2011. május 24., kedd

70. Történés - Csajszi néni és az angol beteg


Márja-lányok lédikre várva

Igasság szerint eszt az esetet nem is szabadna megírnom, mert úgy hallottam, hogy a történeteim, amik egytől-egyig a színtiszta valót tükrözik (eszt így tanította nekem az anyósom, hogy a puszta valót), kivált némi derülcséget az olvasókból. Hát az vesse ránk az első követ, ahol külömb polgártársak élnek, akár a legfölsőbb szinteken is. Hogy mégis elmesélem a legutóbbi esetet, arra az vett rá, hogy én magam is felettébb mulattam rajta, ettől meg asztán igazán nem foszthatok meg senkit, ilyen önző nem lehetek. Ráadásul igen tanulságos a dolog, remélem néhányan tanulnak belőle - itt helybefaluba is. Aszt ugye már montam, hogy imádok itt élni, ide születtem, más választásom nincs, annyi pénzünk sose lessz, hogy innen elmennyünk, tehát megtanultam szeretni aszt, ami van. Ebből kifolyólag hát perszehogy szeretem az itt élő embereket, egy-két kivétellel, de mindenkinek megvan a maga fekete báránycsordája. A Márja-lányokat meg pláne fölöttébb kedvelem, hasonló a hozzáállásunk sok dologhoz, akár az orvosok, a mi jelszavunk is az, hogy Nem ártani! Az, hogy ez nem mindig sikerül, az nem a szándékunkon múlik, hanem a körülményeken. Viszont nem nagyon szeretem a Márja-lányokba a kiváncsiskodást, de hát végülis ez vitte előrébb a tudományt is, ha Ejnstejn nem lett volna olyan érdeklődő, most nem tudnánk, hogy minden relatív. Az a hülyeség is, például, ami pont a Márja-lányokkal esett meg. Aszt monta Bözsink, hogy teljesen hihető volt az egész, ő az utolsó pillanatig nem gyanakodott semmire. Hát a Bözsink soha nem is fog semmire se gyanakodni, úgy vélem, csak csodálkozni. Szóval a Klári meghallotta, hogy telefonál a Terus. Intelligensen arrébb húzódott, hogy ne zavarja a Terust, de még hallótávolságon belül legyen, ki tuggya mikor van szükség egy fültanúra. Szóval hallja a Klári, hogy aszt mongya Terus, hogy akkor tíz Lady-t tud fogadni a hét végén, szombaton. És igen, egyszerre jöhet mind, ó, hogyne, ennyit eltud helyezni itthon, majd a Hájni elfuvarrozza ide őket és persze, hogy vállajja a fuvarkölcséget. Már előre örül, hogy megfognak lepődni a Márja-lányok és mennyire fognak örülni, mert ilyen még nem volt helybefaluba, de most szokást fog belőle csinálni ő, a Terus. No és persze, hogy nészte a királyi esküvőt, akkor pattant ki a fejéből az ötlet, szóval nagyon várja már a Lady-ket. Klári levegő után kapkodott, de nem kellett neki repülősó, mostanába inkább az unikumra esküszik, aszt mongya jó nyákoldó hatása van. Hát a hangulattyát olgya rendesen, az tuti. Szalatt a hírrel a Márja-lányokhoz, hogy a Terus főnemeses hölgyeket fog fogadni, egyenest Angliából. Bisztos a lánya intészte el a dolgot, mert már két éve Londonba növeszti a háccsóját egy kisgyerek ópereként. A Márja-lányok tiszta izgalomba jöttek, mert a Mártika tényleg olyan nagyszájú, hogy akárhány Lady-t rátudna beszélni, hogy jöjjenek helybefaluba, talán még lóversenyt is ígért nekik, mert van újabban két farmerünk, akiknek farmertelepe is van vagy rancsa, az Imi szerint inkább rancs az, közelebb áll a roncshoz kiejtésileg, mert előbb-utóbb úgyis roncs válik itt mindenből. Hát az Imi is azóta ilyen optimista, mióta elvesztette a munkáját, már fél éve gyászolja az Ilonkát, szegény nyolcvankét éves volt, amikor meghalt, ő tartotta ki az Imit egy kis lepedőakrobatikus mutatványért cserébe és most az Imi nem kell senkinek, pedig még nincs hatvan éves. Összedugták a fejüket a Márja-lányok, hogy nem hagyhattyák annyiba a dolgot, ha már nem is egy, de tíz angol nemes Lady megtiszteli helybefalut, akkor fogadóbizoccság kell, nem foszthattya meg a Terus kis közösségünket ettől az élménytől. Kicsit rövid a határidő, de néhány egyházi éneket tudnak énekelni a Márja-lányok, ők viszik a templomba is a prímet, jó lesz az a Lady-knek, az angolok úgyis elég vallásosak, igaz, inkább evangélikusak, de most efelett szemet kell hunyni. Virág minden portán terem, aszt is visznek majd és egy-két apróságot, gyöngynyakláncot, csipketerittőt, pogácsát. Csak rá kéne beszélni a Terust, hogy hagy mehessenek szombaton a fogadásukra. A legbizalomgerjesztőbb tagunkat külték parlamenternek, mint aszt a szovjet hőst a németekhez, már elfelejtettem a nevét, itt perszehogy a Bözsink volt a delikvens. Széles mosollyal tért vissza és aszt monta, hogy kicsit csodálkozott a Terus, hogy miért akarnak odamenni hozzá, de ha már így kiderült a dolog, hogy vár egy szállítmányt, akkor jól van, mehetnek. Megmonta az egyik Lady nevét is, de a Bözsink elfelejtette, mire visszaért. Nem montad ugye, hogy műsorral készülünk, kérdeszte a Klári. Nem, válaszolt a Bözsink. Egész héten gyakoroltak, sütöttek-fősztek-vasaltak-gyöngyöt fűsztek az én drága Márja-lányaim, és elis jött a szombat délelőtt tíz óra, amikor elindultak gyönyörűen felöltözve, puccbavágva a Terushoz. Nézett is eggyet szegény, amikor meglátta őket a konyhaablakból, aszt hitte, megbolondultak.  A Márja-lányok meg ugyaneszt hitték a Terusról, mert ő át se öltözött. Lehet, hogy megakarja mutatni az autentikus helybefalui életet, súgta a Mári, na neki is több esze lehetett volna. A lényeg, hogy a Terus leültette a Márja-lányokat a konyhába, a ház szívébe, megkínálta őet kávéval és egy mukkot nem mert szólni a megilletődöttcségtől, csak annyit, hogy jöhetne már a Hájni. Szerencsére nem sokat késett. Az összes Márja-lány felpattant és a méltóságukból jócskán engedve futottak a Terus után, mielőbb szerették volna látni az angol Lady-ket. Jó nagy csalódás érte őket, amikor a furgonból eggyetlen főnemes se szállt ki, csak tíz nagy kartondoboszt cipelt be nyögve a Hájni. Hát hol vannak a hölgyek, kérdeszte Klári. Milyen hölgyek, kérdezett vissza a Terus. Hát a Lady-k. Állítólag a Terus becsöppentett a nevetéstől, amikor rájött, hogy tíz kartondoboz TenaLady-nek ötltözött ki a Márja-lányok színe-java, gyakorolta a zsoltárokat, szette a virágokat és sütötte a pogácsákat. Ja, tényleg, lédi tenát mondott a Terus, gondoltam is, hogy én eszt az angol hölgyet ismerem valahonnan, monta ártatlanul a Bözsink. Végül nem verték meg szegényt, olyan bociszemei vannak, hogy én sem tudom soha bántani, pedig lenne kedvem néha. Tisztászták aszt is, hogy a megnövekedett igények kielégítésére intimbetét-viszonteladó lett Terusból, nekünk fogja eladni a tenalédiket, némi haszonnal, de még így is megfogja érni nekünk. Bözsink meg úgy láccik egyéb angol nemeshölggyel közeli ismereccségbe nem fog kerülni, elégeggyen meg ezzel, ez eléggé testközeli kapcsolat. Sajnálom, hogy ebből a történetből kimarattam, habár, ha itthon lettem volna, ez megse történik és akkor most nincs beszédtéma helybefaluba. Csak arra vagyok kiváncsi, hogy honnan a fenéből szettek össze annyi ocsmány, virágdíszes kalapot az én szeretett barátnőim?

