2013. február 15., péntek

76. Történés - Csajszi néni és a klónok támadása

A vérrokonság eggyik szimpatikus bizonnyitéka


Jó régen írtam ebbe a virtuális naplóba, aminek több oka is van, mindeggyik elég súlyos ahhoz, hogy meglehessen bocsátani, hogy jó régen nem írtam ebbe a virtuális naplóba. Nem is húzom senki idegrencerét azzal, hogy megvárakosztassam azzal, hogy kifejcsem, mik azok a súlyos okok, amik miatt jó régen írtam ebbe a virtuális naplóba. Nem tudok sorrendet fölállítani közöttük, gondolatba mindeggyiket lemértem és egyenlő súllyal esett mindeggyik a latba. Kezgyük talán azzal, hogy mint mindenhol máshol, helybefaluba is nagy divat a családfaállítás. A Jóskám is naphosszat a felállítással van elfoglalva, de eddig nem jól sültek el a dolgai, sehogyse akar ez neki menni, lehet, hogy külső segiccséget vesz igénybe, amiről én próbálom szép szóval és nem szép szóval eggyaránt lebeszélni, mert az a sanda gyanúm, hogy az nekünk sok pénzünkbe kerülne. Eggyelőre ellenáll a Jóska, nagyon eltökélt, de ahogy ismerem magam, lebeszélem az eltökélcségéről sikeresen. Szóval sokan utánamennek a rokonaiknak, még külföldön is kutatnak, aszt mindenki tuggya, hogy sok az osztrák és német rokonunk és most már hálistennek japán rokonsággal is büszkélkedhetünk. Mert a rokonkutatási szándékunk egybeesett a kormányunk szándékával és ez utóbbi vizsgálatnak ez lett az eredménye. Nem árulok el titkot, ha aszt mondom, hogy igen nyakas emberek élnek itt helybefaluba és nem volt olyan kormány még hatalmon, aminek ne ment volna ellenébe. Sőt, a helyi testületet is annak rengyemóggya szerint nagy lelkesedéssel megválasztyuk és már másnap röktön elis kezgyük utálni. Nehéz igasságot tenni abba, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, vagyis röktön utáltuk őket vagy ők tettek olyat, amitől utálni lehet őket. Itt az időtényező nem számít, mert igenis van olyan, akit megválasztottunk és a következő órába már megse ismerte a szegény embert. Ott tuggyuk is, mi volt előbb, kérdés, ő tuggya-e mi lesz majd utóbb vele. Naszóval nem ez a lényeg, hanem az, hogy a kormány szándéka és a helybefalui lakosok szándéka kivételesen egybeesett. Csak mi nem merészkettünk el egészen Japánig, de most már tuggyuk, hogy bármi lehet. A bisztonság kedvéért azért rendesztünk egy reprezentatív felmérést, aminek az alapvető információhalmát a védőnönk bisztosítta. Ugyanis ő van a legjobban tájékosztatva a helybefalui csecsemők pirosfolt jegyeit illetően. Neveket nem mondhatott, csak százalékosan közölte, hogy helybefalu csecsemőpopulációjának kilencven százaléka japánrokon-gyanús. Az is igaz, hogy ő és a szülők mindent elkövetnek azért, hogy ez az árulkodó jel mielőbb eltűnnyék a sváb és egyéb nációjú helybefalui csecsemők popsijáról. Nem átallanak kenőcsöket, púdereket és egyéb eszközöket bevetni a cél érdekében. Bízunk benne, hogy a folt felszívódásával azért a sváb-japán vérrokonság nem foszlik köddé. Hirtelen egyébként a Bözsi is megvilágosodott, mert ő hífta fel a figyelmünket arra, hogy a nemzet csótánya már igen korán a japán rokonság elkötelezettye volt a babos kendővel, sőt, ez régi magyar viselet, tehát mi magyarok és mi svábok eszt már ezer évekre visszamenőleg tudat alatt sejtettük. Meg nézzük meg a Túró Rudit! Meg a piros pontot az iskolákban! Igaz, hogy van, ami piros alapon fehér pötty, de ez csak az ellentettye, mondhatni költő szabaccság. – Sőt! – kiáltott fel Bözsink. - Ilyen alapon minden síkságot ellehetne nevezni a pécsi Tettyéről Ellentettyének!
Eszt nem nagyon értettük mi, Márja-lányok, hogy hogy jön ez ide, de Bözsinktől mit is várjunk!?
Katartikus élmény volt rájönnünk, hogy miért is vonzódik minden fiatalember a Hitachi, a Sony, a Honda, a Suzuki, a Kawasaki és egyéb japán márkákhoz.
