Már csak emlék...
Igazán nem panaszkodhatunk,
helybefaluba őrült tempóba zajlanak az események. Csak úgy áramlik be az
információ az ablakon, bár most, hogy kissebbekre cseréltük a nyilvánzárókat (a
Bözsi mongya így), jobban oda kell figyelni, mi történik szembe vagy csak úgy
az uccán. De azért jó, hogy esztán csak az egynyolcvan fölöttiek látnak be. Nem
tudom, ki hogy van vele más vidéken, mi nagyon csodálkosztunk a házasodna a
gazda című műsoron, aminek nem is tudom, hogy vége van-e vagy még folytatódik.
Ez a játék nálunk éfszázadok óta megy, csak mi úgy hívjuk, hogy nősülne a
paraszt. De nem mindeggyiknek sikerül. És egy kicsit életszerűbb körülményeket
teremt nálunk az élet, de hát így van ez helybefaluba, itt még a nap is másként
süt, eszt egyszer még bebizonyítom, de most nem érek rá, most a családon belüli
erőszakhoz akarok hozzászólni, mert régóta megvan a kialakult véleményem, csak
eddig nem értem rá leírni. Szóval mi, helybefaluba úgy tartyuk, hogy mint
olyan, családon belüli erőszak nem létezik. Feleség- és férjverés, meg
gyerekverés, meg szülőverés az igen, az előfordul, de erőszak az nem. Nem
mondom, hogy ez minden érintettnek teccik, legalábbis azoknak nem, akik úgy
érzik, hogy szenvednek. Nálunk az öregasszonoyok aszt mongyák a fiataloknak, ha
panaszkodnak, hogy a jó asszonynak akkora a köténye, hogy mindent eltakar.
Ezért asztán sokáig nem volt zokkszó, elfogatta mindenki aszt, amit a sors
kimért rá. Volt is rá példa, hogy aki nem fogatta el a sorsát, annak még
rosszabb lett, úgyhogy nem is nagyon váltosztatott senki. Asztán meg nagy
példaképünk a Zámbó Dzsimmi is aszt tanította a dalai által, hogy egy jó
asszony mindent megbocsát és szeress úgy is, ha rossz vagyok . Hát, ha ő eszt
így tuggya, aki maga is felvilágosult etekintetbe, akkor eszt nekünk el kell
fogadni. Csak az a baj, hogy a Dzsimmi régen meghalt és a kötény sem divat
többé. Most itt állunk egy páran és nem tuggyuk mitévők legyünk. Aszt értyük,
hogy a verés az szeretetpróba. Mert ugye családon belül az ember mire számít?
Akit a legjobban szeret, akiben megbízik, akivel vállvetve mennek az élet
úttyán, arról föl se teszi, hogy rosszat akar neki. És akkor hirtelen durr!
Akár szóval, akár tettleg, de elkezdi bántani és ha elkeszte, akkor annak
folytatása lessz. Ilyenkor kell megmutatni, milyen mély a hitünk, milyen mély a
szeretetünk, tudni kell megbocsátani. Tudni kell, hogy aki üt, annak se könnyű.
Annak is hosszú út vezetett odáig, hogy eszt megtegye és nem is volt más
választása. Most nem a nők tanításáról szeretnék beszélni, először a
legkisebbek családon belüli megneveléséről
írnék valamit, mert kezgyük apróságokkal a témát. Ranschburg Jenő bácsit
nésztem egyszer a tévébe, aki olyan példát mesélt el, ami örökre bevésődött az
agyamba. Elmesélte, hogy milyen az igaz gyermeki szeretet. Egy édesapa
kényszerhelyzetébe (eszt nem ő monta, eszt én magyarázom így), hogy az ötéves
fiát kellő fegyelemre szoktassa, felakasztgatta az ajtófélfára. Mindig csak egy
kicsit, pár másodpercig, addig, hogy ne fullaggyon meg, csak egy kicsit
szendvedgessen, hogy megércse miről van szó és egy életre megtanulja, hogy a
szülőt tisztelni kell és szót kell neki fogadni. Amikor elvitték az apát a
rendőrök, a kisfiú kapaszkodott a lábába és sírt, hogy nem mennyen, mert ő
szereti. Ez az igaz szeretet. Ez a kisfiú kiállta a próbát, és, ha az
édesapukája esetleg egyszer véletlenül később vette volna le a kötélről, bisztosan a
mennyországba jut, mert a jó kisgyerekek odajutnak.
