2010. november 2., kedd

60. Történés - Csajszi néni pozitívan gondolkodik

Balázs, a négykeresztes lovag, amint pozitívkodva nézi a világot

Nincs hátra, csak előre. Eszt a Bözsink monta és fenemód igaza van, eddig is az orrom után mentem, nem szagilag, hanem irányilag. Mostanában meg mi újság? Hát az, hogy a Balázs bepozitívozott. Aszt monta, hogy ő a megtestesült jóra való törekvés. Ez leheccséges, csak kicsit későn kezdett törekedni a jóra, már a második felesége hagyta el, mert annyit ivott, most meg szerintem csak fél, hogy egyedül fog meghalni. Feladott egy hirdetést az Extrába, meg a helybefalui tévébe, hogy késői ötvenes korai harmincast keres élettársul, lakás, kocsi van, kalandorok kíméljenek. Hát én elnézném aszt a kalandos harmincast, akinek egy késői ötvenes kell. Na de legyen ez a Balázs baja. A Bözsink még aszt is kiderítette, hogy gyűjti maga mellé a bizonyítékokat, hogy miben pozitív ő. Először is elmesélte, hogy járt az esztékába, vizeletet és vért is vettek tőle. Nem a Bözsinktől, hanem a Balázstól. Eltette az eredményeket, aszt monta a Bözsinknek, hogy kérésre megmutattya, sőt a leendő arától is elvár legalább ilyen pozitív eredményeket. Aszt monta a Balázs, hogy ki mondhassa el magáról még helybefaluba, hogy ennyire tele legyen vízzel bor helyett, mert a Wassermann tesztye pozitívan zárult, méghozzá négy kereszttel, ami miatt a Márja-lányokkal mi keresztes lovagnak hívjuk a Balázst, mert még a rencerváltás tájékán megjelentek a pártok mellett a lovagi rendek is és eleinte lasszóval fogtak tagokat maguknak, nemigen nézték, hogy kiféle-miféle az ember, aki jelentkezett, fölvették, most már próbálnának néhánytól szabadulni, de nem megy, no meg ugye ki maradna, ha az egyik feltétel a becsületes életmód lenne, olyan ember égenföldön nincs, csak helybefaluba akad néhány, de azok semmiféle rendbe, pártba egyebekbe nem akarnak belépni, ahogy én se. Szóval a Balázsunk így lett keresztes lovag, méghozzá négykeresztes lovag, de ez az életszemléletén mitse módosít, pláne, hogy nem is tud róla. Amúgy meg szinte minden eredménye pozitívval zárult és nem nagyon lehet elmagyarázni neki, hogy ez most nem túl jó hír, mert most a negatív lenne jó, de nem szabad szegényt összekeverni, aszt monta a körzeti Sanyi doktor, hogy szegénynek már úgysincs sok ideje vissza, addig meg hagy örüljön. Ez persze orvosi titok, de kiszivárog a mi rendellönkből minden, mint a vörösiszap, legalább annyira hasznos is. A Balázsból megint sokat lehetett tanulni, például aszt, hogy időben kell elkezdeni pozitívkodni, mert lehet, hogy késő lesz és akkor nézhetünk. Másrészt meg nagyon jó tudományos igazolása a relativitás elméletének, örült volna Einstein, ha ismerte volna, mert nem minden pozitív, ami pozitívnak látszik, van, amikor a negatív a pozitív. Eszt a szép elméletet nem merem még megvitatni a Márja-lányokkal, mert még nem értenék meg, először el kell magyaráznom a laboreredmények értelmét és meg kell várnom, hogy szegény Balázs elhunnyon és akkor talán maguktól is rájönnek, hogy minden viszonylagos, szerintem menni fog nekik, én eléggé pozitívan állok ehhez a kérdéshez.

15 megjegyzés:

  1. Beus! Honnan jön ez belőled....? Istenemre, nagyon jó!
    ...Balázs remélem még elvan....:-))))

    VálaszTörlés
  2. ...ja, és cuki a rucija...Rebeka szétröhögte rajta magát....:-))

    VálaszTörlés
  3. Balázs még megvan :) Lehet, hogy sokkal pozitívabb lesz a végkifejlet, mint vártuk. Félrediagnózis, ilyesmik... :)
    Rebekának köszönöm, hogy nézi a képeket, ha megengeded, hogy olvasson, akkor azt is :)
    Az egész legbelülről jön, ahol már nagyon sötét van... :DDD

    VálaszTörlés
  4. Bözsink nem azt mondta véletlenül, hogy a Balázs bepozithivozott? A negathiv eredmény nagyobb garancia lett volna a "pozitív végkifejlethez" .-))))

    VálaszTörlés
  5. Skandi,
    Bözsink beszél össze-vissza :)

    VálaszTörlés
  6. Aha, szóval azért nem lehet jól hallani azt az extra "h" betűt :-)))

    VálaszTörlés
  7. Bözsink nem nemesi származású, hogy raccsoljon és fölösleges hákat ejtsen :)
    Szegény Balázsunk meg nem HIV-pozitív - ez az egyetlen fogyatékossága.

