51. Történés - Csajszi néni cirkuszol

Bözsink fiatalon, szerelemittassan

Az ember lányának olyan kevés az öröme ezen a földi helyen, kivált itt helybefaluba, hogy muszáj magát időközönként felvidítania, ezért hívtam a Bözsinket, hogy jöjjön át egy kis nosztalgiázásra és hozza át a kedvenc tárgyait. Persze tuttam én, hogy darázsfészekbe nyúlok, mert a Bözsinknek a kedvenc időszaka a hetvenes-nyolcvanas évek és nem szép szó rá, de mindig röhögök azon, miket nem őrizgetett meg és ápojja az emlékeit rendessen, szerintem azért szeret azokra az évekre gondolni, mert akkor még volt egy halovány reménye arra, hogy valakit boldogtalanná tehet vagyis férjhez mehet. Több szekrénysora is van a Bözsinknek, a legmodernebb a Barba típusú, amit fél évig tartott összeszerelni, ez volt talán a lego előggye, nem tudom, de lapra szereltnek, lapra szerelt volt rendesen. Érdekes, hogy a hazai bútoripar sosem atta föl a reményt, hogy a vásárlók olvasnak is, mindég hagyott helyet polc formájába könyveknek. Ez óriási szerencse, mert a tapasztalataim alapján a legtöbb nipp épp befér ide. Bözsinknek is van ezekből rengeteg, amit régen giccsnek tituláltak vagyis hívtak, de most már sok esztéta átgondolta a dolgot és tejjesen a relatív tartományba helyeszte a giccs fogalmát. Ez így nagyon helyes. Csak aszt nem tudom, hogy a Bözsinket a kínai vagy vietnámi vízhordó lány mire emlékeszteti, mert még aszt se mondhattya, hogy arra, akitől kapta, mert a legtöbb izét maga vette magának. Asztán, amit még imádok, az a közszemlére tett szappanok, Bözsink persze szappanyt mond, meg sprék, újabban golyós dezodorok halmaza. Mintha dicsekedne, hogy szokott tisztálkodni. Mongyuk nem tudni mivel, ha az összes tisztító- és szaggosittóanyag ott pompázik a könyvek helyén. Szóval a Bözsink áthoszta az ezer éves hajsütővasát, amivel csinos loknikat készített magának, meg legényfogót, de az inkább légyfogó volt a sok lakk miatt, amivel rögzítette a fürtöket. Az egy gyilkos márka volt, emlékszem, az a mocsok Jóska is befújta a hónaalját vele, fél napig nem bírta fölemelni a karját, csak úgy csípőből integetett az akkori polgármesternek, aki ezen persze megsértődött, de később tisztászták a férreértést. Kész cirkusz egy ilyen hajlakk, egy óvatlan fújás, asztán kész a harag. Áthozott még a Bözsink egy szagos radírt is. Engem ki lehetett kergetni a világból a szagos radírral, de a Bözsinket nem. Persze ő még az almaszappant, meg a faszappant is őrizgeti, amit a német rokonoktól kapott. És van még egy eredeti vriglisz rágója is, biztos sok pénszt adnának érte, feltéve, ha a Bözsink nemcsak ilyen helybefalui celeb lenne, hanem világraszóló vagy legalább országos. Így viszont csak neki van érzelmi értéke. Ezért őrizgeti az édesannya kacsáját is, nem az állatot, hanem az ágytálat, ámbár a kacsa az az édesapjáé volt. Meg megvan a fogsoruk is. Kicsit morbid, de hát a Bözsink is az, a cirkuszba kéne mutogatni, pláne, mióta nem borotválkozik, tiszta bajusz meg szakáll. Tudom is hogy mitől, és ettől én a falnak mentem rendesen. Szette a biszekurint meg az ovidont, pedig partner nem volt a láthatáron, de ő aszt monta, jobb félni, mint megijedni és első a bisztonság. Hát most a semmiért cserébe pödörheti a bajuszkáját, így már biztos is, hogy nem kívánnyák meg, bár mit lehet tudni, van néhány özvegyember itt helybefaluba, akinek nem olyan kényes az ízlése és hát az angol teheccségkutatón is feltűnt a Szüzen Bojler, ahogy Bözsink nevezi Susan Boyle-t és láss csodát, milyen szépen kikkupálták. Hja, ha lenne olyan hangja a Bözsinek vagy legalább az asszonykórusunknak! Na mindegy. Az a lényeg, hogy jól elbeszélgettünk a hozott tárgyak felett és arra jutottunk, hogy kéne rendezni egy árverést vagy aukciót itt helybefaluba és egy teheccségkutató verseny is jól jönne, legalább meglátnánk, ki mire képes.
És körvonalazódott egy cirkusz ötlete is, ahol Bözsink mint szakállas nő lépne fel. Aszt monta, én választhatok, mi lennék. Ezen gondolkodnom kell, aszt hiszem porondmester, már, ha lehet egy ilyen kérésem a születésem napján.