A kép forrása innen - köszönöm, Szilvi!
A kép forrása innen - köszönöm, Szilvi!
"nősülne a paraszt"
VálaszTörlésJaj, hogy ezen mit össze nem vigyogtam :-))
Mi is... :)
TörlésHá' ménem 'iszed, hó' három feleségbő kettőt verazura ???
VálaszTörlésIgaz, öt férjfiúból is egyet, ez legalább ollan bizonyos, mint a másik! :-P
Hiszem, hogy ver, de nem erőszakoskodik...
VálaszTörlésA toronyóra meg a hashajtó az mennyi ?
VálaszTörlésTizenegy. Hogy miért?
Hát kérem, a toronyóra üt, a hashajtó hat - üt meg hat az tizenegy :-)
Szia Bea! Majdnem hanyatt estem mikor megláttam magam az anyukámnak készített kötényben. Szeretném megkérdezni, hogy hol találtad a képet? Kérlek hagyj megjegyzést nálam kockasvilag.blogspot.com Köszi
VálaszTörlésSzia Szilvi!
VálaszTörlésÚgy kaptam e képet, úgy tudtam, akitől kaptam, ő készítette a képet...
Most utánanézelődtem és a Google-ba beütve a "kötény" szót, itt találtam meg:
http://biroszilvi.uw.hu/Foltvarr%C3%A1s/slides/Any%C3%A1k%20napi%20k%C3%B6t%C3%A9ny%20haszn%C3%A1latban.html
A keresztnév egyezéséből úgy gondolom, hogy ez is Te vagy, igaz?
Sajnálom, hogy így esett. Hozzájárulsz ahhoz, hogy itt is szerepeljen a fotó?
Ha igen, máris a szöveg alá beteszem a forrást.
Elnézésedet kérem!
Hozzád is ellátogatok.
Szia Bea, köszönöm a segítőkészségedet, bevallom kicsit tartottam a választól. Sajnos volt már negatív tapasztalatom blogíróval akkor a csipkebogyó név miatt és nagyon rosszul esett az illető reakciója. Természetesen a forrás megjelölésével minden maradjon így, még örülök is neki, hogy a feltehetőleg kiadott tonnányi kötény közül az enyémet választottad. Anyukámnak készült anyák napjára, ő meg minden általa szépnek tartott dolgot a fiókba tesz, merthogy kár lenne összekoszolni annyira szép. Azért karácsonykor felvette. Szóval örülök, hogy összefutottunk.Minden jót!
VálaszTörlésAz édesanyák ilyenek, az enyém is ilyen volt, s bizonyára én is ilyen leszek - ha már nem vagyok máris ilyen.
TörlésA kötény történetét megismerve még nagyobb megtiszteltetés, hogy maradhat ezen az oldalon a kép róla!
KEDVES OLVASÓIM FIGYELMÉT PEDIG FELHÍVOM SZILVI BLOGJÁRA, CSUDA DOLGOKAT GONDOL KI, KÉSZÍT ÜGYES KEZE ÉS AD HOZZÁ A SZÍVE MELEGÉBŐL JÓ NAGY ADAGOKAT!!!
KOCKÁS VILÁG:
http://kockasvilag.blogspot.hu/#
Nagyszerű, hogy ilyen jól "sült el" a fénykép kölcsönzés :-)
TörlésMegható történetet kaptunk ráadásul.
Az is jó, hogy "megjavult" az utolsó kommenteket mutató rész.
Beugrott viszont egy legendás történet egy, a szakmában ismert és elismert bühnésről, akinek külföldi kollégája adott ajándékba egy munkáját megkönnyítő, speciális mágneses végű kalapácsot. (Ami az első beütésig "fogja" a szeget, így fél kézzel is kezelhető.)
Másnap látja ám, hogy a mester még mindig a régi, agyonhasznált kalapácsot veszi elő szegeléshez.
- Hová tetted a kalapácsot?
- Hát tudod, olyan szép darab volt… szóval otthon van, a vitrinben!
Akármi volt, van, lesz - a szív irányít... :)
TörlésMormogi, hisz tudod :)
Előre is:
VálaszTörlésKegyelemteljes Karácsonyt kívánok ezzel a dallal:
http://www.youtube.com/watch?v=l9zTRvZtbOc
Ez kissé édeskés, de kedves:
http://www.youtube.com/watch?v=wl-mtTzZVjE