    VálaszTörlés
  8. Annak idején szoktam volt mondani:
    A filmkészítés pont olyan, mint a Wassermann teszt. Ha minden jól megy, a napi eredmény negatív… :-)

    Egyebekben meg érettségi után egyik volt osztálytársunk hozzáment egy jó erős negyveneshez. Elég szépen éltek - egy darabig. Állítólag most friss pasit keres magának :-D

    VálaszTörlés
  9. Mormogi,
    ha jól értem, a hölgy idősebb, mint az első férje és most a leendőbelije.
    Nagyon helyes.

    VálaszTörlés
  10. Nem, kedves Bea, nem addig van az!
    Első férje erős negyvenes volt, mikor Ő alig 19 - a másikkal viaskodik :-)
    Bár nem kétlem, az Általad emlegetett helyzet is előfordul olykor-olykor :-D A fordítottja meg a megőszült színész amorózókkal nyugdíjas amerikai pasasoknak forgatott filmekben mindennapos - már t.i. hogy egy tinilány beleesik a kopaszodó aranyifjúba…
    Bizony-bizony, a Hugh Hefnernek is csak a pénze a régi :-P

    VálaszTörlés
  11. Mormogi,
    vagy Tolnay Klári Törzs Jenőbe és még sorolhatnánk a gépíró-vezérigazgató igaz szerelme, huszonöt év korkülönbséggel... című történeteket :)

    VálaszTörlés
  12. Lényeges különbség: a múlt (most már...) század harmincas éveiben a tanult és/vagy közepesen gazdag emberek körében bevett szokás volt - hogy a katonatisztekről ne is beszéljünk. Utóbbiaknak egyenesen "kauciót" kellett letenniük, amit házasságkötés esetén elveszítettek.
    A férfiak jó része ennek következtében legalább 35-40 éves koráig nem is gondolhatott házasságkötésre. A lányokat viszont korán "el akarták adni", hogy ne maradjanak pártában - és "ne pusztítsák otthon a kenyeret".
    Persze, hogy abszurd nézetek - de akkor a valóságban is igen sok volt az ilyen pár.
    A középkorban pedig (ha hihetünk a vígjátékok szerzőinek) szintén gyakori volt a vagyon ilyetén továbbítása: az idős féj fiatal felesége megözvegyülvén fiatal férjet keresett magának, az megözvegyülve... és így tovább.
    (Óvatosságra int viszont, hogy akkoriban vénembernek tekintettek olyanokat - csakis Európában! - akik még jóval "nyugdíj előtt álló" emberek lennének kortársunkként; és bizony a legcsekélyebb mértékben sem mondanának le bizonyos örömökről... :-)))

    VálaszTörlés
  13. Wz a része szimpatikus, hogy "megcsinált ember" vagyis biztos egzisztenciával rendelkező nősülhetett csak. Igaz, akkor többnyire tizenhat éves madárkákat vettek feleségül...
    Elég Szabó Magda önéletírásaira, Hegedüs Géza (bácsi) családtörténeteire gondolnunk - így igaz, Mormogi.
    Kevés hölgy engedhette meg magának, hogy pártában maradjon. Belőlük lett általában az a nagynéni, akik amolyan házvezetőnek álltak az egyik testvérhez, vagy a rokonság tartotta el őt közösen, esetleg vetésforgóként élt néhány hónapot ennél a rokonnál, néhányat annál. Ha gazdag volt a család és eleget örökölt, akkor magánzó lett.
    Aztán, ahogy egyre tanultabbak lettek, egyre többen vállaltak állást, egyre kevésbé kellett őket eltartani... és innen indul a vita, hogy jó-e, hogy a nők emancipálódtak.
    Már annyiszor bebizonyosodott, hogy az arany középút aranyat ér, szerintem erre a kérdésre is (talán) ez lenne a felelet, kibontva persze.

    Bizonyos örömök minden korban örömmel töltik el az embert, bizonyos feltételek kielégítése esetén :)))

    VálaszTörlés
  14. Ha mondjuk az alanyok számát sikerült volna közös nevezőre hoznom, esetleg elolvastam volna, mit is írtam, mielőtt elküldöm az előző kommentemet és javítanom a hibákat, akkor most kevésbé égne a képem, de hát ami megtörtént, az megtörtént. Elnézést.
    Az éjszaka tehet mindenről amúgy.

    VálaszTörlés