78. Történés - Csajszi néni és a menekülő bevándorlók

Európai Unión kívül született, tanulatlan, szegény bevándorló

   Nálunk itt, helybefaluba minden leheccséges és annak az ellenkezője is. Ráadásul - köszönhetően a Márja-lányoknak - olykor hisztéria is ki szokott törni. Például múltkor a száz forintos boltba, ami már inkább több száz forintos bolt, elfogyott az alapozó és az eladó aszt monta, hogy a tulaj nem fog hozni egy hónapon belül. Na, a Márja-lányok hányták a keresztet magukra, hogy akkor most mi lesz? Az lett, hogy amikor már harmadik napja nem mertek az uccára menni, a Szepi beutazott a járásköszpontba és vett alapozókat. Csak ugye férfiemberként mit érdekelte őt, hogy milyen színűt vett, ezért jelen pillanatban közöttünk járkál néhány sötétbarna arcú Márja-lány, tök úgy néznek ki, mint az illegális bevándorlók: a házfalakhoz tapadva lopakodnak, mintha rosszba sántikálnának, senki nem akar a társaságukban lenni, ők meg nem hajlandók dolgozni ilyen ábrázattal. Pont ebből a véletlen esetből kerekedett ki helybefalu történelmének legszebb adhokk válságstábi összejövetele. A Márja-lányok ráirányították településünk figyelmét az igazi illegális bevándorlókra. Na, az önkormányzat azonnal összehívott egy közmeghallgatást ezügyben, mert úgy éreszte, hogy az illegális bevándorlók itt állnak a faluhatárnál és bekopogtatnak hamarosan. Már, ha eltuggyák olvasni a rovásírással felírt falunevünket. - Ezeknek mindegy - monta a Szepi. - Ezek akárhova mennének, csak ne otthon legyenek. Montuk a Szepinek, hogy feltétlenül legyen ott a válságstábi összejövetelen, egyrészt mongya el a véleményét, másrészt meg hát ő volt a kirobbantója a hisztériának.

Tele lett a sportcsarnokunk, aki élt és mozgott, az mind ott volt. Egymást méregettük, van-e kösztünk illegális bevándorló, de egyellőre nem láttunk ilyen embert. A polgármester mindenkit köszöntött és ismertette a kormány álláspontyát, miszerint ne vegye el senki a magyarok elől a munkát, nincs szükségünk más kultúrákra és csak azért, mert valaki jobb életre vágyik vagy életveszélybe volt a hazájába, nem jöhet ide, mert aszt mindenki mondhassa. Illetve mondhattya, javította ki magát a polgink. Asztán bemutatta a kormány képviselőjét, akit szeretettel hívott ide és aki szeretettel jött, mert átéreszte az egyszerű kisemberek aggodalmát a probléma iránt. Ő is elmonta mégegyszer aszt, amit a polgink. És kérte, hogy a válsággyűlés lássa el a feladatát. Az lett volna a feladatunk, hogy fogaggyuk el a kormány álláspontyát úgy, ahogy van. Mert ugye csak okos emberek ülnek a kormányba, hallgassunk rájuk. Na, ez igaz is, már az, hogy az okos emberek ott ülnek, mert helybefaluba nem maratt belőllük túl sok. Csak egy-kettő, aki sorolta az indokait, hogy micsoda vész lenne, ha csak úgy hipphopp bárki bevándorolhatna ide, például heybefaluba akár pestis is felüthetné a fejét, mert ki tuggya, hogy az illegális bevándorlók bevannak-e oltva pestis ellen? Lehet, hogy helybefaluba vannak nem okos emberek is, legalábbis nem annyira okosak, mint a kormány, de legalább érdeklődőek, mert a sok kérdés nem szorult beléjük, ki lett mondva. Mingyárt felszólalt a német és a roma kisebbségi önkormányzat elnöke és aziránt érdeklődtek, hogy kilesznek-e zavarva helybefaluból és az országból, mert az őseik egy fillér nélkül érkesztek és megélhetési bevándorlók voltak. És még most sem tud mindenki megélni a jövedelméből. Á, nem, monta a kormány képviselője, az más tészta, az legalább kétszáz éve volt és a németeket Márja Treszka hífta be. A romákról nem nyilatkozott. - És a kultúránk? Aszt őrizhettyük? - volt a következő kérdés. Van nálunk német és roma hagyományőrző csoport. Énekelnek, táncolnak. Sőt, a romák között van helybefalui költő és festő is. Nem szobafestő-mázolló, hanem rendes művész. Igaz, hogy szegények naiv művészek, már ami a művészetük megbecsülését illeti. A Márja-lányok közül páran mingyárt összesúgtak, hogy lám-lám az ember nem lehet elég óvatos, eddig nem is tutták, hogy milyen veszélyeket rejt magába a stilenáht éneklése vagy az Orsós Józsi színgazdag képei, amik közül már a megyei múzeum is vett néhányat. A Márja-lányok többsége aszt monta: - Ne bomolj, Annus, hát te is sváb vagy, nem? Mi itt majdnem mind svábok vagyunk! Erre aszt monta Annus, hogy ja, rólunk van szó? Mi a baj velünk? Szóval az emberek fejével van egy kis baj, itt helybefaluba, nem tudom, máshol hogy van ez.