Szóval ez a családfakutatás és –bizonyítás volt az egyik oka a hallgatásomnak. Eszt a szerteágazó és nehéz munkát megfejelte az állandó kitörésipont-keresés. Nem először segítenek be a Márja-lányok városkánk ügyeinek intézésébe, hol sok, hol még több sikerrel. Nyitott szemmel és füllel járunk a világba, fölvan osztva közöttünk, hogy ki milyen újságot olvas. Igazából mi a mértékadó lapokat szerettyük, meg az egyházi kiadásokat, de sajnos rákell fanyalodnunk a bulvárra is, mert néha onnan jönnek a legjobb ötletek. Most is jön a Rézi, csodáltam is, hogy nem a Bözsink állt elő ezzel a remek ötlettel, hogy aszt olvasta az orvosi rendelőbe, hogy kifog halni a tetű, mert globálisan nemcsak fölmelegedés jön, hanem egyre szőrtelenebbek az emberek. Mindenki borotválkozik, meg gyantásztat. Ez persze azért helybefalu nőállományára nem teljesen jellemző, de hát ezek a szőrös üdítő kivételek erősítik a szabályt. Egy kis lelkifurdalást éresztem, mert azért az nem jó dolog, hogy a mi esztétikai szépérzékünk miatt esetleg nemcsak meghal egy pár élősködő, de egyenesen kihal. Eszt mi, Márja-lányok nem vehettyük a szívünkre. És nem is vesszük. Ahogy Rézi is rámutatott, helybefaluba élnek még olyan hölgyek, akik úgy néznek ki most is, ahogy a Jóisten megteremtette őket, de ez sem igaz, mert még nálunk sem teremt a Jóisten szőrös újszülöttet, vagyis inkább fejlődnek a természetes úttyukon tovább a végtelenségig és évek alatt szőrösödnek be, például a Virág és a többiek, akikről más naplóbejegyzésemben már megemlékesztem, tessék utánaolvasni! Szóval kitörési pont lehetne a városunknak, ha ezeket a nőtársakat megkérnénk, hogy minden nagyobb kisvárosi rendezvényünkön csatlakozzanak a kisállatsimogató projektünkhöz. Persze nem ők a kisállatok, hanem amiket illő díjazás ellenében önmagukon nevelgetnének. Azoknál kisebb kisállat talán nincs is. Szerintünk özönlenének a túristák; minden bisztonsági szabályt betartanánk, a belépőjegy ára tartalmazna egy üveg Nittyfort és védőnői utógondozást. A veszélynek a lehetősége emelné az adrenalin szintet, majdnem olyan izgalmas lenne, mint fugut enni, amit japán rulettnak is hívnak és tessék, itt is bejön a japán rokonság! Szóval helybefaluba tért hódíthatna az extrém sport, akár a parasztolimpiánkon is indulhatna néhány legkissebbállat tenyésztő. És még természetvédők is lennénk, amolyan helybefalui zöldek, megmentenénk egy kihalásra ítélt fajt.
És ha még ennyi elfoglalcságot nem lenne elég felsorolni mencségemül, hát tessék, itt egy újabb: eggyik nap, ez már asszem az idén volt, rohan Bözsink és ordít, mint a fábaszorult féreg: - Jönnek a klónok, jönnek a klónok! Itt van a klónok támadása!
Aszt már megtanultam az évek során, mondhatni születésem pillanatától, hogy a Bözsink bármit mond, annak van valóságtartalma, csak legtöbbször elvan ferdítve. Most is azon eszeltem szélsebesen, hogy milyen klónok jöhetnek, én állatra gondoltam, de Bözsink állította, hogy a Fodrászannusnál emberekről volt szó és a Hánzi is megerősítette, hogy a kocsmába is kivan plakátolva, hogy klónok. Az lehet, de a kocsmába az is fölvan írva, hogy dárc és a Hánzinak végre így nyert értelmet a Dárcfáter. Röktön tuttam, hogy tényleg klónok jönnek helybefaluba, ráis kérdesztem a Bözsinél, hogy jönnek-e száltómortésok és óriáskígyósok, meg süket pótfogsoros oroszlánt idomítók? Monta, hogy igen, igen. Nagyon megkönnyebbültem, hogy Bözsink kezd egy kicsit angolos művelcségre is szert tenni, mert a bohóc itt helybefalui svábul is bohóc, angolul meg clown és asszem az irodalmi németesek is így használják. Ráadásul újabb bizonyíték a japán rokonságra, mert mivan a bohóc orrán, meg az orcáján? Na, mi? Piros folt. Jó, az orr, meg az orca nem popsi, de nincs kizárva, hogy a bohócok nadrágja rejt egy-két érdekes adalékot a rokonságra! Bözsink is megnyugodott, mingyár visszament két jegyet venni a cirkuszba, mert imád borzongani és a bohócoktól mindig szokott, pláne, hogy most már aszt is tuggya, hogy minden bohóc egy klón. Hogy ilyen szép véget ért ez a történet, az persze jórészt nekem köszönhető, de hát én mindig is az elsimítás pártyán állok, az egészvilág-japán vérrokonságot is így nézem, hogy ez legalább nem elválaszt, hanem összeköt bennünket, emberiséget, mert piros folt a fenekén mindenkinek volt vagy van vagy lesz, akár gazdag-, akár szegényosztályba tartozik, legyen meg az öröme annak, aki aszt kívánta, hogy világ proletárjai egyesüljetek!, most látnivaló, hogy a világ prolijai és nemprolijai megkönnyebbülésünkre eggyesültek.

