisítését. Ez utóbbi talán kicsit több embert érint, mint a szép Vilmos lagzija, többen is hivatalosak a bizoccság elé, mint ahányan voltak Londonba. - De attól még véleménye lehet az embernek a fölhajtásról is,nem? - kérdeszte a Fodrászannus és a Bözsink helyeselt, persze mi is. Aszt vártam, hogy a Fodrászannus mikor vág bele a Bözsink fülébe, mert nagyon szaporította a szót, ő lett helybefalu esküvői szakértője, több jogon is, egyrészt, mert az összes menyasszonynak ő csinájja az esküvői konytyot, eltéveszthetetlen, mindig ugyanaz és mindenkin ugyanúgy néz ki, már a késő hatvanas évek óta. Ez itt nálunk nem bír kimenni a divatból, szerencse, hogy időnkint amúgyis visszajön. A másik ok a szakértőségre, hogy az interneten kísérte végig az egész hercehurcit a Sarka Katával eggyütt, persze nem egyhelyen voltak, a Kata Pesten, az Annus itt, a fiatal pár meg Angliába, belegondolni is hátborzongató, hogy milyen szép dolog is ez a világháló. Aszt monta az Annus, hogy ő a Katával értett eggyett, szerinte se volt valami nagy vásziszdász, például az ő esküvőjére is úgy varratta a ruhát, szintén csipkéből, jó drága volt, kétszázötven métere, még a régi ruhaipari kátéesz maradékanyag raktárából hoszták neki, erre azért büszke, mert tudnivaló volt, hogy az elfekvő készletek voltak mindig a legértékesebbek, ez is szintiszta műselyem volt. A német rokonok hosztak be strasszot vagy strasszt, ki tuggya, hogy van helyesen mondva, a lényeg, hogy szépen csillogottvillogott a ruha, meg a szép fátyol, mert az is volt, igaz, uszály az nem, így is megszólták a népek, no nem az uszály miatt, hanem mert már erősen gömbölyödött az Annus. - Mégis itt vagyok! - monta erre és ez olyan igaz, hogy csak bólintottunk. - No és nekem a zene se teccett. Olyan volt, mint temetéskor szokás. Szerencse, hogy nálunk már magnó is volt és arról szólt a Dzsémszt Lászt harmonikája és mellette a Don Kámézi is, a közös dalunk, eszt sokat hallgattuk a parkba, de megengettem a Vandzselisztől a Paradicsom meghódittását is lejáccani, ez a férjem kedvence volt - sorolta Annus. Összenésztünk, hogy mi ez a férjezés, mert itt nálunk helybefaluba aszt mongyuk, hogy az uram, úgy láccik Annus olvasott valamit, de most nem is ez a lényeg. - Asse értettem, hogy a fiatal pár nem adott virágot a szülőknek, amiért fölnevelték őket egymásnak, igaz, hogy Vilmost nem a Kamilla nevelte, na de itt, helybefaluba se az az apja a legtöbb gyereknek, aki a felesége mellett van, mégis kapnak virágot. Á, nem cseréltem volna a menyasszonnyal, jó volt az nálunk, meg persze a buli utána! Kíváncsi lennék, ott volte menyasszony-, meg menyecsketánc, mert nálunk volt, kaptunk annyi pénszt, hogy nekivághattunk az építkezésnek. Meg meg is szöktettek, annak rengyemóggya szerint. Eszt a kis nádszálka hercegkisasszonyt még szöktetni se kell, elviszi a szél. Csak aszt sajnálom, hogy nem láthatta őket a Dájána, mert hiába kopaszodik a Vilmos, attól még az ő fia, szeretné így is. Hiába, nem minden a pénz - eszt már sóhajtotta Fodrászannus, pedig neki mindene a pénz, jól tuggyuk, szegény Bözsinket is lehúszta kétezerháromszázötven forintra, pedig nem is festett, csak dajerolt.
Hát igen így megy ez faluhelyen :)
VálaszTörlésKati, Nálatok is? :)
VálaszTörlésMosmá eeedöntött dolog, hó somkmindené' ééédemes helybefaluba menni - de nyírásé' biztosnem.
VálaszTörlésMennyen oda a tar Honya! :-)))
Mormogi,
VálaszTörléstar honanyát akartál írni? :)
" információs köszpontunk"
VálaszTörlés:-))
Az esküvőt nem láttam, de mint hallom Csajszi nénitől, nem sokat vesztettem.
:-)
Skandi, pedig a Fodrászannus lagzija hét(vakond)halmon túl is híres volt... :)))
VálaszTörlésElnézést kérek a becsúszott "m" miatt...
VálaszTörlésTar honanya? Vele még nem találkoztam...
De jó, hogy mondod: a kopasz énekesnő is csak Ionescotól jön be :-P
Illetve sohasem jön be, mert a darabnak csakis a címében szerepel, a színpadon nem jelenik meg, csak egyszer ejtenek egyetlen szót róla :-)
" "
VálaszTörlés" "
" &quodács...
Tanulok oldaldobozul :-)
Szép a versed, Mormogi, tiszta tyúkos, mégis ga(va)ll ér a blogomba... :)
VálaszTörlésSokértelmű voltam :)
Már Férjem is Csajszi néni rajongó. Nagy kacagások közepette olvassuk közösen a bejegyzéseket! Köszi Beus!
VálaszTörlésKedves Mária és kedves Férj!
VálaszTörlésEz nagyon kedves Tőletek, köszönöm szépen!
És természetesen - szívesen, máskor is :)