69. Történés - Csajszi néni a kripliadóra szavaz

Aki ilyen vidám, az csak fizessen!

Ahogy montam, Fodrászannusnál két téma volt feszegetve. Egész helybefalu fél attól, hogy megvonnyák a rokkantnyugdíjat a rokkantnyugdíjasoktól. Egyrészt, mert vagy rokkant valaki ténylegesen, és azokból van több, vagy nem rokkant, de már dolgozni sem képes. Harmadszor meg ezekből a nyugdíjakból támogattya a nyugdíjas a munkanélküli gyerekét és a még tanuló unokáit. Na de én azon az állásponton vagyok, hogy nagyon helyes lenne, ha mongyuk megadósztatnák ezeket a jövedelmeket, mert hogy mer valaki beteg lenni? Itt a lehetőség mindenki előtt, nem kell alkoholizálni, meg cigerettázni, meg annyit enni. Az meg, hogy olcsóbb legyen a gyümölcs meg a zölcség, meg a jó húsok, aszt hogyan várhattyuk el a kormánytól, van annak elég baja. A munkaadóktól se várható el, hogy tisztességes bért fizessenek, meg olyanok legyenek a munkakörülmények, hogy ne kelljen nyáron melltartóban ülni a helybefaluval szomszédos varrodába negyvenötezer forintért, télen meg kabátba ugyanannyiért, inkább örüjjenek, hogy visszavannak vezetve a munka világába. Mert a munkanélküli, az képes és ennyi pénzért nem akarja a gyomrát görcsbe rángattatni, az ordibálást elviselni, meg a lenézést és sírni minden hónapba, hogy mire elég ez a kis pénz. Igazán nem értem néha az embereket. Ebbe a gazdasági helyzetbe össze kell fognunk és áldozatot kell vállalnunk. Én se voltam nyaralni tizennégy éve és mégis élek. Szóval én simán bevezetném a kripliadót. Aki beteg, fizessen. Az idősekkel meg kriptaadót fizettetnék. Tuggyuk mennyi az átlagéletkor, a férfiaknál hatvannyolc, a nőknél hetvenhat év. Aki ennél öregebb, az fizessen. A két adót össze is lehetne vonni, kripliadó+kriptaadó vagyis egy hetvenhét éves rokkantnyugdíjasnak elvesszük a kedvét az élettől. És ez még mindig humánus eljárás. Ha látta valaki a Kis nagy ember című filmet Dásztin Hoffmann-nal (szerintem helybefalui rokonsága lehet), az tuggya, hogy ott az öreg indiánok felmennek a hegyre meghalni, hogy ne legyenek terhére a közösségnek. Mongyuk nekünk hegyünk nincs, de egy szépen rekultivált dombocskánk akad. Már csak néhány keselyűt kéne kölcsönkérni az egyik állatkerttől.

(fotó: innen)