(Innen a csodás kép)

14 megjegyzés:

  1. "Piros folt. Jó, az orr, meg az orca nem popsi, de nincs kizárva, hogy a bohócok nadrágja rejt egy-két érdekes adalékot a rokonságra!"


    :-)))

    Az indiai nők a rokonságot a homlokukon viselik. Nem lenne ideje követni a példájukat?
    :-)

    VálaszTörlés
  2. Elég széles a homlokunk, az igaz, elférne rajta az összes rokon logója :) Jó ötlet, szabadalmaztasd! :)

    Köszi, hogy beugrottál, kedves "rokon"! :)

    VálaszTörlés
  3. A kisfiam az idén bohóc jelmezt kért farsangra. Még jó, hogy csak farsang után olvastam a történetet, mert még gyanút fogtam volna ... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gyanút fogni utólag is lehet :)
      Gondolom, T. szebben festett, mint a mi klónunk :)

      Köszi, hogy beugrottál!

      Törlés
    2. :) Az a jó Nálad Beus, hogy itt mindent lehet! :D

      Törlés
    3. Igen, mindent lehet és annak az ellenkezőjét is :)

      Törlés
  4. … a nipponok-magyarik zászlai mintegy átellenesen kvadrálnak egymással. Míg az egyikben egy nagy piros kör (óóórjási veres pöttty!), míg a (nem hivatalos) másikon annak szabóollóval kiképzett hűlt hele látszik…
    Ezen túlmenően a vérrokonság bizonyságát erősítené még Jó-ska szan szexárdi szőlőtörkölyön érlelt kannás szakéjának felemlegetése, melyet bonyhádi szakmesterek kezenyomát dícsérendő- pingált, zománcozott tökhéj csészékben szolgálnak fel a vendégek részére; valamint zsemlesütő szerénységgel nem kellene titkolni a vidék gasztro-specialitásának, a helybefalushi hamuhban sülth szushi készítési módját sem …

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elfogyasztása után a vendégek a hamuht is mamuthnak nézik… :-P

      Törlés
    2. Jóska jobban teszi, ha szakít a szakéval!
      Nálunk a szarvashúst nem rövidítik szhushira :)))
      Mormogi, biztosan tudod, hogy helybefalu határába találtak nonfiguratív Vénuszt (ahogy Bözsink mondaná: Venust, mert ejtsük úgy, ahogy írjuk!) és némi barlangrajzot is, tehát ha hamiht helyett mamuthot mondanak, nem tévednek sokat. Ráadásul itt a közelben pár évtizede praktizált egy Muth vezetéknevű orvos, akit mindenki kedvelt. Lehet, hogy az ő neve is a Mamuthból kopott Muth-tá???? Ezen (s még millió dologról) el kell gondolkoznom. Köszi, hogy szárnyakat adtál a fantáziámnak!
      Neked is köszi, Spájzcetli :)

      Törlés
  5. További "szárnyak" - mindazonáltal vörösbika nélküliek:
    "Az első írásos emlék 1015-ből maradt fenn, amikor Damaslaus herceg Manek-et a pécsváradi kolostornak adományozza. A település neve a későbbiekben többször változott, Manky, Meneke, Manyk, Manyuk, Mányok és Nagymányok elnevezések váltak ismertté. "

    Ezexerint lehetséges, hogy Manneken is rokon ? :-P Egyébként Elzászban, Colmar városában is áll egy példánya…
    http://fr.wikipedia.org/wiki/Manneken-Pis_de_Colmar

    A városka a híres "Bor út" egyik állomása, múzeumában ott áll az Issenheim-i oltár képe, Matthias Grünewald remeke…
    http://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Isenheim_Altarpiece
    http://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Works_by_Matthias_Gr%C3%BCnewald

    VálaszTörlés
  6. Hát mi sosem olvasunk már? Mármint új béjegyzést…

    VálaszTörlés
  7. Csak halkan (hal nőstényről valami rejtelmes okból alig tesznek említést) jegyzem+, hogy Nevamesznek már sikerült a friss hozzászólásokat megjelenítenie a blogspoton…

    VálaszTörlés
  8. Hello there! I know this is kinda off topic but I
    was wondering which blog platform are you using for this website?
    I'm getting tired of Wordpress because I've had problems with hackers and I'm looking at alternatives for another platform.
    I would be awesome if you could point me in the direction of a good
    platform.

    My webpage :: goji pro emagrece

    VálaszTörlés