(fotó: innen)

13 megjegyzés:

  1. látom nálatok nagy becsben vannak a ladyk:)
    ez nagggyon jó sztóri:)

    VálaszTörlés
  2. Köszi, Zuzu.
    Nekünk, Márja-lányonak, már érdek miatt tetszenek a lédik... :)

    VálaszTörlés
  3. Mondhatni azt is, hogy lédicentrikusok vagytok :-))

    VálaszTörlés
  4. Skandi, lédikoncentrikusok vagy koncertikusok, a fene aszt a magyar nyelvet... :)

    VálaszTörlés
  5. Jaj, nagyon örülök, kedves Ági! :)

    VálaszTörlés
  6. Ez most akkor intim- vagy inkontinenciabetet? Mert ha Terus tenyleg jo aron adja, akkor az utobbiert leugrom hozza a napokban!

    VálaszTörlés
  7. Kedves Jukka!
    Itt, helybefaluba, távol áll tőlünk a megkülönböztetés, és ezt a betétekre is kiterjesztjük. Amúgy meg van, akinek interkontinentális méretűre van szüksége... :)))
    Nagyon-nagyon megörvendeztettél a látogatásoddal!

    VálaszTörlés
  8. Csak gondoltam, beugrom egy rovidke idore :o)

    "távol áll tőlünk a megkülönböztetés, és ezt a betétekre is kiterjesztjük"
    :o)))))
    Sohasem csalodom benned!!!!

    VálaszTörlés
  9. Jukka,
    hálás szívvel köszönöm! :)

    VálaszTörlés
  10. Ne nekem koszonje!!!!!

    Irjal!!!!!!

    VálaszTörlés