2010. április 16., péntek

50. Történés - Csajszi néni van


Éjjen, éjjen!

Bözsinkkel elővettük a fényképeket megint, de most nem érdekeltek a világhírességek, csak a családtagokról és helybefaluról akartunk beszélgetni kicsit bulváros formába, amit a rossz nyelvek pletykának hívnak, pedig az csak az adott információ élvezhetővé tétele. Például nekem nagyon is szükségem volt a Bözsink jókedvére, mert mingyárt előkerült az Édesanyám fényképe, ami nem csoda, mert úgy általában a kezemügyébe van, mióta, úgy fél éve, megint meg tudom nézni az arcát és csak kicsit akarok utánahalni. És így jutott eszembe, hogy pont az utánahalás kikerülése végett kesztem lejegyezni a velem és a helybefaluiakkal történteket, ki gondolná, hogy már több, mint három éve, csak akkor még papírom volt meg tollam, most meg van számítógépem és ahogy írtam, a lányom megtanított felmenni a hálóra és már nem keverem össze a spórcsarnokunk hálójával, se a neccharisnyával, mindig tanul valami újat az ember. Nagyon érdekes egyébként ez az elmúlás, persze nem biztos, hogy az érdekes a legjobb szó, mongyuk a meghökkentő jobb arra, amit mondani szeretnék, hogy Anyu temetése napján még nevettem is, amikor az egyik unokatestvére elmesélte, hogy mit rosszalkottak gyerekkorukba és teljesen megdöbbentem magamon, de azóta is hálás vagyok azért, hogy mennyien mennyi emléket dédelgethetnek róla.
Teljesen más megdöbbenésbe ejtette helybefalut a Laciéletművész, aki elég közel lakik a temetőhöz és gyakran szokta nem kis hangerőn hallgatni a lemezlejáccóját és hát a minap épp temetés volt, hát nem a Máté Péter egyébként szép száma bömbölt, a „Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár”? De igen. Ezen hozzátartozóként hétszent nem tuttam volna nevetni, ám már a börtönbe ülnék, mert fizikailag bántalmasztam volna, az eccer bisztos!
Ha már az elmúlás így szóba került, aszt mongya a Bözsink, hogy ez az élet rengye, törőggyünk bele, mint a helybefalui Bellami elmúlásába is, akit csoportosan jelentettek fel közösség elleni izgatásért, mind férjek voltak a feljelentők, mert mindnek a felesége szerelmes volt a Bellamiba. A körzeti megbízottunk elutasította a bejelentést azzal, hogy ez nem meríti ki a törvénybe foglaltakat, intézzék el a férjek eszt az ügyet másként. Utóbb kiderült, hogy a rendőrünk nem úgy értette, hogy verjék félholtra szegényt, de akkor már késő volt. A feleségek megúszták, azokkal a férjek nem bírnak és így van ez jól. Az én Jóskám is fél tőlem, főleg, mióta Katica kitette a szűrét, nagyon leamortizálódva tért vissza hozzám, nem is nagyon akarom helyrehozni, csak épp annyira, hogy használni tuggyam, de másvalakire már ne maraggyon energiája.
Ahogy így végiggondolom, mennyi minden történt itt, helybefaluba, mennyi minden változott és mennyi minden maratt ugyanaz. A hülyeség mongyuk teljessen állandó tüneteggyüttes itt, csak a személyek változnak, akik elkövetik. A nagyszerű gondolatok is megtalálhatók lakóhelyünkön, nem akarok igasságtalan lenni, csak az ezirányú adatok elég lassan törnek felszínre meg hát azok, valljuk be, nem is olyan érdekesek. Kicsit azért idegesittett, hogy nem létezik, hogy csak helybefalu ilyen fura, de pont ma kaptam több levelet is az ország különböző szegletéből, hogy honnan tudom, mi történik náluk, mert például pont szóról-szóra olyan kiköpött Hánzijuk van, mint nekünk, Terus, meg Piri, sőt mocsok Jóska szintén, meg még Bözsi is akad, bár azér az unikum továbbá kuriózum még mindig. Tuttam, hogy a költők is tévednek néha, nem volt hát igaza Kosztolányinak, hogy egyedüli példányok vagyunk.
Kérdesztem a Bözsinktől, hogy szerinte vane értelme annak, hogy megírom teljessen pontossan és valósághűen a helybefaluba történő eseményeket, amire aszt monta, hogy fogalma sincs, mennyire írom meg valósághűen, mert ő még eccer nem olvasta az írásomat, megelékszik az informátor szerepével, de abban biztos, hogy senki ilyen huncutul nem jegyzi le, hogy kit mikor csalt meg a kedvese. Ezen nevetnem kellett, mert a Bözsink megint félreértett eccer valamit. Még a papíros-jegyzetellős időben történt, hogy az egyik történet felett ez állt: UNCUT, ami angolul vágatlant jelent és így akartam figyelmesztetni magam arra, hogy ez a történet bizony még módosittásra szorul, legyek kicsit kíméletesebb. Eszt magyarásztam a Bözsinknek, aki persze rögtön úgy jegyeszte meg az uncut-ot, hogy huncut. És akkor jöttem rá, hogy milyen igaza van, senki más nem írja meg „huncutul” helybefalu történetét, mennyen minden vágatlanul, nézzük a puszta vallót.
Ez a Bözsink, mindig mondom, nagy kincs nekem, aszt mongya, nekem kiöntheti a lelkét, ami igaz, bár néha eléggé terhes ez nekem, és, ha másért nem is, de ezért azért örül, hogy vagyok.