Asztán felvetődött a keresztényi szeretet kérdése is. A kormányt képviselő ember aszt monta, hogy úgy általában mindenkit szeretni kell. De fordíccsuk meg a dolgot: a bevándorlók szeretnek-e minket? idejönnének-e, ha szeretnének minket? Eszt nem nagyon értettük, de máris jelentkezett egy újabb kérdés: Ha a kormány keresztény elveket vall és nem kíváncsi más kultúrákra, akkor hogy vallhat keresztényi értékeket?  - Azért vallhat, mert ez Európa alapköve. A kereszténység - monta könnyes szemmel a kormány embere. - Ha itt elárasztanak mindenféle vallásban hívő emberek, vége lesz Európának. 

- Na és, úgyse akarunk odatartozni - kiabált be valaki. - Érdekes, én mostanában kesztem el gondolkozni azon, hogy a kereszténység hol is született - monta a papunk. Végül is jobb későn, mint soha. - Szóval, emberek, ugye tuggyák, hogy a kereszténységnek mi volt a gyökere? - Tuggyuk - kiáltottuk. - És aszt tuggyák, hogy a Jézus nem Európában született? És minden, ami a Bibliában van, az nem Európában esett meg?

Na, erre tényleg nem gondoltunk. Nagy csend is lett. 

- Csak gondoltam, elmondom, hogy a kereszténység, mint vallás és mint kultúra honnan ered.

- Akkor most mi van? - kérdeszték többen. Helybefalu népe kezdett összezavarodni. Választ várva nésztünk a kormány képviselőjére. - Ne nézzenek rám így! Szerintem ez tejjesen áltudományos magyarázat. A pap úr nem tuggya, mi az igasság. A legújabb kutatások nem eszt támaszttyák alá... - Nem tutta befejezni a mondandóját, mert végre Bözsink is ráeszmélt, hogy van neki is egy kérdése: - Én csak aszt szeretném kérdezni, hogyha nálunk kopogtatott volna a kismama Márja és az ács  vándormunkás József, hogy szállást kér, őket se fogattuk volna be? Csak azért kérdezem, mert ők is szegények és ahogy tudom, elég tanulatlanok voltak. Esélye sem lett volna a kis Jézusnak helybefaluba vagy Magyarországon megszületnie?

Montam már többször, hogy a barátnőm nagyon egyszerű jószág, de néha fején találja a szöget a nagy  tudatlanságába. És az a legszebb, hogy nagyon zavarbaejtő kérdéseket tud feltenni.

Hogy végülis hogy alakult a a válságösszejövetel és a polgárőröknek milyen akciófeladattya kerekedett, arról minden érdeklődőt tájékosztatni fogok.

(Fotó: filantropikum.com)