10 megjegyzés:

  1. Hát mostan egy kicsinyég elszamorodni volt érkezésem. Jó van ez így, még akkor is, ha messzire esik tőllem Tokaj.
    Nem lehet mindig mindenki fenékig papsajt, ugye. Bár ezt a két foggalmat összehozni manapság eléggé rosszindulatú pletykának minűsülhet, de szerintem az a rossz, aki rosszra gondol - mint az meg vagyon írva az Ángliusország címerébe is - igaz, francia nyelven.
    íMelyhez hassolló lyókat kívánok, vagyis:
    Honi soit qui mal y pense
    http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/8/84/UK_Royal_Coat_of_Arms.svg
    bár az öv kicsit eltakarja, mert tekerve.

    VálaszTörlés
  2. http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/2/29/BathAbbeyCeiling_CoatOfArms_HoniSoitMotto.JPG

    VálaszTörlés
  3. Szomorkodni jó, mert később jobban esik a vidámkodás :)
    Köszi, Mormogi!

    Néztem a képeket, valami drót is említve van a föliratban, lehet, hogy a drótos tótok is angolok? :D

    VálaszTörlés
  4. Dieu et Mon Droit szintén frankhoni mondás :-)
    Annyit jelent: Isten a jogom. Vagyishogy tőle ered, onnan van a felhatalmazásom :-)
    Más verzió szerint: Isten és az én jogom.
    Mindenesetre ez a másik hivatalos jelmondata az angol uralkodóknak. (Motto of English monarchs.)
    De a dolog korántsem ilyen egyszerű :-)
    http://en.wikipedia.org/wiki/Royal_coat_of_arms_of_the_United_KingdomAz egyetlen említésre méltó furcsaság, hogy az Egyesült Királyságának a címerében álló mindkét jelmondat francia :-D
    Magyarul röviden:
    http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_Egyes%C3%BClt_Kir%C3%A1lys%C3%A1g_kir%C3%A1lyi_c%C3%ADmere

    VálaszTörlés
  5. Ahogy Nagy-Britannia történelmét ismerem, ez nem is annyira fura, pláne, ha belegondolunk, hogy II. Erzsébet akár a tántink is lehetne enyhe túlzással, ha már az egyik üke magyar volt :)

    VálaszTörlés
  6. Igaz, igaz. A szomorú csak az, hogy a Hannover-házi össz-európai rokonság (például) nem hozott éppen békét az óvilágra...
    Nem tekintem haladó hagyománynak:-(

    VálaszTörlés
  7. Akkor még nem ismerték a "Szeretkezz, ne háborúzz!" bölcsességet, bár az osztrákoknál megvolt a "Bella gerant alii, at tu, felix Austria nube"...

    VálaszTörlés
  8. Frantz Josephnek speciel nem jött be annyira a házasság. Sissi királynőt meg egy olasz anarchista leszúrta egy reszelővel - szóval a "Hol a boldogság mostanában?" eléggé többesélyes :-(
    (Mellesleg a választás véletlenül esett pont rá - és a merényleteket sem az utóbbi ötven évben kezdték...)

    VálaszTörlés
  9. Csak az eszközök változnak, meg a szereplők - és ezzel el is jutottunk helybefaluba :)

    VálaszTörlés
  10. "A színhely mindig változik,
    A történet sosem..."

    VálaszTörlés